Don MacAdam: Ha nem hinnénk a feljutásban, el sem jöttünk volna

– Hétfő óta a világbajnokság helyszínén, Bolzanóban készül a válogatott, kedden felkészülési mérkőzést is játszottak a házigazda olaszokkal Meranóban. Hogyan értékeli azt a találkozót?
– Érdekes mérkőzés volt, mintha egyik csapat sem állt volna készen a kezdésre, másfél perc alatt lőttünk két gólt és kaptunk is egyet, öt perc után pedig már kettő kettő volt az állás. Összességében arra használtuk az összecsapást, amire akartuk: felkészülésre – felelte a Nemzeti Sportnak a férfiválogatott szövetségi kapitánya, Don MacAdam. – Igyekeztünk kimozogni magunkat a hosszú utazás után és akklimatizálódni. Elégedett voltam a befektetett energiával.

– Mivel teltek a napjaik azóta?
– Sok megbeszélést tartottunk, az utolsó simításokat végezzük. Jelenleg azt mondanám, kilencvenöt százalékos állapotban vagyunk, ezt a számot videóelemzéssel igyekszünk százra tornázni.

– Mikor csatlakozott a válogatotthoz? – Kedden még a dán bajnoki döntőben játszottam, pénteken érkeztem meg Bolzanóba. Aznap egy eligazítást tartott a szakmai stáb, aztán beszéltem az edzőkkel, hogy felelevenítsem a válogatott struktúráját. A szombat tipikus vébé előtti utolsó nap volt félórás intenzív edzéssel, amelyen finomhangoltunk. – Milyen érzés világbajnokságon a nemzeti csapat kapitányának lenni? – Korábban egy születésnapomon egy meccs erejéig már voltam, vébén még nem. Már az is óriási megtiszteltetés, ha behívják a keretbe az embert, ez meg pláne. Igyekszem felnőni a korábbi csapatkapitányokhoz és a szellemiségüket továbbvinni, de aki ismer, tudja, eddig is, ezután is magamat adom. – Mire számít Bolzanóban? – A srácok a lengyelországi csúfos vereségek után az Alba Arénában karaktert mutattak, sikerre éhes, fiatal brigád gyűlt össze, ami bizakodásra ad okot. Az első meccsen rögtön visszavághatunk Japánnak az olimpiai selejtezőtornán történtekért. Kulcsmomentum lesz, ami óriási hatással lehet a folytatásra. – Mi a célja a tornán? – Megverni a japánokat. A többit majd utána. Lépésről lépésre kell haladnunk.

– Miben kell még fejlődni?
– Még az alapozás előtt leszögeztük, hogy a speciális csapategységeken akarunk javítani, azokban összességében nem brillíroztunk. A tavalyi tamperei elitvébén biztosan nem. A mostani emberhátrányos játékunk összehasonlíthatatlan az akkorival, akkorát léptünk előre, és a fórjátékunk is erősebb, de még mindkettő csiszolásra szorul. Emellett a bulielhozatalra is nagy hangsúlyt fektetünk. Az a tapasztalatom, hogy Magyarországon ezt kissé elhanyagolják, pedig kulcsfontosságú, hogy mi nyerjük meg ezeket a párharcokat, főleg a védekezőharmadunkban. Ha hatvan százalékban miénk a korong, mi irányítjuk a találkozót. Ha megnézzük, a februári olimpiai selejtezőtornán Japán ellen két ilyen helyzetben maradtunk alul, az egyik után tizenhárom, a másik után tizenöt másodperccel kaptunk gólt, így szenvedtünk vereséget. Az egyik edzőnk külön azzal foglalkozik, hogy ebben segítsen a centereinknek fejlődni.

– Hogyan lehet a bulizásban javulni?
– Gyakorlással. Ez az első számú tényező. A legtöbb játékosunk sosem fordított külön időt arra, hogy gyakorolja. Most mindennap az edzés végén foglalkozunk vele, és hatalmas az előrelépés. Az említett három játékelem közül még egyikben sem tartunk ott, ahol szeretnénk, de kilométerekkel a tavalyi szint felett vagyunk.

