A cél a boldog élet – interjú a Barcelonával partnerségi megállapodást kötő BioTechUSA-cégcsoport társtulajdonosával

– Éppen edzésről érkezett az interjúnkra. Ennyire fontos szerepet tölt be az életében a sportolás?
– Amióta elkészült a szuper céges edzőtermünk, én is magasabb fokozatba kapcsoltam. Amikor bentről dolgozom, megszakítom a munkanapom, tizenegytől másfél-két órát sportolok, szaunázom és ebédelek. A mindennapos programomban van kondi, futás és intervallum edzés is. Nagyon szeretek túrázni is, időnként futok, bringázom, de erre mostanában kevesebb az időm. Régebben sportoltam, Zen Bu kempóztam elsős koromtól, ám abbahagytam, amikor Ausztriába mentem egyetemre. Addig folyamatosan edzéseket is tartottam, Németországban a gimiben saját klubot is csináltam, amit nagyon élveztem.

– Miért éppen a kempót választotta?
– Kifejezetten anyunak volt fontos, hogy mindegy, mit, csak csináljunk valamit, és azt vegyük komolyan. Akkor is menni kellett, ha nem volt kedvünk – és ez később a mindennapokban is adott egyfajta tartást, megtanított a munka iránti alázatra. Megértettem, ha valamit el akarok érni az életben, azért tenni kell. Ebben a sport nagyon sokat segít. Ezért gondolom, hogy nem is kell feltétlenül versenyszerűen csinálni, csak rendszeresen, elkötelezetten.

– Mi volt a legjobb eredménye?
– Tizenéves koromban volt két világbajnoki aranyérmem és egy bronzérmem, de sok magyar és nemzetközi viadalt is nyertem. A korosztályomban kifejezetten sikeres voltam.

– Háromgyerekes édesapaként mennyire tartja fontosnak, hogy a gyerekei rendszeresen sportoljanak?
– Járatjuk őket mindenféle sportág edzésére, fontos, hogy része legyen az életüknek a mozgás. A cél azonban nem az, hogy mindenképpen topszintet érjenek el. Idővel úgyis kiderül, ha valamiben tehetségesek.

– A versengés viszont folyamatosan jelen van az életében. Ha jól tudom, már gyerekként is azon versenyzett a testvérével, Balázzsal, hogy azonos időn belül ki tud több terméket felcímkézni, miközben még a szüleik irányították a céget.
– Valóban így volt – már akkor is az vezérelt minket, hogy minden nap próbáljunk meg jobbak lenni saját magunknál, és a hozzáállásunk nem változott azóta sem. Meggyőződésünk, hogy hiába vagyunk jók valamiben, az önmagában kevés – nem elég jó terméket fejleszteni, nem elég költséghatékonynak lenni, hozzá kell tenni a kötődési értéket is. Mégiscsak bizalmi terméket értékesítünk, amit az emberek elfogyasztanak. Ez nagy kihívás. Míg itthon ezt könnyebb közvetíteni, külföldön jóval nehezebb. Ezért is volt nagyon jó visszajelzés, hogy a Barcelona minket keresett meg, amikor táplálékkiegészítőt gyártó partnerre volt szüksége.

– Augusztusban lett hivatalos, hogy több évre szóló, kizárólagos partneri együttműködést kötöttek a katalán egyesülettel, és mostantól az egész klubot az önök cége látja el táplálékkiegészítő termékkel. Könnyű volt tető alá hozni a megállapodást?
– Gördülékenyen ment minden. Olyanokkal szeretünk együtt dolgozni, akik hasonló értékeket képviselnek, mint mi. Az üzleti életben fontos a közvetlen személyes kapcsolat, az ő hozzáállásuk pedig nagyon szimpatikus volt. Ahogyan minket fogadtak, ahogyan megtiszteltek – valóban jó együttműködést vetített előre. Rendkívül sokat tudunk tanulni tőlük, és ők is tőlünk.

– Mondana példát?
– Ahogyan együttműködnek velünk vagy egymással, abban nagy fokú professzionalizmus van. Minden partnerünktől szeretek tanulni, ellesni ezt-azt. Ilyen léptékű sportegyesülettel nem kerültünk még ennyire bensőséges viszonyba, így még érdekesebb látni, hogyan működik. Érdekes tapasztalni akár a vállalatfejlesztés, akár a termékfejlesztés szempontjából.Ű

– Sikeresebben nem is indulhatott volna az együttműködés: a hivatalos aláírás napján a Barcelona 7–0-s gálaelőadást tartott a Valladolid ellen. Milyen volt a helyszínen végignézni a mérkőzést?
– Óriási élmény, még úgy is, hogy az elnöki páholyban ültünk, ahol mindenki visszafogottan viselkedett. Mi, Balázzsal néha felugrottunk a góloknál, hogy megmutassuk, milyen a magyar virtus.

– Kint is említette, hogy Barcelona az egyik kedvenc városa. Miért szereti ennyire?
– Elképesztően szép hely. A Gaudí-épületek lenyűgözőek, a hangulat magával ragadó. A tengerpart is gyönyörű, az emberek kedvesek, segítőkészek, befogadók. Tanultam ott az egyik legelismertebb vezetőképző oktatóközpontban, onnan is sokan gratuláltak az együttműködéshez. Barátaim is laknak ott, úgyhogy már tényleg ezer szállal kötődöm Barcelonához.

