Antonín Panenka löbbölése az örökkévalóságnak – az 1976-os Európa-bajnokság legjobb mérkőzése

Hogy jött létre a randevú?

A csehszlovákok Angliát és Portugáliát is megelőzték a selejtezőcsoportjukban, máris jelezve, hogy nem akármilyen generáció jött össze. A negyeddöntőben pedig a Szovjetuniót intézték el (2–0, 2–2), de ennél is nagyobb falat következett az elődöntőben, a Johan Cruyff-féle Hollandia, ám hosszabbításban 3–1-re nyertek Ondrusék. Az NSZK-nak nem jelentett gondot a selejtezőben Görögország, Bulgária és Málta megelőzése, bár a hat meccséből három döntetlen lett. Mint ahogy a spanyolok elleni első negyeddöntő is Madridban (1–1), de Münchenben már nyertek 2–0-ra. A belgrádi elődöntőben aztán vért izzadtak a házigazda jugoszlávok ellen, 0–2-ről álltak fel, végül hosszabbításban nyertek 4–2-re.

Kinek állt a zászló?

Nem volt ember, aki a „cseszkókra” fogadott volna az NSZK bivalyerős csapata ellen, amely Eb- és vb-címvédőként várta a döntőt, ráadásul kettős ünnepre készült, mivel a csapatkapitány Franz Beckenbauer ezen a meccsen lett 100-szoros válogatott.

Kik voltak a sztárok?

Bár néhány nagy név már kikopott az Eb- vagy a vb-győztes együttesből, de így is szinte mindenki klasszis volt a nyugatnémeteknél Sepp Maier kapustól Franz Beckenbaueren, Berti Vogtson, Hans-Georg Schwarzen­becken, Uli Hoenessen át Rainer Bonhofig. A csehszlovák válogatott inkább csapatként volt ütős, de azért a 91 válogatottságig jutó Zdenek Nehodát nyugodtan nevezhetjük klasszisnak.

Mit húztak az edzők?

Meglepő módon a csehszlovák együttes főleg szlovák játékosokra épült. Bár a Baník Ostrava volt a csehszlovák bajnok, Václav Jezek szövetségi kapitány egyetlen játékosát sem hívta be, főleg a Slovan és az Inter Bratislava labdarúgóiból válogatott, de küldött meghívót Nagyszombatba és Kassára is. Nagy meglepetést keltett, hogy Jezek a középcsatár posztján a Slovan játékosának, Ján Svehlíknek adott lehetőséget, de nem kellett megbánnia. A másik oldalon Helmut Schön nehezen jutott dűlőre a 4–3–3-as és az újdonságnak ható 4–4–2-es játékrendszer között, az elődöntőben utóbbit alkalmazta, a döntőre viszont visszatért a háromcsatáros szisztémához.

Mi volt a dramaturgia?

Az elegáns, sokpasszos futballt játszó csehszlovák csapat hamar elhúzott 2–0-ra, előbb a nyolcadik percben Berti Vogts hibájából Ján Svehlík lőtt kapura, a labda még kipattant Sepp Maierről, de Zdenek Nehoda visszatette Svehlíknek, aki másodjára már betalált. A 25. percben pedig Karol Dobias egy szabadrúgás után kifejelt labdát vágott a bal alsó sarokba tizenhét méterről. De mindenki tudta, hogy a nyugatnémet válogatott ellen a kétgólos előny sem megnyugtató. Jött is három perc múlva a szépítés, az elődöntőben mesterhármast jegyző Dieter Müller lőtte a kapu jobb oldalába Rainer Bonhof beadását. Az egyenlítés viszont csak a 89. percben sikerült: Bonhof bal oldali szögletét Bernd Hölzenbein fejelte a kapuba a kimozduló Ivo Viktor kapust megelőzve. A kétszer 15 perces hosszabbításban nem született gól, így következett a futballtörténelem első tizenegyespárbaja, amelyre nagy torna döntőjében került sor. A csehszlovákok kezdtek, 4–3-ig senki sem hibázott, ekkor Uli Hoeness az égbe lőtte a labdát. A döntőt így Antonín Panenka pimasz lövése zárta le: a balra elvetődő Maier helyére löbbölte a labdát.

Mitől vált legendássá?

A Panenka-tizenegyestől, naná! Ez a megoldás forradalmi újítás volt, azóta is „panenkázásnak” hívják az így ellőtt tizenegyest, amelyet azóta mások mellett Francesco Totti Eb-elődöntőben (2000-ben a hollandok ellen) vagy Zinédine Zidane vb-döntőben (2006-ban az olaszok ellen) is sikeresen lemásolt. Pelé a jelenetet így kommentálta:      „Ez az ember vagy zseni, vagy őrült.”

