Jégkorong: születésnapján köszöntötték az Újpest legendáját

A nagymamája vitte jégre. Tőle kapta 1968 karácsonyán élete első korcsolyáját; a Buzás ikrek, György és Gábor anyukája beszélte rá a nagyit az ajándékra. A következő év januárjában a kis Ancsin Jani leballagott a Megyeri útra, és életében először jégre lépett. A Buzás fiúk vették pártfogásukba, s jó tanítómesternek bizonyultak, mert fél évvel később a legendás edző, Boróczi Gábor megkérdezte tőle: „Kisfiam, akarsz jégkorongozni?”

Persze akart, s ezzel elindult egy káprázatos karrier. Üstökösként robbant be a honi jégkorongsportba, valamennyi utánpótlás-korosztályból kiemelkedett csillogó tehetségével, s elképesztően gólerős volt. Mindössze 17 évesen, 1979 decemberében mutatkozott be az Újpesti Dózsa felnőttcsapatában. Első ob I-es aranyára viszont várnia kellett, mert a hetvenes éveket uraló Fradi meg sem állt zsinórban tíz bajnoki elsőségig. Ancsin János ugyanakkor még az ősi rivális szurkolótáborát is ámulatba ejtette: légiesen suhant a jégen, varázslatos cselekkel bolondította a riválisok védőit, s mivel mindig fent volt a feje – azaz korongvezetés közben nem kellett a pakkot néznie –, egy-két ütemmel rendre az ellenfelei előtt járt. Az áttörést Vitalij Davidov Újpestre érkezése hozta el. A korábbi 187-szeres szovjet válogatott klasszist a Dózsa testvércsapatától, a moszkvai Dinamótól kölcsönözték ki. A háromszoros olimpiai és kilencszeres világbajnokból lett edző hokiforradalmat vitt végbe három magyarországi idénye alatt. S elindította a lilák nagy menetelését, akik 1982 és 1988 között hatszor végeztek a táblázat első helyén – a főszerepben Ancsin Jánossal (s ebből négyszer az öccsével, Lászlóval együtt).

Talán maga sem gondolta, hogy egy nap klubot vált, ám a kilencvenes évek közepére végveszélybe került Újpesten a felnőtthoki. Mivel érzett magában erőt a folytatásra, egy másik hokiforradalmárral szövetkezett: a Kercsó Árpád által dirigált Dunaferrhez igazolt. A dunaújvárosi évek két újabb bajnoki aranyat kamatoztak, s a Megyeri út mellett Újvárosban is visszavonultatták 25-ös dresszét. Ez a szám éppúgy védjegyévé vált, mint Cristiano Ronaldónak a 7-es. Pedig a kezdet kezdetén 20-asban játszott, ám a szám a válogatottban a kapus Kovalcsik Péteré volt. Mivel 25-ére esik a születésnapja, az öt, akkor szabad dressz közül a 25-öst választotta.

Egyetlen adalék ahhoz, hogy a zseniális center mit jelentett a magyar hokinak: az 1998-as C-csoportos vb-n, a románok elleni meccs (a 3–2-es győzelemből góllal és gólpasszal vette ki a részét) lefújása után csapattársai és a BS közönsége térdre borult előtte, pedig még nem jelentette be a visszavonulását. Harminchat évesen, 225-szörös válogatottként, 16 vb-szerepléssel a háta mögött tette le az ütőt. A hokinak azonban egy percre sem fordított hátat, különböző beosztásokban (még vezetőedző is volt) azóta is az Újpestet szolgálja. Immár 11 éve hivatalosan is legenda: 2011-ben beválasztották a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokába.