Kajakra vette a vízben és a parton is – Csipes Ferenc 60 éves

A SZÜLETÉSNAPOS megkeresésünkre úgy reagált, nem szeretne interjút adni, tréfásan megjegyezte, talán ha a huszadikról lenne szó…

Rendben, indítsuk onnan: Angyal Zoltán tanítványa, Csipes Ferenc a kajak királyszámában, a K–1 1000 méteren 1985 augusztusában megnyerte a világbajnokságot. Egy évvel korábban (1984) – még juniorként! – a magyar bajnokságban a rövidebb számban (K–1 500) is győzött, itthon már 19 évesen megkapta a kajakkirály titulust, a mecheleni vb után nem véletlenül írták róla: „Hesz Mihály óta nem volt – nemhogy magyar, de a világon – egyetlen olyan kajakos sem, aki olyan jól tudta volna beosztani az erejét, hogy a hajrában ekkora hátrányt dolgozzon le.”

A győztes erre így reagált: „Az az igazság, hogy a táv közben nem tudtam tartani Zinke iramát. Csak akkor indultam utána, amikor láttam, hogy már nem nő közöttünk a távolság. (…) Csak az utolsó harminc méteren gondoltam rá, hogy belőlem is lehet világbajnok.”

Rá egy évre (1986) Montrealban kétszeres vb-győztes (K–1 10 000, K–4 1000), ezren második lett. Figyelem, a két év múlva olimpiai bajnok négyesből Csipes mellett már ott van Gyulay Zsolt is – akárcsak 1987-ben a duisburgi vb-n. A siker után „Gyuzsó” kiemelte: „Ötszáznál ő szólt, az ő hangjára indultunk el újra, ezzel el is mentünk.”

Csipes „Malac” innen is két arannyal tért haza, Fidel Lászlóval K–2 500-on is nyert. Az 1988-as szöuli olimpián Ábrahám Attilával (K–2 500) bronzérmet szerzett, ám az utolsó napon a királyszámban, ezer egyesben betlizett, 9. lett. („Ha hétszázötvenig ott vagyok az élen, akkor már nem tudnak megverni. Most ott voltam és mégis megvertek.”) Ám kiheverte a kudarcot, négyesben (Csipes Ferenc, Ábrahám Attila, Hódosi Sándor, Gyulay Zsolt) odatette magát: „Úgy jöttem ki, hogy egy aranynak nagyon örülnék. Most itt az arany.”

Rá egy évre a plovdivi vb-n sem kellett aggódni, ugyanebben a felállásban „a végére még csak nem is kell különösebben rakniuk a lapátot, ismét sima győzelmet aratnak”, írta a Népsport. A poznani vb-n (1990) egy másodperccel verte meg a kvartett (Csipes, Fidel, Gyulay, Ábrahám) a szovjet hajót, a vezérevezős szerint: „Ötödik éve veretlenek vagyunk, s ez azért nem kis teher.” A jelek szerint azonban nem annyira nehéz, mert ugyanebben a felállásban nyertek Párizsban is (1991), Csipes úgy vélte: „Aki nem érezte, nem is tudhatja, mennyire nehéz elviselni az esélyesség terhét.” A barcelonai játékokon (1992) – változatlan összeállításban – megszakadt a sorozat, de Csipes nem volt elkeseredve: „Az aranyérem lett volna az igazi. De ennyi év után előfordulhat egy vereség is.” Négy évvel később, Atlantában (1996) is a második helyen végzett a négyes – Csipes mellett három új emberrel (Rajna András, Adrovicz Attila, Horváth Gábor).

Edzői karrierje legalább ennyire karakteres. Miután letette a lapátot, sportvezetői feladatot látott el korábbi klubjában, majd ugyanott edző, ő irányítja kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros ezüst- és bronzérmes lánya, Csipes Tamara edzéseit, mellette 2008 és 2012 között Kovács Katalin, Kozák Danuta és Szabó Gabriella is az irányításával készült fel a londoni olimpiára. Többek között négy olimpiai bajnoki címben (K–4 500: 2012, 2016, 2021; Kozák Danuta: K–1 500, 2012) vállalt szerepet.