Mit írt a sajtó?

Utóbb kiderült, a versenykiírás értelmében nem is tizenegyeseknek kellett volna dönteniük, hanem 48 órával később újra kellett volna játszani a döntőt. De az NSZK-játékosok háborogtak, hogy így két nappal lerövidül a nyári vakációjuk, ezért néhány órával a kezdés előtt a nyugatnémet szövetség javasolta a tizenegyeseket, amit elfogadott az ellenfél és az UEFA is. Így azonban, hogy vereség lett a vége, a német sajtó földbe döngölte a játékosokat a döntés miatt. És egy elfogulatlan hang a francia L’Équipe-től:      „Két stílus csapott össze: a csehszlovák könnyedség és a német gépfutball. E két stílus találkozása eddig nem látott dimenzióba emelte a labdarúgást.”

Tudta?

A nyugatnémet sztárok nem szívesen vállaltak tizenegyest a szétlövésnél. Franz Beckenbauer az önéletrajzi könyvében megírta, hogy azóta is bánja, amiért nem fogadta el a kapus Sepp Maier önkéntes jelentkezését, helyette ráparancsolt Uli Hoe­nessre, hogy álljon a labda mögé
– egyedül ő rontott.

Volt-e visszavágó?

Több nosztalgiameccset is rendeztek az 1976-os Eb-döntő emlékére, az egyiken Panenka kihagyta a tizenegyest, hogy kissé helyre álljon Sepp Maier lelki békéje, aki már az 1974-es vb-döntőben is úgy kapott gólt a holland Johan Neeskenstől, hogy a helyére – igaz, laposan – lőtte a labdát az elvetődése után. Húsz évvel később, a Wembley-ben rendezett 1996-os Eb-döntőben szintén találkozott a két fél – már az egyesített Németország és a Szlovákiától különvált Csehország. Akkor cseh vezetés után a csereként beálló Oliver Bierhoff emlékezetes duplájával (a második aranygól a hosszabbításban) fordítottak és vettek revansot a németek, akik előtte az 1990-es vb-győzelem felé vezető úton is legyőzték Csehszlovákiát a negyeddöntőben Lothar Matthäus tizenegyesével.

A Bohemians Praha 27 éves bal oldali középpályása nem a gyorsaságáról volt híres, csapattársai zrikája szerint csak akkor futott, ha a pénztárhoz kellett járulni a fizetésért. A technikáját viszont sohasem volt rest csiszolni, visszaemlékezése szerint éveken át gyakorolta a tizenegyes lövését Zdenek Hruska kapussal mindig csokiban vagy sörben fogadtak, és többnyire ő veszített. Egy nap azonban rájött, hogy könnyebb a kapus helyére lőni a labdát, mint a szélre.      „Az egyetlen hátránya? Utána egyre kövérebb lettem, annyi csokit nyertem”      – mondta Panenka, hozzátéve, a csehszlovák bajnokságban is kipróbálta néhányszor a „panenkázást” tétmeccsen, de nem keltett vele feltűnést, egyszer rajta is vesztett, mert a nagy sár miatt a kapus nem vetődött el. Aztán a létező legjobb pillanatban mégis újra elővette – s világraszóló szenzáció lett belőle!

További nagy meccsek 1976-ban
Elődöntő: Csehszlovákia–Hollandia 3–1 (1–0, 1–1, 1–1)
A zágrábi elődöntő nem kevésbé volt őrült meccse a csehszlovákoknak, mint a belgrádi döntő. A legutóbbi vb-döntős ellen a hosszabbításban úgy győztek 3–1-re, hogy két kiállítás (Johan Neeskens, Willem van Hanegem) és egy sérülés miatt a hollandok nyolc emberrel fejezték be a meccset.
Elődöntő: NSZK–Jugoszlávia 4–2 (0–2, 2–2, 2–2)
A házigazda jugoszlávok 75 ezer szurkolójukkal már ünnepeltek a 30. percben, 2–0-s vezetésüknél, ám Heinz Flohe szépített, a 80. percben pedig beállt csereként Dieter Müller, aki egy perccel később egyenlített, a hosszabbításban pedig bevágott még kettőt – élete első válogatott meccsén. Névrokon elődje, Gerd Müller sem csinálta volna jobban…

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. március 23-i lapszámában jelent meg.)