„Aki egészséges, hadra fogható és a teljesítménye is érdemessé tette rá, azt meghívtuk a válogatottba. Van jó néhány sérültünk sajnos, vannak, akik még klubcsapatukban játszanak és olyanok is, akik nem teljesítettek elég jól a meghívóhoz” – mondta a Nemzeti Sportnak Majoross Gergely szövetségi kapitány.
A pályán kívülről – főleg egy tétmeccshez képest – nem tűnt óriásinak az iram, de ez inkább csak azért volt, mert a játékosok az emberpróbáló feladatokat is élvezték, a küzdőszellem és a nyerni akarás edzésen is ott volt bennük – és nem csak azért, mert a vesztes csoport büntetésből kénytelen volt néhányat fekvőtámaszozni a jégen.
„Négy napot edzünk a héten, ezt egy mini edzőtábornak is fel lehet fogni. Extrém igénybevételnek tesszük ki a játékosokat szárazon és jégen is. Sokat korcsolyáztak, olyan feladatokba ágyazva, amelyekben gondolkodni, döntést hozni is kell, hogy ne csak leszegett fejjel csússzanak” – magyarázta Majoross, majd hozzátette: – A célunk, hogy az intenzitásból adódó különbséget megpróbáljuk eltüntetni vagy csökkenteni a topcsapatokhoz képest. A felkészülési időszak elején a munka mennyisége is sok és az intenzitása is magas, a jövőben a mennyiségből visszaveszünk, és ennek következtében az intenzitást még tovább szeretnénk növelni.”
Egy darabig még a gyakorlásé a főszerep, és nem lesz ez másképp a válogatott következő felkészülési mérkőzésén sem, Ausztria ellen április 10-én. A mieink utána még hét találkozót vívnak a világbajnokság kezdetéig, köztük a Kanada ellenit május 6-án az MVM Dome-ban.
„A vébé csoportmeccseinek végéig biztosan van tizenöt mérkőzésünk A-csoportos riválisok ellen, és ezeket mind arra kell felhasználnunk, hogy felzárkózzunk. Bízom benne, hogy az egész programunknak nagy lökést ad ez a tavasz” – mondta a szövetségi kapitány.
– Először edzhet a felnőttválogatottal, milyen érzés?
– Nagyon örülök, hogy meghívót kaptam, megmondom őszintén nem számítottam rá, de ha már itt vagyok, igyekszem élni a lehetőséggel, és szeretnék minél tovább jutni. A társaság nagyon jó, a felkészülés első két napján újra életet lehelünk magunkba a bajnokság befejezte után.
– Volt valamilyen beavatási szertartás, amivel a rutinosabbak fogadták?
– Hétfőn, edzés után megénekeltettek az idősebbek, de nagy próbatétel nem volt.
– Mit énekelt?
– Kínomban nem jutott szinte semmi eszembe, így maradt az Érik a szőlő című népdal.
– Adott önnek útmutatást az edzői stáb azzal kapcsolatban, mi az elvárás, hogy a jövőben is felnőttválogatott lehessen?
– Egyelőre külön velem nem foglalkoztak, két napon vagyunk csak túl, de hamarosan elkezdjük megkapni a visszajelzéseket. Azt gondolom, nem vár tőlem extrát a stáb, hanem hogy azt nyújtsam, amit tudok.
– Mit gyakoroltak a felkészülés első két napján?
– Próbáltuk a sebességünket növelni, lerohanásokat gyakoroltunk, a kettő a kettő elleni játékot, a védekezésből támadásba átmenetet és fordítva.
– Több másik fiatallal utolsóként jöttek le a jégről, edzői elvárás ez, vagy önök akarnak minél többet jégen lenni?
– Fiatalként minden lehetőséget meg kell ragadni a fejlődésre, ehhez pedig edzés előtti és utáni pluszmunka is kell. Természetesen az edzők is szeretik látni, ha egy fiatal a többiek után még a pályán marad és gyakorol, mert azért ránk fér.
Kapusok: Bálizs Bence (Sparta Sarpsborg, norvég), Halász Béni (UMass Lowel, amerikai), Horváth Dominik (Hydro Fehérvár AV19)
Hátvédek: Csollák Márkó, Falus Ádám, Kiss Roland (mindhárman Hydro Fehérvár AV19), Farkas Olivér (SaiPa, finn), Horváth Donát (FEHA19), Nilsson Henrik (Kalmar HC, svéd), Ortenszky Tamás (EHC Winterthur, svájci), Szathmáry Simon (DVTK Jegesmedvék), Szongoth Döme (ERC Ingolstadt, német), Tornyai Gábor (UTE)
Csatárok: Ambrus Csongor, Ambrus Gergő, Erdély Csanád, Hári János, Mihály Ákos, Németh Kristóf, Terbócs István, Varga Balázs (mind Hydro Fehérvár AV19), Dobos Mihály Bendegúz (FEHA19), Galló Vilmos, Szongoth Domán (mindketten KooKoo, finn), Laskawy Ferenc (UTE), Mattyasovszky Gergely (FTC-Telekom), Mihalik András (DEAC), Papp Kristóf (Iowa Heartlanders, amerikai)