A sportban a múlt időnek éppúgy nincs jele, mint jelent befolyásoló jelentősége, máskülönben José Mourinho sem került volna lapátra Rómában.
Nem került volna rá, elvégre az öntörvényű portugál edzőfejedelem 2021. július elsején foglalta el „trónusát” az Örök Városban, s kevesebb mint egy év elteltével már nemzetközi trófeához (Európa-konferencialigát nyert a Feyenoord ellen) juttatta a „farkasokat”. Ezzel a sikerrel ráadásul az AS Roma tizennégy „kupátlan” esztendő után nyert végre ismét valami „fényeset”. Újabb egy esztendő múltán, 2023. május 31-én pedig a budapesti Európa-liga-fináléban járt nagyon közel az újrázáshoz, de a Puskás Arénában a Sevilla tizenegyesekkel felülkerekedett a bordó-sárgákon. Ha ehhez hozzászámoljuk a 2022-ben és 2023-ban megszerzett 6. helyet az olasz bajnokságban, talán nem is értjük, mikor, miben és főleg mekkorát vétett Mourinho, hogy alig több mint hét hónappal a nemzetközi kupadöntőt követően megkapja az elbocsátó szép üzenetet.
Csakhogy a 2023–2024-es idényben már senkit sem érdekeltek az előző évadok dicsőségei, főleg, mert a farkasfalka elég gyámoltalanul vonyított a szép zöld gyepen. A bajnokságban átlagban minden harmadik mérkőzésén fejre állt az együttes, s nyerni is csupán nyolcszor sikerült a húsz találkozóból – ami az idény felénél csak a semmire sem elég 9. helyhez volt jó. És ha ez nem lenne éppen elég kétségbeejtő, az Olasz Kupában a gyűlölt rivális Lazio nyerte meg a két fővárosi klub negyeddöntőjét. Végül az AC Milantól január 14-én elszenvedett 3–1-es vereség tette be a kaput Mourinhónak. „Köszönettel tartozunk Josénak az erőfeszítéseiért és szenvedélyéért, amelyet megérkezése óta láthattunk, de a klub érdeke megítélésünk szerint azt kívánja, hogy azonnali hatállyal változást eszközöljünk” – fogalmazott a kirúgásról hírt adó közleményében a klubot irányító Dan Friedkin és fia, Ryan Friedkin.
Ezzel pedig a portugál mester arra a különleges „bravúrra” lehet büszke, hogy topedzői karrierje során immár a hatodik klubnál állították fel idő előtt, s kapott cserébe szép kerek lelépési díjat. A római végkielégítés a többihez képest legfeljebb zsebpénznek nevezhető, hiszen az évad végén lejáró szerződésű edzőlegenda ezúttal „csak” 3 millió fontnak megfelelő bánatpénzzel vigasztalódhatott.
Bezzeg korábbi munkáltatói lényegesen gálánsabbnak mutatkoztak, amikor kenyértörésre került sor. A legjelentősebb fájdalomdíjat a Manchester United pénzügyi osztálya küldte el a bankszámlájára, miután az Álmok Színházában a harmadik idénye közepén, hat nappal karácsony előtt telt ki az ideje. A csapattal 2017-ben Európa-ligát nyerő szakvezetőt 19.6 millió fonttal kártalanították, ami a végkielégítések európai örökrangsorában is dobogót ér. De akkor sem kellett a befizetendő csekkek és közüzemi számlák miatt aggódnia, amikor 2007-ben a Chelsea (Roman Abramovics tulajdonos-nagyvezírrel rúgta össze a port) 18 millió fonttal tette ki nemcsak a szűrét, hanem a pontot is a két fél kapcsolatának végére. A Real Madridnál 17 millió fontnak megfelelő euróval köszönték meg a szolgálatait, a Tottenhamnél – néhány nappal a Manchester City elleni Ligakupa-döntő előtt – 15 millió fonttal engedték útjára, s még 2015-ben, második Chelsea-korszaka végén is megért a „kékeknek” 8.3 millió fontot „őmourinhóságának” elengedése.
Mindent összevetve így elmondható, a már hat alkalommal is szerződése lejárta előtt elbocsátott José Mourinho kirúgásokból több mint 80 millió fontot kasszírozott – forintban számolva közel 35 milliárdot. Vagyis afféle összegzésként megállapítható, José Mourinho akkor is nyer, ha éppen veszít.
Tiszta sor, a nemzetközi futballban jelenleg José Mourinho a végkielégítések koronázatlan királya, de talán nem érdektelen végignézni, kik azok az edzőkollégák, akiket kiemelkedően nagy összeggel tett lapátra éppen aktuális munkáltatójuk. Julian NAGELSMANN (Bayern München) 24 millió font Laurent BLANC (PSG) 17 millió font Luiz Felipe SCOLARI (Cheslea) 13.6 millió font Thomas TUCHEL (Chelsea) 13 millió font
|
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. január 27-i lapszámában jelent meg.)