Ez az ő kis harca, az ő kis világa – interjú Klekner Hangával

Klekner Hanga ötéves korában kezdett el teniszezni a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club (DEAC) salakos pályáján, miután szülei hosszú évek óta űzték a sportágat, nem is akármilyen szinten. Édesanyja még versenyzett is a klub színeiben, és mivel mindketten orvosok, rendszeresen indultak az orvos-világbajnokságokon, párosban szereztek aranyérmet, az anyukája egyéniben is, és volt, hogy a gyerekeik is elkísérték őket, szurkoltak nekik, ha Európában volt a helyszín.

A debreceni teniszpálya mellett egy atlétikai csapat gyakorolt, Hanga évekig csak nézte őket, mielőtt 2012-ben csatlakozott hozzájuk. A vékony kislány úgy vélte, a futás és az ugrás remek kiegészítő mozgás lesz, hogy megerősödjön és javítsa a mozgáskoordinációját. Az már a véletlennek volt köszönhető, hogy ez a csapat éppen egy rúdugrócsoport volt, a Skoumal Péter és Géczi Gergő vezette Rúdugrásért és Egészséges Fiatalokért Alapítvány (REFA), így a futás mellett ő is kipróbálta a rúdugrást.

Született:  1999. szeptember 24., Debrecen Sportága: atlétika      Versenyszáma:      rúdugrás Egyéni legjobbja: 456 centiméter (2024, magyar csúcs) Klubja: DSI Debrecen (2013–) Edzői: Skoumal Péter, Géczi Gergő (2013–2018), Szabó Dezső (2018–2020), Szabóné Molnár Krisztina (2020–) Legjobb eredményei: világbajnoki 18. (2023), Európa-bajnoki 18. (2022), 4x magyar bajnok szabad­téren (2020, 2021, 2022, 2023), 5x magyar bajnok fedett pályán (2020, 2021, 2022, 2023, 2024), U23-as Európa-bajnoki 5. (2021)

„Akkorra a tenisz már kevéssé állt közel a szívemhez, mert nem szerettem annyira, hogy valakit le kell győznöm, ha nyerni akarok. Sokszor megtapsoltam az ellenfelemet egy-egy szép ütése után, amiért mások furcsán néztek rám – mondta Klekner Hanga a Képes Sportnak. – A rúdugrás viszont megragadott, tetszett, hogy kipróbálhatom magam, és annyi minden rajtam múlik, a saját kis harcomként tekinthettem rá. Az edzők is azt mondták, ha belevaló és bátor vagyok, nagy sikereket érhetek el. Ha viszont hibázol, egészen biztosan te vagy a hibás, nincs kire fogni, és nekem biztonságérzetet adott a tudat, hogy a kezemben tartom a sorsomat.”

SEMMITŐL SEM KELL MEGIJEDNI

Mozgékony, csibész és kissé szeleburdi gyerekként ő volt az, aki osztálykirándulásra mindig vitt magával elsősegély-felszerelést (nem hiába orvos szülők gyereke), amit időnként bizony használni is kellett. A gimnázium évei alatt azonban sokat változott, a szüleit meg is lepte, hogy lányuk nem az orvosira akart menni, de támogatták a sportban és a pályaválasztásban is.

„Kicsit ki akartam szakadni a megszokott környezetből. A szüleim akkoriban váltak el, és talán ez is befolyásolta, hogy mindketten hagyták, járjam a saját utamat, és találjam meg azt, ami nekem tetszik” – emlékezett vissza Hanga, akinek az életében egyre nagyobb szerepet kapott a rúdugrás, imádta a rávezető gyakorlatokat, amikor például dombról kellett leugrani a rúddal, és a társaságot is megszerette. 

Egy ideig még kosárlabdázott ugyan mellette, jó védekező játékos volt és az eredmények sem maradtak el, a diákolimpián negyedik helyen végzett a csapatával, de nem ment neki annyira a játék, mint szerette volna, ami szintén az atlétikai felé terelte. A Magyar Atlétikai Szövetség rúdugró programjának köszönhetően kéthetente utaztak Pestre, mert fedett pályán nem lehetett ugrani Debrecenben, így télen is tudtak edzeni.

„Tetszett, hogy erősíti a jellemet is, mert ugyan nem rajtam múlik, hogy az ellenfelem mekkorát ugrik, de azt igenis meg kell tanulni, hogyan kezeljem mások teljesítményét. Ez ugyanis nagyban befolyásolhatja a saját teljesítményemet, jó esetben magabiztossá tesz. Meg kell találni azt az erősséget, azt a stabilitást, amiből építkezni lehet” – fogalmazott.

