Lehetetlen küldetés? Lando Norris vált Max Verstappen legközelebbi bajnoki kihívójává

Mike Hawthorn, Graham Hill, Jim Clark, John Surtees, Jackie Stewart, James Hunt, Nigel Mansell, Damon Hill, Lewis Hamilton, Jenson Button – a britek eddig tíz világbajnokot adtak a Formula–1-nek. Vajon Lando Norris lesz a következő, akinek sikerül a nagy áttörés?

Nos, a McLaren elmúlt 12 hónapban mutatott formáját tekintve van rá esély középtávon. A wokingi istálló ugyanis több mint egy évtizednyi hanyatlás után végre ismét régi fényében tündököl, ami azt jelenti, hogy pályakarakterisztikától és körülményektől függetlenül rendre győzelmi eséllyel vág neki a nagydíjaknak. Ha Norris és a csapat kissé szemfülesebb, rámenősebb, illetve szerencsésebb az utóbbi hónapokban, a pilóta neve mellett egy helyett akár hat győzelem is állhatna most, és akkor természetesen a tabella is másként festene. A 84 pontos különbség eltüntetéséhez az idény második felében bravúrra lenne szükség, a 24 éves tehetség azonban nekigyürkőzik a lehetetlennek tűnő küldetésnek, és ha idén nem is sikerül, jövőre már legyőzné Max Verstappent a vb-harcban.

De ki is tulajdonképpen Lando Norris?

A kényelem helyett a kemény munkát választotta

Brit édesapa és belga édesanya gyerekeként jött a világra 1999. november 13-án Bristolban. Tehetős, jómódú családban cseperedett fel, a vagyonát magánnyugdíjak értékesítésével megalapozó apja, Adam egy ideig Anglia ötszáz leggazdagabb embere közé tartozott. A családfő egyébként profi kerékpáros szeretett volna lenni, és a sport szeretetét négy gyerekének, köztük Landónak is átadta.
A kisfiú kipróbálta a lovaglást, szívesen quadozott és motorozott, ám onnantól, hogy hétévesen először látta versenyezni hazája legjobb gokartosait a nemzeti bajnokságon, semmi más nem érdekelte. Bár a költséges sport finanszírozásához mindenképpen szüksége volt a gazdag családi háttérre, az irigy fanyalgás nem jogos, hiszen a hasonló pályaívet befutó versenyzőkkel egyetemben neki is kőkeményen meg kellett dolgoznia a sikerekért. Számtalan példát láthattunk már arra, hogy tehetős szülők gyerekei egyszerűen belekényelmesednek a jólétbe, és valamilyen látszattevékenységet végezve csupán élvezik az életet, ehhez képest Lando mindent megtett céljai elérése érdekében.

Az út során sokszor könnyű lett volna feladni, hiszen az autósportban sehol sem olyan éles a konkurenciaharc, mint Nagy-Britanniában, nem hiába morzsolódnak le százával évről évre a versenyzőpalánták már az alacsonyabb kategóriákban is. Egy-egy fájó vereség után csábító lehetett a gondolat hagyni az egészet a fenébe, és inkább „vállalkozósdit” játszani a családi vagyonból, a fiú szeme előtt azonban mindig is csak az F1 lebegett, amiért hajlandó volt bármit feláldozni. Persze tehetségére hamar fény derült, így a gokartos évek során többnyire diadalok övezték útját – előbb a hazai színtéren, majd nemzetközi fronton is. A versenyzéssel járó rengeteg utazás miatt egy ideig magántanuló volt, aztán amikor a juniorsikerek után 14 évesen megnyerte a gokart-vb-t, nem sokkal később be is fejezte tanulmányait.

