Kilenc év után ismét hárompontos magyar győzelem az elitben!

JÉGKORONG
FÉRFI ELIT-VILÁGBAJNOKSÁG
CSOPORTKÖR, 3. FORDULÓ
B-CSOPORT (HERNING)
MAGYARORSZÁG–KAZAHSZTÁN 4–2 (2–0, 0–1, 2–1)
Herning, Jyske Bank Boxen, 1972 néző. V: Holm (svéd), Ofner (osztrák) – Durmis (szlovák), Hynek (cseh)
MAGYARORSZÁG: Vay – H. Nilsson (1), Horváth M. (1) / Garát, Szathmáry / Szabó B., Ortenszky / Tornyai – Hári 1 (2), Galló 1, Erdély (1) / Szongoth (1), Terbócs 1, Horváth B. (1) / Nagy K., Papp K. (1), Ambrus / Mihalik, Németh K., Vincze P. 1 / Laskawy. Szövetségi kapitány: Majoross Gergely
KAZAHSZTÁN: Pavlenko – Metalnyikov, Orjehov (1) / Danijar, Beketajev / Koroljov, Gajtamirov / Breusz – Mihajlisz 1, Sztarcsenko, Sestakov / Omirbekov, Savickij, Asszetov / Muhametov, Muratov, Rijmarov / Kajirzsan, Volkov, Panjukov /Kolesznyikov. Szövetségi kapitány: Oleg Boljakin
Gól: 1–0: Hári – 00:15 (Nilsson, Horváth M.), 2–0: Terbócs – 18:31 (Horváth B., Szongoth), 2–1: Mihajlisz – 34:32 (Orjehov) – emberelőny, 3–1: Galló – 40:14 (Hári, Erdély), 4–1: Vincze P. – 43:35 (Papp K., Hári) – emberelőny, 4–2: Orjehov – 59:01 (Sesztakov) – emberelőny, üres kapu
Kapura lövések: 28–25
Emberelőny-kihasználás: 1/4 ill. 2/5

Nem telt el olyan sok idő augusztus óta, hogy ne emlékezhetnénk arra, hogyan kapott ki a magyar férfi jégkorong-válogatott Kazahsztántól az olimpiai selejtezőtornán Pozsonyban. Akkor a mieink 37-szer próbálkoztak kapura lövéssel, a rivális pedig mindössze 18 alkalommal, mégis az ázsiaiak nyertek 5–2-re. A kazahok játékrendszere nem sokat változott azóta, ezt már a világbajnokságon is láthattuk. Norvégia ellen is jóval kevesebbet próbálkoztak, mint ellenfelük, mégis 2–1-re nyertek, és a jóval erősebbnek tartott Németország ellen is sokáig működött a fegyelmezett, statikus, de hatékony védekezésre és kontratámadásra épülő taktika. Igaz, a németek végül érvényesítették a papírformát.

Tekintve, hogy Majoross Gergely csapatának Herningben éppen azzal gyűlt meg leginkább a baja, mit kezdjen az ellenfelek gyors átmeneteivel védekezésből támadásba, minden esély megvolt arra, hogy ellenünk is működni fog a jól begyakorolt kazah taktika. Azok a nézők, akik a Jyske Bank Boxen jégcsarnokba érkeztek, ennek ellenkezőjében reménykedtek, hiszen szinte kizárólag magyarok szurkoltak szakadatlanul a foghíjas lelátókon. Különösebben sok idő azonban nem volt azon töprengeni, hogy melyik válogatott taktikája működik majd jobban, mert 15 másodperccel a korongbedobást követően már vezettek a mieink. A kazah kapus, Makszim Pavlenko kezéből kiesett a botja, és automatikusan elindult érte. Rosszul tette, mert éppen abban az ütemben, amiben kimozdult kapujából Hári János jobbról pontos passzt kapott Nilsson Henriktől, és belökte a pakkot az üres kapuba. Röviddel ezután jelezte az ellenfél, rettenetesen sok van még hátra a meccsből ahhoz, hogy a további odaadás és küzdelem nélkül bármi jelentősége legyen annak, hogy vezetést szereztünk. Persze annál sokkal profibb a magyar csapat, hogy bárkinek ilyen korán eszébe jutott volna inni a medve bőrére.

