„Tavaly sokat betegeskedtem, januárig a csoporttól külön edzettem, de csak finoman, igazából februárban szálltam be a közös munkába – mondta a kajak.hu-nak Kiss Tamás. – Célom egyértelmű, szeretnék visszakerülni a válogatottba, ennek érdekében mindenek előtt egyesben kell fejlődnöm. Tervbe vettem, hogy a párost is kipróbálom majd, de jelenleg az egyesre koncentrálok. Az új vébé-számban, az ötezer méterben kifejezetten látok fantáziát, az sokkal jobban fekszik nekem, mert a kétszáz méter hiába olimpiai táv, az nem az én világom."

Kiss a hétvégi, szegedi vk-n 5000 méteren C-1-ben, míg 1000-en a C-4-es egység tagjaként képviseli a magyar színeket, miután a szolnoki rangsorolót követően Storcz Botond felnőtt kapitány ezt a két feladatot szabta meg számára.

„A szolnoki versenyre én sem készültem külön, ahogyan a többiek sem. Egyesben ezer méteren az A-döntőben az utolsó, kilencedik helyen végeztem. Nem elsősorban a helyezés bántott, mert az most nem volt lényeg, hanem az, hogy önmagamhoz képest gyengébben teljesítettem, lehetett volna jobb időm is. Az ötezer méter, bár új szám, azonban kifejezetten tetszett, és nemcsak azért, mert jól sikerült és győztem."

Az olimpiai bronzérmes elmondása szerint a táv inkább a maratonista szakág jellemzőit viseli magán, hiszen taktikusan kell felépíteni a versenyt.

„Látni, érezni kell, mikor lehet vizezni, kiengedni, és mikor megindítani a hajót. Mivel köröket megyünk, úgy vélem, már az első kör végére kialakul a sorrend, a lényegi kérdések ott el is dőlnek. Aki később akar visszajönni a versenybe, ahhoz legalább egy társra van szüksége, akivel együtt tud taktikázni. Viszont a tempó azért itt is megvan, és mivel ötezer méterről beszélünk, a vége valósággal már fájt. De a győzelem persze kárpótolt..."