Győzelemmel kezdte jégkorong-válogatottunk a Sárközy-emléktornát

MIELŐTT MÉG ELKEZDTE VOLNA szereplését a magyar válogatott a Sárközy Tamás-emléktornán (amely a leginkább kiegyenlítettnek ígérkezett az elmúlt éveket figyelve), egy már visszavonult jégkorongozóra, Kangyal Balázsra figyelt a Tüskecsarnok közönsége. A korábbi kiválóságot, ahogy hokis berkekben ismerik, Billt ugyanis a Magyar Jégkorongszövetség beválasztotta a Hírességek Csarnokába, és a magyar–lengyel meccs előtt be is iktatták a nívós társaságba. Kangyal egyébként csapatkapitánya volt a szapporói hősöknek, ő vezette hetven év után az A-csoportba a mieinket, és ő lépett legtöbbször pályára a férfiválogatottban, szám szerint 237 alkalommal – talán nem túlzás kijelenteni, a magyar hoki legendája. Jelenleg a Budapest Jégkorong Akadémia HC vezetőedzője, és csapatával a második helyén áll az Erste Liga alapszakaszában. A helyszínen ennek megfelelően köszöntötték az ünnepeltet az MJSZ-elnök Kolbenheyer Zsuzsanna jelenlétében.

A korongbedobást is Kangyal végezte el, de ezután már a jelen játékosaié volt a jég. Jól kezdtek a mieink, Ambrus Gergő szerezhetett volna vezetést, ám luftot ütött a kapuval szemben. Legközelebb Csollák Márkó lövésénél volt dolga a lengyelek kapusának, de állta a sarat. Tíz perc játék után kijelenthető volt, hogy veszélyesebb a magyar válogatott, amit Szathmáry Simon góllal is alátámasztott nem sokkal később. Balról korcsolyázott be, fonákkal lőtt, majd a saját kipattanóját értékesítette. A vendégek is kezdtek éledezni, a 17. percben azonban újabb hazai helyzet után mélyítette el a híres lengyel–magyar barátságot Terbócs István és riválisa – két-két perc lett a büntetésük durva játékért…

A második játékrész jól indult magyar szempontból, gáncsolásért emberelőnybe kerültünk. Megszakítás nélkül adogattunk az ellenfél kapuja előtt, Schlekmann Márk zavarta a kapust a kilátásban, és mikor hozzá került a pakk, egy húzás után laposan lőtte a hálóba. A lengyel csapatnak rendkívüli nehézséget okozott kihozni a korongot a védőharmadból, legtöbbször már a semleges játékterületen visszaszereztük azt, s amikor mégis eljutott a kapunk közelébe, akkor sem nagyon tudott mit kezdeni a szervezett magyar csapattal – nem mellesleg cserélni is sokkal könnyebb volt így a mieinknek, hogy a padunkhoz közel zajlott a játék. Vay Ádám több mint hét perc után védett először a harmadban…

Emberelőnybe kerültek a vendégek – s lehetett volna esélyük a szépítésre, csakhogy Erdély Csanád szemfülesen lopta el a korongot, majd mindenkinél gyorsabban korcsolyázott a pálya másik végébe, és a lengyel kapus lábai között gólt lőtt, így már 3–0-ra vezettünk. Néhány kiállítás itt is, ott is, újabb találat azonban nem született a második dudaszóig. Egyenlő létszámnál a játékrészben a mieink voltak fölényben, látszódott ez a kapura lövések számában is, Erdélyék 12-szer, a lengyelek mindössze ötször próbálkoztak.

Az utolsó húsz percben nem volt más feladat, mint megőrizni a háromgólos előnyt. Szerencsére a mieink nem követték el azt a hibát, hogy ezt túlságosan könnyelműen akarták volna megoldani, hiszen tudták, nem véletlenül szerepelt az elit-világbajnokságon Lengyelország a tavasszal. Ennek ellenére a vendégek kapuvasig eljutottak, de – jó csapatnak szerencséje van… – kifelé pattant a korong.

Emberelőnyben Schlekmann még növelhette volna a magyar előnyt, majd nem sokkal később Szongoth Domán tűpontos lövése után a feltételes mód már kijelentővé változott. Kettős emberelőnyben szépített a lengyel csapat, azonban a magyar válogatott 4–1-re nyert – folytatás pénteken Olaszország ellen.

JÉGKORONG
SÁRKÖZY-EMLÉKTORNA
1. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–LENGYELORSZÁG 4–1 (1–0, 2–0, 1–1)
Tüskecsarnok, 977 néző. V: Mach, Tóth R., Sábián, Szabó D.
MAGYARORSZÁG: VAY – Stipsicz (1), Fejes / Horváth M., SZATHMÁRY 1 / Csollák, Ortenszky / Szabó B., Horváth A. – Varga B., Hári, ERDÉLY 1 / Ambrus G., Sárpátki (1), SCHLEKMANN 1 / GALLÓ  (1), SZONGOTH 1, Terbócs / Nemes, Horváth B., Mihály. Szövetségi kapitány: Majoross Gergely
LENGYELORSZÁG: Zabolotny – Macias, Bilas (1) / Bizacki, Zielinski / Jaworski, Kameneu / Florczak, Kurnicki – Tyczynski (1), PAS 1, Kielbicki / Brynkus, SYTY, Michalski / GOSCINSKI, Ubowski, Slusarczyk / Krzemien, Mocarski. Szövetségi kapitány: Robert Kalaber
Kapura lövések:  30–23
Emberelőny-kihasználás: 2/1, ill. 6/1
MESTERMÉRLEG     
Majoross Gergely: – Rendben volt a játékunk, elég intenzívek és agresszívak voltunk, elvettük a teret és az időt a riválistól, sokkal többet volt nálunk a korong. A mérkőzés nagy részét uraltuk, negatívumként talán néhány fölösleges kiállítást lehet említeni. Örülök, hogy a srácok láthatóan élvezték a játékot.
Robert Kalaber: – Nem úgy kezdtük a meccset, ahogyan akartuk. Rengeteg új és fiatal játékos van a válogatottunkban, akinek ez az első nemzetközi tornája. Nagy és kemény kihívás ez nekik. A harmadik harmadban játszottunk a legjobban, de kétségkívül az ellenfél volt a jobb, megérdemelten nyert.

A másik mérkőzésen
Olaszország–Szlovénia 2–0 (0–0, 1–0, 1–0)