– Nyár elején kereste meg önöket a klub. Minek köszönhető, hogy néhány hét leforgása alatt megszületett a megállapodás?
– Ha egyértelmű, ki mit szeretne az együttműködéstől, gyorsan meg lehet állapodni. Nekik teljesen egyértelmű volt, hogy szükségük van egy szakmai partnerre, ezért sokkal rugalmasabbak voltak mindenben. Nyilván az ő esetükben is nehezebb, ha valaki csak megjelenési felületet akar venni, és nem ad cserébe semmit a pénzen kívül.

– Mennyit számít a mai profi sportban a megfelelő táplálkozás, az optimális táplálékkiegészítő?
– Rengeteget. Az élsportban a mai napig hajlamosak figyelmen kívül hagyni ennek a jelentőségét. Alapvető fontosságú, hogy a nagy terhelés alatt lévő élsportoló mennyi és milyen minőségű tápanyagot visz be a szervezetébe. De az átlagemberek is sokkal energikusabbak, stresszmentesebbek, ha megfelelően táplálkoznak. Sokkal több időt kellene erre szánni, akár az oktatás terén is, hogy mindenki tisztában legyen legalább az alapokkal.

– Rendre megemlít három olyan értéket, ami nemcsak az üzleti életben, hanem a sportban is kulcsfontosságú: az emberség, a kollegialitás és a csapatmunka.
– Ez mind összefügg az érzelmi biztonsággal, ami akkor jön létre, ha az embereket olyannak fogadjuk el, amilyenek. Nem az embereket kell hozzáalakítanunk a szervezeti kultúránkhoz – az emberek személyiségének elfogadása a vállalati kultúránk. Ez pedig versenyelőnyhöz segít, mert olyanokkal is együtt tudunk dolgozni, akikkel más nem. És itt banális dolgokról van szó. Van, aki jól kommunikál, van, aki kevésbé. De ő másban erős. Sokan nehezen találnak munkát, mert van kutyájuk – a miénk kutyabarát iroda. Fontos, hogy legbelül mindenki jól érezze magát. Mi meg mertük valósítani így
a cégünket, pedig nemigen volt mintánk. Kicsit olyanok vagyunk, mint egy jó család. Nem véletlenül vagyunk családi nagyvállalat. A családtagját sem rakja ki az ember az utcára, ha hibázik. Azért nem, mert ismeri, tudja, mit várhat el tőle, és milyen feladatot adhat neki. Nem könnyű az ezernyolcszáz dolgozót foglalkoztató cégnél megtartani ezt a szellemiséget. Ezt leginkább azzal tudjuk elérni, hogy mi, vezetők miként reagálunk bizonyos helyzetekre. Például arra, ha valaki hibázik.

– Barcelonában említette, hogy a filozófiájuk szerint lehet bukni, akár nagyot is, csak derüljön ki minél gyorsabban, és tanuljanak belőle.
– Nem a szó szoros értelmében vagyunk teljesítményorientáltak. Nem azt nézzük, hogy a kollégák milyen számokat érnek el, sokkal inkább, hogy mi van a számok mögött. Sokszor előfordul, hogy a jó számokért kevesebbet kell tenni… Mi azokat az embereket keressük, akik sokkal többet beletesznek, mint mások. A lojalitást, a szorgalmat, a jó ötleteket értékeljük. Ha valaki az adott pillanatban a legjobb tudása szerint hozott rossz döntést, és hibázott, akkor tudom, mit érez. Velem is sokszor megtörtént. Az a fontos, hogy az ember vállalja a felelősséget, és próbálja meg helyrehozni, amit elrontott. Szervezetként is könnyebb reagálni ilyenkor. A mi felfogásunk szerint, ha valaki hibázik, akkor nem ő a hibás, hanem a szervezet. De nem is ez a lényeg, mert nem hibást keresünk, hanem megoldást.

– Korábban úgy fogalmazott, ha az önök útja egy maratoni, akkor csak az ötödik kilométernél járnak. A Barcelonával kötött megállapodással mennyit haladtak előre?
– Lehet, hogy fél kilométerrel előrébb vagyunk.

– És hol van a képzeletbeli célegyenes? Mi a cél?
– A boldog élet. Legyen olyan a közeg, amelyben a sikereket közösen meg tudjuk élni, valami közös célért tudunk dolgozni és lelkesedni. A visszajelzést és a támogatást pedig nemcsak házon belülről, hanem a fogyasztóinktól is megkapjuk. Ebből lehet építkezni és közösséget építeni. Ha ezt meg tudjuk adni a kollégáknak, annak a közösségnek, amelyben élünk, azért érdemes mindennap felkelni.

– Három évvel ezelőtt megkapta az Ernst & Young – Az év üzletembere díjat. Mit jelent önnek az elismerés?
– Egy díj üzenete, hogy amit csinálunk, jól csináljuk. Az üzleti életben nyilván a gazdasági mutatóknak is jóknak kell lenniük, de azt veszem észre, hogy nem feltétlenül ezért adják. Megnyertük az év irodaháza díjat, az év menedzsere díjat is. Mind prominens elismerések, és szerintem azért kaptuk meg, mert az a kultúra, ami házon belül van, a külvilágra is kihatott, kívülről nézve is egyre nyilvánvalóbb. Én pedig büszke vagyok rá, hogy ilyen képet tudunk magunkról mutatni.   

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. szeptember 28-i lapszámában jelent meg.)