A csabai lányok meghódítják Óbudát – interjú Boskó Ágnessel és Glemboczki Zórával

Vágólapra másolva!

2024.07.15. 12:06

Címkék

A bajnok és Magyar Kupa-győztes, Bajnokok Ligája-induló Vasas Óbuda női röplabdacsapata az elmúlt hetekben több új játékos érkezését jelentette be. Utolsóként két magyar válogatottat igazolt át, nekik ráadásul ugyanaz a nevelőegyesületük, s mivel mindössze két év a korkülönbség közöttük, korábban játszottak és korosztályos bajnokságot is nyertek együtt, sőt, hivatalos mérkőzésen a felnőttválogatottban is azonos napon mutatkoztak be. Boskó Ágnes és Glemboczki Zóra egyaránt Békéscsabán kezdett el röplabdázni, s bár Boskó három éve már elhagyta a klubot, a sors most újra összehozta őket, mégpedig a fővárosban.

A feladóposzton szereplő Boskó Ágnes 2015-ben lett a Békéscsabai RSE igazolt játékosa. Gyorsan kiderült, mennyire tehetséges, így nem csoda, hogy egy évvel később az U16-os válogatottban is pályára lépett, 2018-ban pedig csapatkapitánya volt a szófiai Európa-bajnokságra kijutó ifjúsági válogatottnak. Tavaly a felnőttválogatottban is bemutatkozott, sőt a belgiumi Európa-bajnokságon végig ő volt a nemzeti csapat kezdő feladója.

– Miért jött el Békéscsabáról?
– Három éve hagytam el Békéscsabát, akkor fejeztem be a középiskolát és Budapestre jöttem továbbtanulni. Az MTK-hoz igazoltam, akkor az volt a fontos, hogy az Extraligában játszhassak az iskola mellett, és erre az MTK tűnt a legmegfelelőbbnek.

– Ahogyan a 2018-as ifjúsági Eb-n, itt is Berkó Lilivel szerepelt egy poszton.
– Érdekes és tanulságos év volt, az biztos, és amit szerettem volna, megkaptam: kíváncsi voltam, hogyan állom meg a helyem az Extraligában és úgy gondolom, nem vallottam szégyent. Ezt igazolhatja, hogy megkeresett az UTE, én pedig nem haboztam, hiszen Újpesten jelentős célokat tűztek ki. Bár az eredmények nem úgy jöttek, ahogyan szerettük volna, nekem az első idény jól sikerült, hiszen szinte végig a kezdőcsapatban voltam. Így kerültem a válogatottba, amelyben végül én lettem az első számú feladó az Európa-bajnokságon.

– A második újpesti éve viszont már eléggé balul sült el.
– Több okból is: ugyan én lettem a csapat kapitánya, de a vezetőség igazolt a posztomra egy légióst, és ezután már kevés játéklehetőséget kaptam…

– A végén pedig súlyos sérülés érte.
– Február végén a rájátszásban éppen a BRSE elleni negyeddöntő harmadik mérkőzését játszottuk Békéscsabán… (A Boskó Ágnes mellett ülő Glemboczki Zóra ekkor hangosan felszisszen és befogja a fülét: „Néhány méterre álltam a háló túloldalán és láttam az egészet, nem szeretném újra átélni…” – a szerző.), … a harmadik játszma közepén kellett beállnom csereként, és néhány labdamenet után megtörtént a baj. Igazából teljesen ártalmatlan szituáció volt: a rossz leérkezés után óriási fájdalmat éreztem a bal térdemben. Ölben vittek le a pályáról, és azonnal kórházba szállítottak. A vizsgálatok után kiderült, hogy sajnos beigazolódtak a félelmeim, minden szalag elszakadt a térdemben. Áprilisban műtöttek meg, aztán három hét pihenő következett, azóta viszont már elkezdtem a rehabilitációt. Azt ígérték, ha minden jól megy, decembertől újra edzhetek. Ez azt jelenti, hogy én már annak is örülnék, ha valamikor a rájátszásban pályára léphetnék.