A mieink következő helyzete Szongoth Domán nevéhez fűződött, aki a támadóharmadban szerzett korongot tette néhány húzás után kapura, Pavlenko azonban jól zárta a rövidet. Aztán Nagy Krisztián harcossága juttatta lövőhelyzethez Ambrus Gergőt, a korong azonban egy blokkról fölé pattant. A hetedik percben Németh Kristófot állították ki a játékvezetők, de alighogy folytatódott a játék, eladták a kazahok a pakkot, és ha Erdély Csanád ütőjéről nem csúszik le a tervezett lövés előtti utolsó csel előtt, emberhátrányban duplázhattuk volna meg az előnyt. Hátul álltuk a sarat, amikor kellett önfeláldozóan blokkoltunk, a másik oldalon pedig mamuttal, lepkéssel, botossal is védett a rivális kapusa. Egy újabb Nilsson, Hári összjátékot követően ismét nagy lehetőséget hagytunk ki, majd már sokadjára a meccsen, saját fegyverével, a kontrával támadtunk Kazahsztán ellen. Horváth Bence és Terbócs István korcsolyázott szélsebesen, előbbi pontosan passzolt, utóbbi pedig a védőket megelőzve kanyarodott be a kapussal szemben, kétszer próbálkozott fonákkal lőni, másodjára eredményesen.

A kétgólos előny ellenére nem lehetett teljes az öröm a harmad végén, mert Szongoth nem szándékosan, de valóban fájdalmasnak tűnően ütötte fejbe botjával Kirill Panjukovot, és ezért 2+2 perc büntetést kapott. Ebből több mint három áthúzódott a második játékrészre, de néhány Bálizs-védéssel, két-három védekezőharmadból kitett koronggal, és jó ütemű cserével elejét vettük a kazah szépítésnek. Az ázsiaiak azonban természetesen nem adták fel, egyik lerohanásuk alkalmával Szabó Bencének kellett lábszárát beletenni a passz útjába, hogy ne kerüljön ziccerbe az ellenfél. A letámadásunk sokszor jól működött, ezért is kerülhetett váratlan lövőhelyzetbe Terbócs. Ortenszky Tamás is tüzelt, majd Vincze Péter csapott le egy kapu mögül visszapattanó korongra és lőtt hatalmas erővel, de mindhárom alkalommal elmaradt az újabb magyar találat.

A meccs közepén Mihalik András vezérletével a negyedik sorunk is ígéretes támadást vezetett, de a befejezés nem sikerült jól. A 29. percben emberelőnybe kerültünk, amiből gólt ugyan nem szereztünk, de a kétgólos előny tudatában önmagában az is fontos volt, hogy újabb két perc pergett le anélkül, hogy az ellenfél fel tudott volna zárkózni. A következő emberhátrányunkban azonban megtört a jég, nemcsak a meccsen kapta első gólját Majoross Gergely csapata, hanem először kapitulált emberhátrányban a világbajnokságon.

Az utolsó harmad elején még 15 másodperc sem kellett az újabb magyar gólhoz, ezúttal Galló Vilmos volt eredményes, majd még fel sem ocsúdtunk az ünneplésből, Vincze Péter emberelőnyben ért bele középen Papp Kristóf passzába, a korong pedig – ahogy kell – a kapuba pattant. Volt még két emberelőnyünk a harmadban, újabb gólt mégis az ellenfél szerzett fórban. Így is nyertünk 4–2-re, 12 év után győztünk ismét Kazahsztán ellen, az elitben a fehéroroszok elleni 5–2-es siker, azaz 2016 után nyertünk újfent rendes játékidőben, amivel nagy lépést tettünk a bennmaradás kiharcolása felé.