Neki is volt nehéz időszaka, amikor azért nem versenyzett jól, mert a mezőnyhöz képest később szállt be, annyira, hogy már a kezdő magassággal is nyert volna, de mivel nem ugrotta át, három iksszel, azaz érvénytelen kísérlettel kiesett. Emiatt negatív spirálba került, az egymást követő versenyeken egyre többször mondogatta magának: „Csak be ne ikszeljek, csak be ne ikszeljek!”

Aztán ő is túllendült a holtponton, megtanulta kezelni a stresszes helyzeteket, mert rájött, hogy semmitől sem kell megijednie, és ha az ellenfele elsőre átugrott egy magasságot, az nem azt jelenti, hogy ő nem képes rá.

„Egy kísérlet rengeteg energiát emészt fel, ezért nem mindegy, mikor szállok be. A hazai viadalokon legalább egy órát kell várnom, mire én is elkezdhetek versenyezni, ami sok idő, eleinte nem is tudtam mit kezdeni vele, a figyelmem teljesen szétesett. Ráadásul ez az idő egy óra szorongást is jelentett – emlékezett vissza. – Volt, hogy lefeküdtem aludni, ne szóljon hozzám senki, nehogy eltereljék a figyelmem – egyébként annak idején Jelena Iszinbajeva is mindig így csinálta. Azóta tovább formáltam ezt a módszert, az ugrásokat ugyan nem mindig nézem, de már beszélgetek, elvagyok, nem zárom ki a többieket, csak akkor vonulok el, mielőtt én következem. Rájöttem, ha fesztelenebbül viselkedek, sokkal kevesebb energiát vesz el, mintha órákig stresszelek és koncentrálok.”

KÉSZÜLTEK AZ ORSZÁGOS CSÚCSRA

2018-ban, az érettségi után felvették pszichológia szakra, ezért megbeszélte az edzőjével, Géczi Gergővel, hogy szeretne a fővárosba költözni és új utat keresni, kissé kiszakadni az addigi környezetéből. Szabó Dezső szakmai műhelyét nézte ki magának az MTK-nál, amelyben motiváló közegbe került, és akkoriban hazánkban dolgozott a rúdugró programban Borisz Volkov orosz edző is.
Szépen haladt a közös munka, amelynek egyik állomása a svédországi U23-as Európa-bajnokság volt 2019-ben, a fejlődést pedig jól mutatta, amikor a 2020-as fedett pályás országos bajnokságot már 430 centivel nyerte meg.

Ezután kitört a koronavírus-járvány, a tokiói olimpiát követően, a 2023-as hazai világbajnokság előtt pedig a klubon belül a rúdugrók Szabó Dezsőtől a feleségéhez, az addig kizárólag fiatalokkal foglalkozó Molnár Krisztinához kerültek. Hanga és Krisztina azóta is jól megérti egymást, de ezen sokat is dolgoznak mindketten. A 2021-as tallinni U23-as Eb-t már együtt csinálták végig, Hanga pedig pályafutása során először jutott be a döntőbe, amelyben 425 centiméterrel az ötödik helyen végzett.

„Hatalmas áttörésnek éreztem, nagy előrelépésnek, mert a korosztályos versenyeim addig nem sikerültek jól – fogalmazott a sportoló, aki 2022-ben indult először nemzetközi viadalon Eszéken, és azóta dolgozik együtt menedzserrel is. – A következő év sokat segített abban, hogy ne ijedjek meg, ha egy felnőttvilágversenyen egyből a kezdő magasságon kell beszállnom, akár négy méter felett, amihez itthon, a hazai mezőnyben nem vagyok hozzászokva. De úgy érzem, fel tudtam zárkózni a nemzetközi szinthez, és a bronz fokozatú versenyeken már jól teljesítettem, Svájcban egyéni csúccsal nyertem is.”

Ekkor már egyre többet beszéltek Molnár Krisztinával az országos csúcsról, aminek az adott különös színt, hogy az edző tartotta 455 centivel 2006 óta. Hanga többször próbálkozott az átugrásával, voltak biztató kísérletei, de csak idén vált kézzel foghatóvá, miután a fedett pályás szezonban edzéseken is kiválóan ugrott. Ennek azért van jelentősége, mert bevallása szerint nem egy „edzésmenő”, inkább a versenyeken tudja összekapni magát. Miután a téli országos bajnokságot simán megnyerte 445-tel, a jég Eszéken tört meg néhány nap múlva, ahol már a bemelegítésnél olyan jól ugrott, hogy edzőjével meg is lepődött, mi lesz ebből.

A lélektani határ a versenyen a 451 centis magasság volt, és miután átvitte, átfogott egy olyan rúdra, amilyenre azelőtt még sohasem, és második kísérletére sikerült vele átvinnie a 456 centit, ami új országos csúcs.