Villámléptekkel jutott el a Formula–1-ig. Ahogy a modern korszakban szinte mindenki, a sikeres gokartos évek után 2015-ben Norris is az F4-ben szerezte meg első formulaautós
tapasztalatait – rögtön három nemzeti bajnokságban versenyezve. A német és az olasz sorozatban csak alkalmanként szerepelt, a britben viszont teljesítette az egész évadot, nem is akárhogy. Újoncként nyolc győzelmet aratva kapásból bajnok lett, vagyis a szintlépés magától értetődött, az viszont korántsem, hogy a diadalok ugyanúgy futószalagon jönnek, pedig éppen így történt. A Formula-Renault 2.0 Euróban és NEC-ben egyaránt a tabella első helyén végzett, miközben néhány verseny erejéig belekóstolt az F3-as kategóriákba is. 

A 17 éves fiú tehát villámléptekkel vette a lépcsőfokokat, amire már az F1-es csapatok vezetői is felkapták a fejüket: 2017 elején a McLaren beválasztotta a fiatal versenyzőket támogató programjába, és onnantól a szervezetet irányító Zak Brown kiemelt figyelmet szentelt neki. Norris maximálisan rászolgált a gondoskodásra, hiszen szokásához híven abban az évben is újoncként szerzett bajnoki címet, méghozzá a rangos európai F3-ban. Ezzel egy időben kiérdemelte, hogy a Magyar Nagydíj után a Hungaroringen tesztelje a McLaren az évi F1-es autóját, és ez csak a közös munka első lépése volt, mert az év végén kinevezték hivatalos tartalék versenyzőnek is. Fejlődési görbéje a következő évben is meredeken ívelt felfelé, és amikor végig harcban állt a Formula–2 bajnoki címéért, egyértelműen látszott, hogy készen áll a topkategória kihívásaira.

Teljesítményével ráadásul más csapatok érdeklődését is felkeltette, sőt, a Red Bull vezetősége szerződést kínált neki 2019-re a Toro Rossóhoz. Lojalitása miatt Norris némi gondolkodási időt kért, miközben azért jelezte a McLarennek, hogy olyan ajánlattal kecsegtetik, amelyet nagyon nehéz lenne visszautasítani reális alternatíva híján. A wokingiak tépelődtek egy ideig, mert egyfelől nem akarták elveszteni ifjú tehetségüket, másfelől viszont némi kockázatot éreztek a 19 éves újonc alkalmazásában. Miután Fernando Alonso bejelentette távozását, a stabilitás szempontjából jól jött volna, ha megtartják Stoffel Vandoornét, Norrisban viszont akkora potenciál látszott, hogy a rizikó ellenére a McLaren végül inkább mellette döntött.

Összeállt a csomag a hangos sikerek eléréséhez

Szerencsés egybeesés volt a kétszeres világbajnok búcsúja, mivel a spanyol klasszis mindig is előszeretettel „szedte ízekre” fiatal csapattársait, a helyére érkező Carlos Sainz viszont sokkal inkább a támogató báty szerepét töltötte be.

Az újoncidény ennek megfelelően ideálisan telt, és még az is Norris kezére játszott, hogy a McLaren nem tért vissza a közvetlen élmezőnybe, így elviselhetetlen eredménykényszer sem nehezedett rá. Második idényét rögtön dobogós helyezéssel kezdte, és csapattársával is kiegyenlített küzdelmet vívott, ezért az sem rázta meg különösebben, hogy 2021-re leigazolták mellé az akkor hétszeres futamgyőztest, Daniel Ricciardót.

A 22 éves brit versenyző egyszerűen csak tette a dolgát, és minden addigi tapasztalatát felhasználva stabilabb és jobb teljesítményt nyújtott az elméletileg vezérpilótának szerződtetett ausztrál mellett. Folyamatosan szállította az erős pontszerző eredményeket, háromszor dobogóra is állt, éppen ezért fájhatott neki annyira, hogy a McLaren az évi legjobb versenyén, Monzában éppen Ricciardónak jött ki jobban a lépés, aki megnyerte előtte a futamot. Azokban a napokban mintha minden összeesküdött volna Norris ellen, hiszen a következő nagydíjon Oroszországban a pole-ból indulva sokáig magabiztosan robogott a győzelem felé, amikor a hajrában leszakadt az eső, és csapatával rosszul döntve nem cserélt időben kereket. Újabb diadalról maradt tehát le, és akkor még nem sejtette, hogy a McLaren a következő idényben mélyrepülésbe kezd – 2022-ből csak az imolai dobogó számított kellemes élménynek.

