Kiss Dávid: Nem mondhatjuk, hogy az egyik meccs fontosabb, mint a másik

– Hétfőn újra volt idő edzeni. Mit gyakorolt a válogatott?  
– Főként azért mentünk jégre, hogy mozogjunk, ne zökkenjünk ki abból a ritmusból, amit felvettünk az első két mérkőzésen. Erre irányult a feladatok többsége, ezenkívül az emberelőnyös játékkal foglalkoztunk, azt gyakoroltuk – válaszolta a hétfői szünnapon a magyar férfi jégkorong-válogatott másod­edzője, Kiss Dávid.

– Ha jól tudom, éppen ez az a játékelem, amelynek felépítésével önt bízta meg a szövetségi kapitány, Majoross Gergely. Mit látott az eddigi meccseken abból, amit átadott, és miben lehet javulni?  
– Térjünk vissza egy pillanatra a felkészülési időszakra, hiszen már akkor is azt próbáltuk sulykolni a játékosoknak, hogy az emberelőnyös játékunknak is legalább annyira intenzívnek, gyorsnak kell lennie, mint az öt az öt elleninek. Ezen a szinten gyorsan elfogy a terület, és hamar jön a nyomás a korongot birtoklóra, nem sok idő van állítgatni a pakkot, felnézni és keresni a tökéletes passz lehetőségét. Vannak olyan szituációk, amelyekben a technikai képességeink szabnak határt a megvalósításnak, de a rengeteg gyakorlás eredménye is látszik. Élesben viszont nem játszottunk még elég emberelőnyt, mert a kiállítás kiharcolásához sokat kell birtokolni a korongot, dominálni, hogy az ellenfelet szabálytalanságra kényszerítsük. Örülünk, ha kapunk egy-két emberelőnyt, és az olyan riválisokkal szemben kell ezekkel nagyon okosan gazdálkodnunk, mint Kazahsztán és Norvégia.

–  Erős csapat a kazah, ez nem kérdés, de nem annyira, mint két korábbi ellenfelünk, Németország és az Egyesült Államok, ezért talán többször kerülhetünk emberelőnybe. Van módszer arra, hogy minél több kiállítást kiharcoljunk?  
– Először is el kell hinnünk, hogy a korongot meg lehet tartani nehéz helyzetben is, nem kell „eldobálnunk” magunktól. Magabiztosan fedezni kell, és várni egy társra, aki érkezik segíteni. Ha ezt megvalósítjuk, az ellenfél előbb-utóbb rá lesz kényszerítve, hogy hibázzon. Kazahsztán jó csapat, ezt tudjuk az olimpiai selejtezőtornáról is, akkor rengeteg helyzetet alakítottunk ki, kétszer annyit lőttünk kapura, mint az ellenfél, mégis kikaptunk 5–2-re. Az eddigi mérkőzéseiket látva úgy tűnik, a védekezőharmadukban passzívak, sokszor a kapusuk jó teljesítményére építenek, és egyszer csak kiütik a korongot a kapujuk elől, három, kiugrásra kész támadójuk pedig csak ezt várja, mennek, és villámgyorsan átállnak védekezésből támadásba. 

– A mieinknek eddig a világbajnokságon éppen az ilyen helyzetekkel gyűlt meg leginkább a bajuk. Hogyan lehet akkor kihúzni a kazah csapat méregfogát?  
– Sok időt hokizunk a védekezőharmadunkban, de nem ezekből kapjuk a legtöbb gólt, hanem éppen a lerohanásokból. Meg kell találnunk a kazahok ellen az egyensúlyt, okosan játszani, reméljük, hogy megint lesz annyi gólhelyzetünk, mint legutóbb, és közülük többet be is tudunk lőni. Csak fegyelmezett hokival lehet esélyünk, ha egy cserét sem hibázunk el. A felkészülési időszakban Dánia két perc alatt döntötte el a meccset ellenünk, legutóbb pedig az Egyesült Államok bosszult meg kegyetlenül egy egyperces kihagyást két góllal. Az elitben az összes csapat képes erre. Ezen a szinten egy csere nem feltétlenül akkor jó, ha gólt lő, hanem ha nem hibázik a játék összes többi elemében sem. Nem fogunk máshogy játszani Kazahsztán ellen, mint az amerikaiak vagy a németek ellen, de remélhetőleg nem ütközünk akkora ellenállásba, mint ellenük.

