Jégkorong: Sebők Balázs Amerika esős sarkáról is gondolkodik

– Szervezzük egy ideje ezt a beszélgetést, de például a múlt héten nem ért rá. Miért?
– Mert lánykérés volt, amit a párom egy ideje várhatott titkon, de most én is úgy döntöttem, eljött az idő – felelte a 25 éves Sebők Balázs, a finn élvonalbeli KalPánál szerződését tavasszal meghosszabbító 46-szoros válogatott center. – Stresszes hét lett, de megérte!

– Miközben a koronavírus-járvány miatt a világon minden bizonytalan, a finn élvonalbeli Liiga nemcsak a bajnokság startját, hanem sorsolását is közreadta már. Ez nyugtatólag hatott?
– Igen, rám nagyon is. Szeptember második hetében szokott kezdődni az alapszakasz, ebből lett október másodika. Mi augusztus elején szoktuk kezdeni a jeges felkészülést, a héten hívtak a klubtól, hogy az idén is így lesz. Persze mint mindenhol, északon is gyorsan változhat a helyzet, ám július huszonhatodikára megvették a repülőjegyet – nem bánom, jó lesz visszazökkenni a megszokott életembe.

– Azok után, hogy tavaly januárban öt hónapon belül harmadszor szenvedett agyrázkódást, és emiatt igen korán véget ért az idénye, most meg a világjárvány rövidítette le az évadot. Hogy viselte?
– Viszonylag hamar túltettem magam rajta. Az volt nehezebb, hogy utána motivációt találjak az edzéshez, hiszen nem lehetett tudni, mikorra is készülünk. Olyan, mint a jelenlegi helyzet, még nem adódott a pályafutásom során – persze máséban sem. Ám úgy állok hozzá, hogy minden rosszban van valami jó: például miután tavaly letiltottak a játékról, olyan fizikai felkészülést tudtam végigcsinálni, hogy aztán nem voltam sérült az évadban, viszont, hogy a mostani szituációban mi a jó, azt jövő ilyenkor megmondom...

– Unja már a szárazedzéseket?
– Igen, ez az első nyár, amikor úgy érzem, már kicsit sok. Főleg, hogy valódi törés sincs benne, hiszen nem mehettem el nyaralni, tehát mentálisan nehéz. Az utóbbi három-négy évben rájöttem, mi kell a szervezetemnek, erre csak azt tudom mondani, hogy a tapasztalat hozza. A személyi edzőmmel felépítettük a programot, ami nagyon bejött, csak az idén olyan hosszú lett az alapozás, hogy ebbe is bele kellett nyúlni. A jégre még nehezebb lesz visszaszokni, de azért hetente kétszer jégre is tudtam menni, ami biztosan segít.

– Ha az aranygenerációnk egyik tagjával csevegne, a beszélgetőpartner áhítattal hallgatná, hogy nyáron is korcsolyázhatott.
– Néhány éve jött a gondolat, hogy válogatott társakkal jeget bérelnénk. Először Óbudára mentünk, azóta Érden vagyunk, ami mindenkinek kényelmes a földrajzi közelség miatt.

– A világbajnokság elmaradása miatt is jól jöhetett, legalább nem felejti el az arcukat.
– Nem tudom, ők is ilyen pozitívak-e, hogy ennyit látták a képem... De nagyon sajnáltam, hogy elmaradt a vébénk, hiszen jó klubidényem volt, és ha az olimpiai selejtezős továbbjutásból indulunk ki, a válogatott játéka is felfelé ívelt. A vébé pedig amúgy is jó lezárása az évadnak.

– Pedig klubelfoglaltság és sérülés miatt minden másodikat ki kell hagynia, úgyhogy 2018-ban a már akkor is korelnök Vas János hiába mondta, hogy „Ez már Sebők Balu válogatottja”, a legjobb esetben is 2021 tavaszán láthatjuk ismét tétmeccsen címeres mezben.
– Jankónak ezúton is köszönöm a véleményét, ami természetesen jólesik. Viszont sosem szerettem magam fényezni, a jégen szeretek reflektorfénybe kerülni. A szerepkörömtől is függ, hogy adott esetben tőlem is várják, hogy eldöntsem a meccset. Ahogy Jankó mondta, változik a csapat: ha csak azt nézzük, Galló Vilinek milyen éve volt, vagy Papp Kristóf hogyan jön fel, ez ma is igaz.

– Az említett fiatalok és a még ifjabbak példaképként tekintenek önre?
– Sosem viselkedtem úgy, hogy engem nézzenek. Igen, Kristóffal például együtt készülünk, ám igyekszem Sebők Balu maradni és nem „Sebők Balázs, a profi hokista”. Aki ismer, inkább barátként tekint rám.

– Ettől még nagyjából általános vélekedés, hogy jelenleg a legjobb magyar jégkorongozó. A világ második legjobb bajnokságából, a KHL-es Jokerittől kapott ajánlatot.
– Próbálom fizikailag és mentálisan is építeni magam, ami az utóbbi években jól sikerült. Persze beleszóltak a sérülések, mégis jó döntésnek tűnik, hogy még egy idényre maradok a KalPánál, a klub is így nyilatkozott. A keret zöme azonos marad, és bízom magunkban.

– A KalPa pénzhez is jutna, ha jövőre elmenne a KHL-be, vagy csak a presztízsét növelné?
– Ha idén elmentem volna, bizonyos összeget kapott volna, jövőre viszont lejár a szerződésem. Ugyanakkor ha az NHL-be írnék alá, megint csak járna bizonyos összeg a klubnak.

– Lát az NHL-re reális esélyt?
– A koromat tekintve egyértelműen odakerülhetek még, továbbá az NHL-esek egyre többször igazolnak kész európaiakat. Jó lehetőségnek tűnik az is, hogy harminckettedik együttesként jövőre csatlakozik a Seattle, de a bekerüléshez jól is kell játszani, és kiérdemelni a szerencsét is...