Székely főnemesi családból származott az 1938. november 14-én Budapesten született Jakabházy László, a jégkorongozót egész életében orvos édesapja tanácsa vezette: „Fiam, azt tedd az életedben, amit szeretsz, tanulj annyit, hogy azt tehesd, amiben kedved leled, és arra törekedj, hogy amit vállaltál, abban legyél első – lehetőleg.”
Az 1950 és 1970 közötti időszakban a Bp. Építőkben és a Ferencvárosban játszott, a nemzeti együttessel tíz világbajnokságon vett részt. Játszott olimpián – legjobbjaink legutóbbi ötkarikás szereplésén, 1964-ben Innsbruckban –, amelyen csapatunk a 16. helyen végzett, „Jaksi” négy meccsen lépett jégre. Rá egy évre a válogatott a B-csoportban negyedik lett, ez akkoriban azt jelentette, a világon a 12. csapat volt. A fénykorában lévő Jakabházy manapság is kapna korcsolyát és botot, ehhez persze tudni kell, hogy előbb tanult meg korizni, mint járni.
Most, hogy az egykori csatár elhunyt, előkapartam egy megsárgult fotót az archívumból, elsőre hármójukat ismertem fel, Horváth Öcsit, Schwalm Bélát és Jakabházy Lászlót. Az ő idejükben még valamennyi meccs – fedett csarnok híján – winter classic volt, az örök fradista, Kassai György (persze ő is hokis) állította, ez a trió ma is megállná a helyét.
Jakabházy visszavonulása után tevékeny részese volt a KSI jégkorongszakosztálya megalakításának, 1971-ben az FTC vezetőedzője lett, csapatával öt bajnoki címet és négy kupasikert ért el. A BEK 1973–1974-es kiírásában a Fradi az NSZK-beli EV Füssen kiverésével az európai kupasorozat legjobb hat csapata közé jutott. Az öntörvényű hokisok később tengelyt akasztottak az ugyancsak hajthatatlan mesterrel, a jégkorongozás doktorának mennie kellett, ám 1980-ban a zöld-fehérek ismét vele lettek bajnokok.
A válogatott szövetségi kapitánya volt 1969 és 1971 között, majd 1973 és 1975 között Boróczi Gáborral közösen, aztán 1979 és 1981 között, továbbá 1987–1988-ban is irányította a nemzeti csapatot.
A sportág doktora volt, nem másutt, mint a jégkorongozás egyik fellegvárában, a prágai Károly Egyetem jégkorong-mesteredző szakán diplomázott, 1971-ben doktorált. Emellett korábban elvégezte a Testnevelési Főiskola tanári szakát és az ELTE bölcsészkarának pszichológia szakát. A Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokába 2011-ben választották be. 86 éves volt.