Kajak-kenu: „A párosunkat feláldozták a nagyobb haszon érdekében”

– Az olimpiáról hazatérve nem titkolta a csalódottságát, majd hosszabb időre elzárkózott a nyilvánosságtól. Sikerült azóta helyre tennie magában a történteket?
– Több évig is eltart, mire végleg a helyükre kerülnek, de most már kijelenthetem, jó úton haladok a történtek feldolgozásában – válaszolta a KSI világ- és Európa-bajnok kenusa, Mike Róbert a Nemzeti Sportnak. – Mindenesetre jó messzire kellett utaznom az őszi szabadságon, hogy valamelyest el tudjam felejteni.

– Három hónap távlatából másként látja a riói szereplésüket, mint az első hetek elkeseredésében?
– Sokkal szebb nem lett, és egy ilyen jelentőségű eseménytől azért nehéz elvonatkoztatni. Annyira itt volt az ideje egy nagy sikernek – talán túlságosan is. Ha az elmúlt négy évben minden világversenyen dobogóközelben végzünk, akkor elfogadható lenne a negyedik hely, de mi mindig érmesek voltunk. Egyébként nem is a helyezés bánt elsősorban...

– Mi bántja?
– A miértek. Az, hogy miért lettünk negyedikek.

– Megosztja a választ?
– A párosunkat feláldozták a nagyobb haszon érdekében.

– Mármint Vasbányai Henrik egyesbeli szereplése érdekében?
– Igen.

– Az olimpia előtt úgy nyilatkozott, társának fizikailag nem okozhat gondot a két szám, minden a mentális állapotán múlik majd.
– Így van. Fizikailag nem jelenthetett problémát az olimpia, két teljes nap pihenő volt a két szám között, ami nekünk nagyon sok. Világbajnokságon gond nélkül végigversenyzünk négy napot. Aki mentálisan rendben volt, meg tudta oldani. Kozák Danuta, illetve a C–1 és C–2 1000 méteren is győztes Sebastian Brendel is megoldotta. Mindenki mondja, hogy egy olimpia más, mint a többi világverseny, ezt most mi is megtapasztalhattuk. Olimpián versenyezni meg kell tanulni sportolónak, edzőnek és vezetőnek egyaránt. Nem véletlenül akkora dicsőség ötkarikás játékokat nyerni, az elit szűk csoportja képes csak rá.

– A riói tapasztalattal a háta mögött, ha most kellene utaznia, mit tenne másként?
– Jóval határozottabban állnék ki az érdekeimért. Tíz napot töltöttünk kint a verseny előtt, de mivel annyira rossz minőségű volt a víz és olyan rosszak a körülmények, alig tudtunk néhány értékelhető edzést végezni – ez sokat kivett belőlünk. Még egyszer biztosan nem utaznék ki tíz nappal a verseny előtt. Ha nincs az egyes, nem is kellett volna.

– Miből merített motivációt az újrakezdéshez?
– Amikor visszajöttem a szabadságról, bevallom, egyáltalán nem éreztem magamban a motivációt. Ösztönösen belevetettem ugyan magam a munkába, de iszonyúan nehéz volt az első két-három hét. Estem-keltem, mindenem fájt, emellett a sértettségen is túl kellett tennem magam. De a folytatásban belerázódtam, és most már újra élvezem a munkát. Időközben a motivációt is megtaláltam: tegyen bárki bármit, így nem lehet abbahagyni.

– Párostársával és edzőjükkel megbeszélték a történteket?
– Nemigen. A kommunikáció tekintetében is van hiányérzetem.

– De továbbra is egy csapatban, Oláh Tamás csoportjában edzenek.
– Elvagyunk egymás mellett.

– Van már terve a folytatásra?
– Másik párt keresek. Ösztönöz, hogy az alapoktól kell elkezdeni újraépítkezni. Egyébként sem szeretem a rutinból, megszokásból végzett dolgokat, mert az elkényelmesít.

– Kinézett valakit a pároshajóba?
– Egyelőre ott tartunk, hogy az edzőmmel megbeszéltük, Korisánszky Dáviddal kipróbáljuk a párost. Van már közös előéletünk, az idei moszkvai Európa-bajnokságon ötszáz méteren álltunk rajthoz, és hatodikok lettünk, de abban az eredményben benne volt Koris előző napi négyesbeli versenyzése is. Kiderült, hogy technikai gondjaink nincsenek, passzolunk egymáshoz.

– Mit vár egy új egységtől?
– Elsősorban azt, hogy a társamat lehessen motiválni, és tudjunk egymással kommunikálni. Korison azt látom, hogy már a páros lehetősége is roppant motiválttá tette, nagyon hajt – igaz, mondtam is neki, hogy az eredményes együttműködés alapja, hogy lelkesen, megfelelő hozzáállással végezze el a téli alapozást.

– Rio után azt mondta, csak az jelentene önnek gyógyírt, ha jövőre szép eredménnyel tudna kirukkolni. Mit tűzött ki célul?
– A legfontosabb, hogy a hazai válogató jól sikerüljön. Nem feltétlenül szükséges az újabb négyéves ciklus első évében vb-t, Eb-t nyerni. Vesszőparipám, hogy nem kell minden nagy versenyt megnyerni két olimpia között; kell, hogy évről évre újabb céljaink legyenek. Hozzáteszem, a magyar rendszer hátulütője, hogy lehetőleg mégis mindig elöl kell lenni, mert ha nem így történik, nem kapsz semmit, nem vagy senki.

– Összetérdelhet egyszer újra a Vasbányai, Mike páros?
– Közhely, de soha nem mondjuk, hogy soha, diktálhatják úgy az érdekek. Mindenesetre ez a páros annyira tökéletes volt, hogy csak elrontani lehetett...