„A célunk most az, hogy a 430-as rúdról 445-ösre váltsak, és ugyanúgy végre tudjam hajtani vele a technikát. Még el kell hinnem, hogy menni fog, de valamiért úgy érzem, jó barátságban leszünk!      – folytatta Hanga, akinek a tudatossága az egyik legnagyobb erénye, ha kell, az edző tanácsára gyorsan változtat a mozgásán, emiatt a versenyeket is jól kezeli, ugyanakkor tisztában van a hibáival is.      – A sebességem megvan, de a kivitelezés néha lassú hozzá. Bizonyos helyzeteket nem értek, és nem hajtom végre a mozgást, emiatt elakadok, elbizonytalanodom, Kriszti ilyenkor sokat segít, biztos pontként áll a pálya mellett.     ”

LIBABŐRÖS LETT A HAZAI VÉBÉN

A tanulást mindig fontosnak tartotta, 2023-ban végezte el a pszichológia mesterszakot, jövőre pedig a sportpszichológus-képzést tervezi befejezni. Ő is dolgozott sportpszichológussal, amit azért tart fontosnak, mert a nehézségeket ugyan sokszor megoldjuk szakember segítsége nélkül, de van, hogy csak hosszú idő alatt, egy sportolónak pedig nincs több éve erre. Ezért szeretne segíteni másokon, hogy ki tudják hozni magukból a maximumot.

A nehéz helyzetek kezelése egyébként is fontos szerepet játszik az életében, mert többször fordult már elő vele, hogy olyan szituációba került, amire nem számított, és gyorsan kellett megoldást találnia. Például 2022-ben a németországi Hofban nemcsak az erős szembeszél hátráltatta, de az edzője sem tudott vele tartani, és rövidebb rudakkal kellett ugrania, mint szokott. Vagy egy luxemburgi versenyre nem tudta vinni a rúdjait, és a svájci Angelica Mosert kérte meg, adja kölcsön az övéit.

„Más rúdjaival ugrani sohasem valami megnyugtató, de fontos visszajelzés volt nekem, hogy mindkét helyzetet jól megoldottam, képes vagyok rá     – emlékezett vissza.      – Egy versenyen bármi megtörténhet. Ideális körülmények között mindenkinek könnyebb jól teljesíteni, de ha minden elromlik, akkor már sokat számít, mennyire vagy erős mentálisan. A tanulság az volt, hogy semmitől sem kell megijedni, és ha sikerül megoldanom a váratlan helyzeteket, van esélyem a legjobbak közé kerülni.”

A tavalyi hazai rendezésű atlétikai világbajnokság ebből a szempontból is fontos volt, ott ugyanis azt a helyzetet kellett elrendeznie magában, hogy nem sikerült a világranglistáról kijutnia, végül első kiesőként a hazai szövetség nevezte be.

„Óriási lehetőség volt, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok, de sportolóként volt bennem egy kis csalódás, mert azért küzdöttem, hogy saját jogon kijussak, ami nem sikerült, miközben másnak jóval gyengébb teljesítménnyel igen      – mondta Klekner Hanga.      – Feltörtek a régi érzések, hogy mit keresek én itt, ha egyszer nem is harcoltam ki, és tényleg itt van-e a helyem… De ezeken az érzéseken is sokat dolgoztam, és rájöttem, hogy rengeteg áldozatot hoztam azért, hogy megmutassam magam, és igazán nem kellene emiatt kellemetlenül éreznem magam. Aztán amikor ott ültem a lelátón aznap, amikor Krizsán Xénia, Nemes Rita és Halász Bence versenyzett, libabőrös lettem a szurkolástól, és azon gondolkoztam, vajon mi lesz majd, ha én leszek ott a pályán.”

Vallja, ha minél jobban felismeri a lehetséges problémákat, annál jobban fel tud rájuk készülni, ez pedig nagy segítségére volt Budapesten. A telt ház és a sok néző elviheti az ember figyelmét, de rengeteg energiát is adhat, ezért egyszerre kellett kizárnia és beengednie a közönség reakcióját, ami érdekes módon felszabadulttá tette, a lelátóról kapott szerethullám pedig feltöltötte.

Bár a hazai közönség miatt hasonló élményben talán sohasem lesz része, sohasem fog a negyvenezres stadion csak neki szurkolni, de a célja most az, hogy a legnagyobb világversenyeken, világbajnokságokon és olimpiákon is rendszeres induló legyen. Ezért az ugrását szeretné 460 fölé vinni, ami természetesen új országos csúcsokat feltételezne, sőt, a 470-et sem tartja lehetetlennek, szívesen küzdene érte, és edzőjével szeretik is a kihívásokat. De Hanga kis lépésekben gondolkozik.