Nincs olyan ellenfél a világbajnokságon a csoportunkban, amely ellen több esély lenne a meglepetésre, mint a kazahokkal szemben – legalábbis a világranglista-helyezések alapján. A 15. Kazahsztán hárommal előzi meg a mieinket, ettől függetlenül favorit a keddi párharcban, de ez nem újdonság, hiszen a papírforma alapján Magyarország összes riválisa esélyesebbnek számít. Persze a lényegi kérdésekre a jé­gen kapunk választ, és a papírformára már csak azért sem lehet alapozni, mert éppen a kazahok borították az első herningi meccsükön. Az ázsiaiak két találkozón vannak túl, a náluk a világranglista-helyezés alapján erősebb Norvégiát (12.) minimális különbséggel, 2–1-re legyőzték, majd Németországtól szenvedtek vállalható, 4–1-es vereséget. Oleg Boljakin csapatának legnagyobb erőssége az összeszokottság, szinte csak az orosz első osztályban (KHL) szereplő játékosai vannak. Ráadásul a 25 tagú keretből 11-en a Barisz Asztanában játszanak hétről hétre, köztük például a csapatkapitány, a 39 éves Roman Sztarcsenko. Féken tartásukra kizárólag akkor lehet esélyünk, ha szervezetten, gyorsan és hiba nélkül játszunk.

– Ezek szerint a szakmai stáb elégedett a csapat eddigi teljesítményével. Igazodnak bármiben a keddi riválishoz?  
– Rengeteg játékhelyzetben valóban elégedettek vagyunk a teljesítménnyel, ebből táplálkozunk, és nem zúdíthatjuk a srácok nyakába mindig, ami nem sikerült, hiszen mégiscsak olyan csapatokkal küzdünk, amelyek tele vannak NHL-játékossal. Ha mi a fejünk tetejére is állunk, és a legjobb napot fogjuk ki, akkor is elképzelhető, hogy félgőzzel megvernek minket. Egyelőre ez a helyzet, el kell fogadnunk. Készültünk természetesen a kazahokra, és kedd dél­előtt is velük foglalkozunk. Fontosak a rögzített szituációk, a bulik. Amit meccs közben szoktunk finomítgatni, az az irányított korongkihozatal vagy a letámadás. Hiba lenne folyamatosan változtatni a játékrendszert, mert úgysem lehet pillanatok alatt megszokni egy új szisztémát. A felkészülési időszakban és a világbajnokságon is ugyanazt játsszuk, már csak tökéletesítenünk kell. Így épül fel a klub­idény is, csak ott van egy teljes alapszakasz arra, hogy a csapat begyakorolja a taktikát, és megfelelően végrehajtsa a rájátszásban.

– A papírforma és az erőviszonyok alapján a dán, a norvég és különösen a kazah válogatott szintjéhez állunk a legközelebb. Mi kell ahhoz, hogy ne nyomásként, hanem lehetőségként éljék meg a mérkőzéseket a játékosok e riválisok ellen?  
– Semmiképpen sem hajtogatjuk, hogy a soron következő meccs lesz az, amelyiken lehet sanszunk. Ezt a hibát elkövettük már az utóbbi években, Tamperében rosszul sült el, tanultunk belőle. Nem küldhetjük azt az üzenetet, hogy az egyik meccs fontosabb, mint a másik. Mindegyik összecsapásnak ugyanannyira fontosnak kell lennie, az A-csoportot arra kell használnunk, hogy tanuljunk, és tapasztalatot szerezzünk. Rengeteg az újonc a válogatottban, nem biztos, hogy ugyanúgy urai az érzelmeiknek, mint aki már tíz világbajnokságon szerepelt, nem biztos, hogy a fiatalabbak tudják, mikor felesleges izgulni, és kell a leginkább higgadt­nak maradni. Abban viszont biztosak lehetünk, ha úgy játszunk, mint a felkészülési időszakban, akkor nem kell félnünk az ellenfelektől. Történelmi tettre készülünk, de ezt nem hangoztatjuk, hiszen ezt mindenki tudja.

Szongoth Domán – a vb legfiatalabb játékosa

A nemzetközi sajtó is felfigyelt a magyar válogatott elképesztően fiatal csatárára, Szongoth Dománra, aki a neki eddig ismeretlen médiafigyelem közepette igyekszik megállni a helyét a legmagasabb szinten is.

Nála fiatalabb játékos 76 éve nem lépett jégre elit-világbajnokságon: Szongoth Domán 1949 óta a legifjabb a legjobbak között. A mieink első összecsapásán, a németek ellen 16 évesen, 11 hónaposan és 2 naposan szerepelt, megilletődöttség azonban cseppet sem látszott rajta. 