A legrosszabb viszont még így is hátravolt, mert a csapat még pocsékabb formában nyitotta 2023-at, olyannyira, hogy az idény első harmadában a pontszerzés is csodaszámba ment. Amikor Norris a télen először vezette borzalmas autóját, állítólag elkeseredettségében ököllel ütötte a garázsfalat, mert úgy érezte, újabb évet pazarol el karrierjéből a csapat iránti lojalitása miatt. Aztán amikor már éppen kezdte teljesen reménytelennek érezni a helyzetét, a McLaren egyetlen fejlesztési csomaggal akkorát lépett előre a nyáron, amilyet évtizedek óta nem láttunk az F1-ben. A versenyzők a májusi Miami Nagydíjon még egyaránt kiestek az időmérő első szakaszában, a júliusi Osztrák GP-től kezdve viszont hirtelen rendszeresen a dobogós helyezésekért küzdöttek.

Ha Verstappen és a Red Bull lehengerlő dominanciája éppen nem erre az időszakra esett volna, Norris néhány futamgyőzelmet is elcsíp, ám a rémálomszerű idénykezdet után a hat második és az egy harmadik hellyel sem volt elégedetlen, sőt. Aztán idén úgy tűnt, a McLaren lendülete megint alábbhagy, az első négy futamon sehol sem volt a Red Bullhoz képest, de jött az újabb káprázatos fejlesztőcsomag, amivel Miami óta már a futamgyőzelmek is rendszeresen elérhető közelségbe kerülnek. A 110. nagydíján elért floridai diadallal végre átszakadt a lélektani gát, és azóta a brit versenyző még éhesebb a sikerre, mint korábban – ezért is hallhatunk mostanában annyira csalódott, sőt önkritikus nyilatkozatot egy-egy veresége után.

Való igaz, hajszállal jobb teljesítménnyel és okosabb stratégiai döntésekkel nem duzzadt volna a hátránya 84 pontra Verstappenhez képest, de a potenciál ettől függetlenül egyértelműen ott van a McLaren-Norris „csomagban” a világbajnoki győzelemre. Ha nem idén, akkor jövőre. 

Bár Lando Norris mogyoródi győzelmi esélyeit illetően a McLaren kiváló aktuális formája a legkecsegtetőbb, azért az sem utolsó szempont, hogy a wokingiak hagyományosan mennyire jól szerepelnek hazánkban. A konstruktőrök győzelmi örökmérlegét meggyőző fölénnyel vezeti a brit csapat: eddigi 11 elsőségét más nem tudta megközelíteni, a sorban a Williams és a Ferrari követi egyaránt hét diadallal. A McLaren nyerni tudott a Hungaroringen a ’80-as, a ’90-es, a 2000-es és a 2010-es években is – már csak a jelenlegi évtizedben várat magára a siker. Igaz, ez leginkább annak tudható be, hogy a legendás csapat 2013-tól teljesen elvesztette az irányt, majd a bajokat tetézte a kudarcba fulladt házasság a Hondával, valamint a tulajdonosok évekig elhúzódó hatalmi harca. A szervezet Zak Brown 2016-os vezetői kinevezésével nyitott új fejezetet, ám mivel mindent a nulláról kellett felépíteni, a patinás istálló több mint tíz év után idén készülhet először reális győzelmi esélyekkel a Magyar Nagydíjra. Norrisnak biztató jel, hogy Jenson Button 2011-es diadala óta tavaly ő volt az első McLaren-pilóta, aki dobogós helyezést ért el a Hungaroringen, és az idén azért harcol, hogy akkori második helyezésén javítson egyet.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. július 20-ai lapszámában jelent meg.)