A lengyelországi felkészülési meccsek eredménye után nagyon tetszett, amit a válogatottunk mutatott kétszer Norvégia, aztán egyszer Olaszország ellen. Egyik sem volt könnyű feladat, még ha a norvégok nem is a legerősebb együttesükkel jöttek az Alba Arénába, csupa svéd élvonalbeli játékossal álltak ki. Összeállt a csapat, látszott, hogy egyben vannak a sorok, nem hiszem, hogy a stáb ezen változtatna, a norvégok elleni második meccsen például három sor is eredményes volt. Ha hatvan percig kontrollálják az érzelmeiket és minimalizálják a kiállítások számát, jó eséllyel bármelyik meccs végén győzelemmel jöhetnek le a jégről. Mindig nehéz belevágni egy egyhetes, ötmeccses vébébe, kulcsfontosságú lesz az első meccsen, hogy maradjunk az egyszerű hokinál, mint a norvégok ellen, és utána mindig csak a következő mérkőzésre összpontosítva, lépésről lépésre haladjunk. Reálisnak tartom a feljutás lehetőségét, a dél-koreaiak és a japánok egyéni technikai tudása jobb, de csapatként verhetőek, ahogyan a románok is. Tehát a szlovén és az olasz válogatott közül az egyiket kell legyőzni – a felkészülési meccsen utóbbit már sikerült. Természetesen nem állítom, hogy egyszerű feladat, vagy hogy kötelező a második hely, de ha azt a formát hozzuk, mint a norvégok ellen, sikerülnie kell.

– Említette a japánokat, akik egyébként az első ellenfeleink is lesznek. Mire számít tőlük?
– Évekkel ezelőtt edzősködtem Japánban, határozottan állíthatom róluk, hogy nagyon keményen dolgoznak, csapatközpontúak, jól korcsolyáznak és kiváló sportemberek. Hasonló mérkőzést várok, mint amit februárban játszottunk ellenük Budapesten. A gólszerzés nem a legnagyobb erősségük, de nekünk sem, a kettő kiüti egymást. Nehéz feladat vár ránk, a szövetségi kapitányuk és az edzői stábjuk jól felkészítette őket.

– Pedig február óta új a szövetségi kapitányuk. Ettől függetlenül ugyanarra a stílusra számít?
– Igen, megnéztük csütörtökön a Dél-Korea elleni felkészülési meccsüket, nagyon hasonlított a játékuk a korábbira, ami nem csoda, hiszen az új vezető, Jarrod Skalde is kanadai, mint az előző mester, Perry Pearn – aki időközben az olaszok másodedzője lett.

Bolzano, Canazei és Milánó adott otthont az 1994-es A-csoportos világbajnokságnak, azóta vártak rá, hogy visszatérjen az esemény olasz földre. Kereken három évtized elteltével az álom megvalósul – ennek örömére egyébként az akkori kabalafigurát, Slapyt, a nyulat is „leporolták” –, ezúttal viszont Canazei és Milánó kimarad a buliból. A divízió 1/A-vébé jellegéből adódóan egy helyszín tökéletesen elég a küzdelmek lebonyolítására, az idén az osztrák bázisú ICEHL-ben szereplő Bolzano Südtirol Alperia otthonaként is szolgáló Sparkasse Arena lesz az. Az öt játéknappal egy hét alatt lezajló eseményt Szlovénia foglalja keretbe, az első mérkőzésen, vasárnap 12.30-kor ütközik meg Dél-Koreával, míg május 4-én, 19.30-kor az utolsó összecsapáson éppen a mieinkkel csap össze, az sincs kizárva, a feljutásért. A torna első két helyezettje jövőre a világelitben méretheti meg magát, míg az utolsó a divízió 1/B-be csúszik le. A résztvevők a világranglista szerinti sorrendben: Szlovénia (17.), Olaszország (18.), Magyarország (19.), Dél-Korea (21.), Románia (23.), Japán (25.). A szlovénok és a mieink tavaly az A-csoportban próbáltak szerencsét, míg a hazaiak az akkori divízió 1/A utolsó meccsén ki-ki meccsen maradtak alul Nottinghamben a britekkel szemben. Románia és a Dél-Korea „bérletesnek” tekinthető a vébék második polcán, előbbi sorozatban harmadszor, utóbbi már hatodszor szerepel ezen a szinten, míg Japán nyolc divízió 1/B-s év után jutott fel.

– Melyik ellenfelet emelné ki?
– Romániát, amely történelmi riválisa a magyaroknak, tombolni fognak az érzelmek azon a találkozón. A papírforma szerint mi vagyunk a jobb csapat, de kemény mérkőzésre számítok, főleg a Brassóval triplázó, Erste Ligát, román bajnokságot és Román Kupát is nyerő Dave MacQueen kinevezése után. Sokkal keményebb dió lesz, mint két éve Ljubljanában, pedig az sem volt sétagalopp – a saját dolgunkat nehezítettük meg, félvállról vettük azt a meccset, mondván, jobbak vagyunk, úgyis nyerünk. Nem mindegy, milyen a hozzáállásunk. Az öt mérkőzés közül egyik sem lesz egyszerű, szoros, egygólos különbségű meccsekre számítok.