A kreativitás és a precizitás egyébként az élet más területén is jellemző rá, szeret kerámiázni, kifesteni őket, alkotni, puzzle-ozni, volt, hogy karácsonyra mellényt varrt a barátjának, vagy egy Gyűrűk Ura-idézetet festett neki egy pohárra mordori nyelven.

„El tudok veszni az ilyen tevékenységben, néhány órára teljesen kikapcsol  – tette hozzá Klekner Hanga.  – De ilyen a rúdugrás is, ami az én kis világom, csak az edzésre figyelek, mert annyi mindenre kell koncentrálni, hogy tényleg nincs idő másra. A tudatosság miatt félelem sincs bennem, legalábbis én nem így hívom, inkább kétségnek, ami csak néha fog el. A rúdugrás ugyanis bizalmi kapcsolaton alapul, és tudom, hogy Kriszti sohasem kérne tőlem olyat, amit nem vagyok képes megcsinálni.”

Félig már randi volt: kalandos utazás Svájcba 2022-ben Klekner Hangának Svájcban volt versenye, és mivel repülővel nem tudott kiutazni, autóba kellett ülnie. Nem akart egyedül megtenni ekkora utat, ezért keresnie kellett valakit, akivel kibír együtt oda és vissza tizenkét órát, végül az egyik volt rúdugró barátja, Magyari Benedek vállalkozott rá.

„Már ezer éve nem találkoztunk, de kellett valaki, akiben megbízom, és aki levezeti az út második felét     – elevenítette fel Hanga. – Rá­adásul menet közben derült ki, hogy otthon hagytam a szöges cipőmet, ezért az egyik ellenfelemtől kellett kölcsönkérnem a helyszínen. A távolugró Lesti Dia is kint volt, ő repülővel utazott, Bázelben azonban törölték a járatát visszafelé, és felhívott, hogy visszafordulnánk-e érte, így »kimentettük«, és hárman indultunk vissza. Kalandos út volt, végig zenét hallgattunk, egyszer pedig rosszul kanyarodtam le az autópályáról, át kellett vágni fűn, fán, bokron, hogy valahogy visszakeveredjünk, de csak nevettünk rajta, mert akkor már mindenkinek mindegy volt. Reggel nyolckor indultunk, de a sok kanyar miatt másnap hajnali kettőre értünk haza.”

Az utazás annyira jól sikerült, hogy Hanga és Benedek azóta egy párt alkot, így az út kis túlzással tekinthető egy kétszer tizenkét órás első randinak…

RÓMA UTÁN MEGCÉLOZZÁK PÁRIZST

Molnár Krisztina már negyedik éve dolgozik együtt Klekner Hangával, szerinte tanítványa azóta sokat fejlődött fizikai, technikai és mentális téren is. Konfliktusuk ennyi idő alatt sem volt, legfeljebb kisebb vitáik, például, amikor az edző meg akarta győzni, hogy a nekifutása tizenhat lépés legyen, Hanga azonban nem hitt benne, és ragaszkodott a tizennégyhez. Leültek megbeszélni, és megegyeztek, hogy akkor a tizennégyből hozzák ki, amit tudnak, végül aztán az idő helyre tette a dolgokat, és mégis az edző javaslata érvényesült, mert Hanga ma már tizenhat lépésből ugrik.
„A rúdugráshoz szükség van vagányságra, ami Hangában eleve megvolt, de ha lehet, az elmúlt években még magabiztosabb lett. Jó vele dolgozni, mert nagyon összeszedett és tudatos, előre tervez, amivel nekem is sokat segít      – mondta az edző.      – Két éve készülünk arra, hogy megdönti az országos csúcsomat, tavaly már láttam a mozgásán, hogy képes lesz rá, de idő kellett hozzá, hogy ő is elhiggye. Edzőként már nagyon vártam, és nagy boldogság volt, amikor sikerült.”

A szakember szerint azonban a stabil világbajnoki és olimpiai szerepléshez több kell, ezért idén a 460 és 470 centi közötti magasság a cél, és a római Európa-bajnokság után megcélozzák a párizsi olimpiát is. Terveik szerint a 430-as rudakat idővel 445-ösre cserélik, amivel a sportolónak már voltak biztató ugrásai, az elrugaszkodás utáni fellendülése azonban még nem az igazi, illetve azon is dolgozni kell, hogy minél többet, akár ötven centinél is többet rá tudjon dolgozni a végén, ami már nemzetközileg is magas szintű ugrásokat eredményezne.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. április 27-i lapszámában jelent meg.)