– És így is átigazolta a Vasas?
– Mielőtt megsérültem, már megkeresett a klub, szóval benne volt a pakliban, hogy így nem kellek majd. De a Vasas vezetősége megnyugtatott, hogy hosszú távon számít rám, és én nagyon hálás vagyok, hogy ilyen állapotban is szerződtetett.

– Önnek mi volt a vonzó a Vasasban? Hiszen az várható volt, hogy így is csak a második számú játékos lesz a posztján. Ráadásul azóta bejelentették egy brazil feladó érkezését.
– Ezzel akkor is tisztában voltam, de ez egyáltalán nem befolyásolta a döntésemet. Ma a Vasas Magyarország legjobb röplabdacsapata, amely a Bajnokok Ligájában is szerepel. Kiválóak a körülmények és a feltételek is, Janisz Athanaszopulosz személyében remek edzővel dolgozhatok együtt, aki mellett garantálva van a fejlődésem. A sérülésem miatt meg aztán így is, úgy is második feladó lennék.

– Említette, hogy 18 évesen a tanulás miatt költözött Budapestre. Mennyire volt ez nagy váltás ilyen fiatalon?
– Mindig is vágyam volt, hogy függetlenül élhessem az életem, de ez valójában csak részben van így, mert végig a nővéremmel laktam együtt, szóval nem vagyok teljesen egyedül. Arról nem is beszélve, hogy van egy imádni való kutyám. Ettől függetlenül nagyon szeretek hazamenni Békéscsabára a szüleimhez és a barátaimhoz, bár erre azért nincs túl sok lehetőség az edzés és a tanulás mellett. Örülök, ha kéthavonta hazajutok egy hétvégére. De egy év múlva, ha minden jól megy, már diplomás vegyészmérnök leszek, és akkor az egyetem nem veszi el az időmet.

– Egyáltalán mennyi szabadideje van idény közben a sportolás és a tanulás mellett?
– Semennyi. Ezért aztán nyáron próbálok kikapcsolódni és kiereszteni a gőzt. Ilyenkor szívesen járok például a barátaimmal zenei fesztiválokra is. Hasonlóra idény közben semmi időm sincs.

– Akkor most kicsit kapóra is jött a sérülése, mert amúgy a válogatottal készülne az Eb-selejtezőre…
– Egy sérülés sohasem jön kapóra, szóval ha választhatnék, inkább a válogatottal lennék, már csak azért is, mert nagyon szeretek a kerettagokkal játszani, jó néhányan pedig a Vasasban is csapattársaim lesznek. De ha már egyszer sajnálatosan így alakult, ezt a kényszerpihenőt most valóban igyekszem kihasználni.

A nyitásfogadó négyesütő-poszton szereplő Glemboczki Zóra 2013 óta a Békéscsabai RSE igazolt játékosa. Már 15 évesen bemutatkozott a korosztályos válogatottban, és 2017-ben szerepelt a győri európai ifjúsági olimpiai fesztiválon hetedik helyet szerző nemzeti csapatban. Ő is tavaly játszott először a felnőttválogatottban, és ott volt az Európa-bajnokságon is Belgiumban, csakúgy, mint idén az Európa-ligában. Tagja az augusztusi Eb-selejtezőre készülő válogatott keretének.

– Őszintén szólva kissé meglepett, hogy elhagyta Békéscsabát, hiszen a klubhűség mintapéldájának mondható Molcsányi Ritához hasonlóan szinte már ön is a BRSE ikonjának számított.
– Nem tagadom, nagyon kötődöm Békéscsabához, a városhoz és a klubhoz egyaránt. Nagyon hálás vagyok azért, hogy eddig ott játszhattam, és hogy már rendkívül fiatalon a felnőttcsapathoz kerülhettem. Most azonban úgy éreztem, szükségem van a környezetváltozásra. Éppen végzős vagyok a Gál Ferenc Egyetemen, csak egyetlen vizsgám hiányzik, úgyhogy már ez sem lehetett akadálya a váltásnak.