„Nagy fegyvertény, hogy az NHL-ben is meghatározó játékosok ellen léphetünk jégre. Szerencsés vagyok, hogy ilyen fiatalon ez megadatik. Látom, érzem, milyen színvonalon hokiznak, sokkal gyorsabbak, ügyesebbek nálunk. Jó tudni, miben kell fejlődnünk, és mi az, amiben már közel vagyunk hozzájuk”  – mondta Szongoth Domán.

Nemcsak a világsztárokkal kell megküzdenie a pályán, hanem azzal is, hogy hirtelen óriási médiafigyelem irányul rá. A jégkorong nagyszínpadán már nem csupán a hazai, de a nemzetközi sajtó is észrevette a kivételes tehetséget. 

 „Vannak árnyoldalai is annak, ha az embert hirtelen felkapják, ezt csak most kezdem érzékelni. Még nem tökéletesen, de már úgy érzem, jól el tudom különíteni egymástól a médiafigyelmet és a pályán nyújtott teljesítményt. Nekem az utóbbira kell összpontosítanom, segíteni a csapatot, és ki kell zárnom a jégen minden mást. Természetesen örülök a figyelemnek, hiszen gyerekként arról álmodoztam, hogy ismert, híres hokis legyek, jó visszajelzés, hogy valamit elértem, de nincs megállás, tovább kell melózni”  – mondta Szongoth.

Nagyapja és édesapja is jégkorongozott, ő pedig még járni is alig tudott, amikor már hokiedzésre vitték. Elmondása szerint azonban sohasem érzett magán nyomást a családi hagyományok miatt, egy kisebb kihagyás után magától akart edzésre járni.

 „Két és fél évesen voltam először apukámmal hokiedzésen. Én nem annyira emlékszem, ő mesélte, hogy volt egy rosszabb időszakom, nagyjából három és féltől négyéves koromig, amikor nem jártam edzeni. De sohasem kényszerítettek, apukám megvárta, amíg én magam mondtam, hogy újra szeretnék jégre menni, onnantól kezdve pedig már saját akaratomból jártam. Sokat segített nekem otthon, gyakoroltunk közösen, de nem éreztem kötelességnek, hogy jégkorongozzak”  – emlékezett vissza a fiatal támadó.

Egy ideig a hokival párhuzamosan más sportágakat is űzött, de amikor döntéshelyzetbe került, nem volt nehéz választania, noha fociban is ügyes volt.

„Tizenegy-tizenkét éves koromig fociztam is, sőt, a kézilabdát is kipróbáltam. Egy ideig vacilláltam, melyiket válasszam, a jégkorongot vagy a labdarúgást. Utóbbiban sem voltam ügyetlen, mehettem volna jobb magyar csapatokba is, de amikor végül döntenem kellett, egyértelműen a hoki felé húztam – mondta Szongoth Domán, majd elárulta azt is, mit vár a keddi, Kazahsztán elleni erőpróbától. – Fel tudjuk venni a kazahokkal a versenyt, az a célunk, hogy nyerjünk. Augusztusban, az olimpiai selejtezőn jó meccset játszottunk  velük, csak néhányszor lerohantak, és gyors gólokat ütöttek. Ha tanulunk az akkori hibáinkból, és élesek leszünk a kapujuk előtt, jól is elsülhet az összecsapás.” 

A hivatalos adatok szerint Ulfborgban 2009-en élnek. Fotós kollégámmal mi öt napot töltöttünk eddig a faluban, de nem kellene hozzá a két kezünk, hogy megszámoljuk, hány emberrel találkoztunk az utcán. A nyugalom páratlan a tengerhez közeli kis településen, de könnyen lehet, hosszú idő után már nyomasztóvá válna a kihaltság. Nem hinnénk, hogy a dánok annyira antiszociálisak, hogy csak akkor hagyják el otthonukat, ha muszáj, sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy mindenki Herningben van a hoki-vb-n…

JÉGKORONG
FÉRFI ELIT-VILÁGBAJNOKSÁG, CSOPORTKÖR 
3. FORDULÓ
A-CSOPORT (STOCKHOLM)  
16.20: Lettország–Szlovénia 
20.20: Kanada–Franciaország 
B-CSOPROT( HERNING) 
16.20: Németország–Norvégia (Tv: Sport1) 
20.20: Kazahsztán–MAGYARORSZÁG (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n!