– Ha már felhozta a papírformát, a világranglista szerint Szlovénia és Olaszország is erősebb a mieinknél. Ennek tükrében reális a feljutásról álmodni?
– Mindenképpen az. Beszéltünk erről a csapattal, úgy gondoljuk, ha nem a feljutásról álmodunk, nincs itt a helyünk. Mind azért dolgozunk keményen, hogy ismét a világelitben szerepelhessünk. Magyarország divízió 1/A-s nemzet, itt játszik a férfi-, a női, de a legtöbb korosztályos válogatott is. A következő lépcsőfok, amit célként kell kitűznünk, nem is lehet más, mint az A-csoportba jutás. Ha nem hinnénk benne, el sem jöttünk volna.

Nem kell messzire visszamenni az időben, hogy a mieink legutóbbi Japán elleni tétmérkőzését megtaláljuk, hiszen februárban a Tüskecsarnokban csapott össze a két együttes az olimpiai selejtezőrendszer harmadik, utolsó előtti körében. Az akkori információk szerint a továbbjutásról döntő mérkőzést némi meglepetésre az ázsiaiak nyerték meg 2–1-re – persze azóta tudjuk, hogy válogatottunk legjobb csoportmásodikként mentőövet kapott, miután hivatalossá vált, hogy a fehérorosz válogatott nem indulhat az augusztusi körben. No de vissza a világbajnoksághoz: a tavaly a divízió 1/B-vb után feljutó japánok február óta átestek egy szövetségikapitány-cserén, Perry Pearn ugyanis inkább a világbajnoki rivális olasz válogatott segédedzői pozícióját választotta, helyette a szintén kanadai, játékosként NHL-múltú Jarrod Skalde irányítja a távol-keletieket. Ami viszont biztosan változatlan, rengeteget és szélsebesen korcsolyázó játékosok alkotják a keretet, akik alázatosan, hatvan percen keresztül megállás nélkül zúzzák a jeget. Ennek ellenére a mieinknek fontos lenne meggyőző játékkal és győzelemmel kezdeniük a világbajnokságot, nemcsak a februári csorba kiköszörüléséért, hanem mert világranglista-25.-ként papíron Japán a leggyengébb a mezőnyben.

A KERET
KAPUSOK: Bálizs Bence (Sparta Sarpsborg – Norvégia), Horváth Dominik (Hydro Fehérvár AV19), tartalék: Farkas Roland (BJAHC)
HÁTVÉDEK: Fejes Nándor (Gyergyói HK), Garát Zsombor (Worcester Railers – Egyesült Államok), Hadobás Zétény (Visby/Roma – Svédország), Kiss Roland (Hydro Fehérvár AV19), Nilsson Henrik (Hydro Fehérvár AV19), Ortenszky Tamás (Martigny – Svájc), Stipsicz Bence (Hydro Fehérvár AV19), Szabó Bence (BJAHC)
CSATÁROK: Erdély Csanád (Esbjerg – Dánia), Galló Vilmos (Linköping – Svédország), Hári János (Hydro Fehérvár AV19), Mihály Ákos (Hydro Fehérvár AV19), Nemes Márton (Mora – Svédország), Németh Kristóf (Hydro Fehérvár AV19), Papp Kristóf (Northern Michigan University – Egyesült Államok), Sárpátki Tamás (Gyergyói HK), Sebők Balázs (Iserlohn – Németország), Sofron István (SC Csíkszereda), Terbócs István (Hydro Fehérvár AV19), Varga Balázs (JYP – Finnország)
SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: Don Macadam
*azt a klubot tüntetjük fel, amelyikből kiharcolta a válogatott meghívót

A MAGYAROK PROGRAMJA
Vasárnap 16.00: MAGYARORSZÁG–Japán (Tv: Sport2) – élőben az NSO-n!
Április 30. 16.00: MAGYARORSZÁG –Dél-Korea (Tv: Sport1)
Május 1. 12.30: MAGYARORSZÁG –Románia (Tv: Sport1)
Május 3. 19.30: MAGYARORSZÁG –Olaszország (Tv: Sport1).
Május 4.19.30: MAGYARORSZÁG –Szlovénia (Tv: Sport2)