– Öntől is megkérdezem: mi szólt a Vasas mellett?
– Óriási kihívás, hogy be tudjam verekedni magam Magyarország legjobb röplabdacsapatának kezdőjébe. Mert nekem nem titkoltan ez a célom, és az, hogy ne csak idehaza, hanem nemzetközi szinten, a Bajnokok Ligájában is bizonyítsak. Ugyan a Vasasnál is van mozgás a játékosállományban, de az együttes évről évre meg tud újulni, ráadásul egyre erősebb lesz és egyre jelentősebb célok eléréséért hajt. Ennek pedig én is szeretnék a részese lenni. A szakmai stáb tagjai és a feltételek garantálják a fejlődési lehetőségemet. Azt is tudom, hogy remek a közösség, hiszen jó néhány lányt ismerek a válogatottból, s ők is bátorítottak. Szóval még alig kerültem ide, máris úgy érzem, befogadott a Vasas-család.

– Valójában most hagyja el először ilyen hosszú időre Békéscsabát. Nem fél a változástól?
– Az igaz, hogy eddig Békéscsabán laktam és nagyon családcentrikus is vagyok, de már ott is önállóan éltem, egészen pontosan a kutyusommal. Vagyis e tekintetben nem lesz újdonság. A nagyvárosi élet igen – de ezt meg nagyon várom, kíváncsi vagyok rá, természetesen meg is kell majd szoknom. Már rajta is vagyok, a múlt héten hoztam fel a dolgaimat Budapestre, a lakásom pedig nincs messze a Folyondár utcai csarnoktól, az Árpád híd pesti oldalánál lakom. Ráadásul segít majd, hogy úgy alakult, a Békéscsabán a baráti körömhöz tartozók mostanra már csaknem mind a fővárosba költöztek, úgyhogy nem szakadok ki ebből a társaságból sem.

– Sok ideje nem volt pihenni ezen a nyáron, hiszen a bajnokság után következett a válogatott és az Európa-liga, hétfőtől pedig kezdődik a felkészülés az Európa-bajnoki selejtezőre.
– Egyáltalán nem bánom. Tavaly mutatkoztam be a válogatottban, és őszintén szólva a mostani a legjobb csapat, amelyben játszottam. Nagyon jó a társaság, kiváló a hangulat, és már kifejezetten várom, hogy elkezdődjön a program. Fiatal a keretünk, még nagyon az út elején tartunk, de úgy gondolom, sok van bennünk. Most már én is száz százalékig a válogatottra tudok koncentrálni, mert az Európa-liga alatt még voltak fontos vizsgáim. Ugyan az Európa-ligát a fura szabályok miatt nem éppen a legjobb szájízzel zártuk le, de ha tanulunk a hibáinkból, az Eb-selejtezőt sikerrel vehetjük.

– Augusztus második felében előbb Dániával játszanak idegenben, majd Belgiumot fogadják, aztán egy évvel később következnek a visszavágók. Hogyan látja az esélyeket?
– Már ha tényleg ekkor rendezik ezeket a mérkőzéseket, mert felvetődött olyan változat is, hogy az összes meccset jövő nyáron játszanánk le, de erről egyelőre még semmilyen biztos információt nem kaptunk… Ezért úgy készülünk, hogy augusztusban pályára kell lépnünk. Addig biztosan lesznek még felkészülési mérkőzéseink is, és úgy gondolom, ha sikerül azt a munkát megcsinálni, amit tervezünk, akkor amellett, hogy a dánokat legyőzzük, a belgákkal is pariban leszünk. A cél természetesen a 2026-os Európa-bajnokságra való kijutás, ehhez vagy meg kell nyernünk a csoportot, vagy a hétből az öt legjobb csoportmásodik közé kell bekerülnünk. Szóval a botladozás nem fér bele, de úgy vélem, ez a csapat nem is fog meginogni…

Kézenfekvő kérdés, hogy korábban Békéscsabán mennyire voltak jóban egymással. „Mivel nem ugyanahhoz a korosztályhoz tartoztunk, ezért ritkábban edzettünk együtt, így nem volt szoros a kapcsolatunk, de nagyon jól kijöttünk egymással” – mondta Zóra. „Tavaly viszont egyszerre kerültünk be a válogatott keretébe, ott már közelebb kerültünk egymáshoz, és nagyon örülök, hogy most a Vasashoz is együtt érkezünk” – vette át a szót Ági.

Jó csapattársak voltak és lesznek

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. július 13-ai lapszámában jelent meg.)