Kajak-kenu: a kétszeres világbajnok a londoni felkészülést nem vállalta be

„Miután nem sikerült bekerülnöm a szegedi vébékeretbe, döntő lépésre szántam el magam – mondta Patyi Melinda. – Júniusban már nagy erővel kezdtem el a munkakeresést, néztem az internetes álláshirdetéseket, állásokat ajánló honlapokat böngésztem, miközben lelkesen küldtem el az önéletrajzokat, és vártam a visszajelzéseket. Érdemleges visszajelzést aztán nem, viszont egy telefont kaptam. Korábbi sport- és válogatott társam, Bártfai Krisztián hívott fel, akit ismertem ugyan, de nem mondhatnám, hogy napi kapcsolatban lettünk volna, így meg is lepett kicsit. Ő körülbelül abban az időben köszönt el a válogatottól és a versenysporttól, amikor én bekerültem ebbe a vérkeringésbe. De ugye azóta sem szakadt el a kajak-kenutól... A szegedi vébé előtt aztán sort is kerítettünk az első, és lényegében az utolsó személyes találkozónkra, ahol rövid egyeztetést követően sikerült megállapodnunk egymással. Üzletvezető-asszisztens lettem a cégnél, ami igazából háttérmunkát jelent. Számlázok és a partnerekkel tartom a kapcsolatot, ami sportági ember lévén nekem adott, és persze nem is esik nehezemre. Az értékesítés ugyan nem tartozik közvetlenül hozzám, ám természetesen ha úgy hozza az élet és a helyzet, akkor abból is kiveszem a részemet. Azt már most biztosra ígérhetem, hogy a szezon versenyein a kitelepülések során velem is lehet majd találkozni a cég sátránál.”

Patyi 28 évesen még akár az olimpiai kvótáért is harcba szállhatna, ő azonban más vizekre evezett.

„Az első jelek nem most mutatkoztak, amelyek ebbe az irányba vittek, hanem két évvel ezelőtt. Ugyanis akkor kerültem ki a válogatott keretből, ahová aztán már nem tudtam visszaküzdeni magam. A szegedi, hazai rendezésű idei vébé adta magát mérföldkőként. Ki ugyan nem mondtam, de ott volt bennem, hogy ha itt sem leszek válogatott, akkor minden valószínűség szerint lemaradok az olimpiáról is jövőre, hiszen oda még szűkebb létszámú csapat utazhat el. Miután én eleve a kétszázas csapathajókban jutottam lehetőséghez, reálisan felmérve az esélyeimet csak ezt a döntést hozhattam meg.”

A fiatal kajakos elmondása szerint azt már korábban eldöntötte, hogy trénerként semmiképpen nem marad benne a sportágban.

„Egy edzőnek minden nap keményen kell megküzdeni magával és azokkal a versenyzőivel, akik naponta kétszer a szívüket-lelküket kint hagyják a vízen. Mert eredményeket csak így lehet elérni. Én viszont nem éreztem magamban ahhoz kellő erőt, hogy olyan edző legyek, aki másokból vaskézzel hajtja ki a maximumot az évnek majd' minden napján. Gyerekekkel valóban szívesen foglalkoztam volna, de az ott élő és dolgozó edzők körülményeit látva azért olyan nagy perspektívát abban nem láttam, bármilyen szép és hálás az a munka, amit ott ők végeznek. Így jártam ki végül a könnyűipari főiskolát. Talán véletlen, de pont abban az évben végeztem, amikor pályafutásom válogatottbeli időszaka véget ért.”

Patyi Melinda a felnőttek között a gyorsasági szakágban tizenegy érmet szerzett a karrierje során, kétszeres vb- és Eb-győztesnek mondhatja magát. Elmondása szerint kihozta magából a maximumot.

„Szerintem ennyi volt bennem, nem több. Nyilván lehettem volna szerencsésebb is, kaphattam volna néha jobb pályát, vagy jobb futambeosztást, de lehettem volna pechesebb is. Én úgy érzem, amit a fizikai adottságaimból ki tudtam hozni szorgalommal és akarattal, azt megtettem. Nyolc évig voltam élsportoló, naponta találkozhattam a sportági klasszisokkal, így pontosan tudtam, hogy ki az, akivel egálban tudok lenni, és ki az, aki százból kilencvenkilencszer legyőz. Ha nem éppen százszor...”

Pályafutásának legemlékezetesebb pillanatai közé sorolta az első vb-címet, amelyet Paksy Tímeával aratott 2003-ban 200 párosban, de kiemelte a 2006-os szegedi vb-n aratott négyessikert is, ugyancsak sprinttávon.

„Itt jegyezném meg, a búcsú is szépre sikerült. A két sikertelen idei válogatót követően az ob-n már úgy álltam rajthoz, hogy profiként az lesz az utolsó versenyem, és nagy örömömre szolgált, hogy Timivel sikerült megnyernünk a kétszáz párost.”

Patyi csak az élsporttól köszönt el, hiszen egyéb szakágakba – rafting és a sárkányhajó – már eddig is belekóstolt, sőt a magyar színeket is képviselhette nagyobb nemzetközi versenyeken. A gyorsasági szakágban ezután a szabadidős- és masters-versenyeken találkozhatunk vele, ahol beválthatja egy régi ígéretét.

„A bátyámnak – aki szintén kajakozott, de az ifjúsági évek után a tanulásra összpontosított – már régen megígértem egy testvéri párost. Ezt arra az időszakra tettem, amikor elköszönök az élsporttól. Ez most megtörtént, úgyhogy jöhet a vegyes páros... Egyelőre heti három-négy alkalommal edzek, és nagyon tetszik, hogy csak magamnak csinálom. Akkor és annyit, amennyihez időm, erőm és kedvem van. Tavasszal persze vízre szállok, mint ahogyan az elmúlt húsz évben mindig, mert azért van, ami örök...”