„Erős karaktereink vannak, sok és kiváló vezető személyiség”

– Bajnoki és MVP-címmel ért véget az idénye – de milyen volt menet közben?
– Az alapszakaszban nem voltunk jók, nem koncentráltunk megfelelően. Tudat alatt elengedtük, mert tudtuk, jön még a középszakasz és utána a rájátszás – felelte Bálizs Bence, az Erste Liga döntőjét a DVTK Jegesmedvék ellen 4–1-es összesítéssel megnyerő MAC Budapest kapusa, a finálé legértékesebb játékosa. – A playoffig az volt a feladat, végezzünk az első négyben, hogy meglegyen pályaelőnyünk. Mindenki tette a dolgát, ám hullámzóan teljesítettünk, a csapat nagyobb része nyolcvanöt-kilencven százalékon pörgött csupán. Nem szakadtunk meg, mert tudtuk, nem történhet tragédia. A középszakaszban már tényleg odafigyeltünk, a Fradi elleni negyeddöntőre pedig végképp „megérkeztünk”.

– Amikor ősszel nem szaladt a szekér, akkor is higgadtak maradtak?
– Nem, azért mi is aggódtunk. Illetve talán nem aggódtunk, de görcsösek voltunk, mindenkit zavart a helyzet.

– Az viszont egy mégoly jó csapat esetében is ritkán van, hogy csak bekapcsolunk valamit, s hirtelenjében minden működik…
– Ebben az idényben sokkal vagányabb játékosok alkották a keretünket, mint korábban. Erős karaktereink vannak, sok és kiváló vezető személyiség. Ez a kulcs. Ebben nemcsak a DVTK-nál, hanem mindenkinél jobban álltunk.

– Majoross Gergő vezetőedző tavaly nyáron azt mondta, az előző idényben is szerződtettek remek játékosokat, de nem lehetett tudni róluk, hogyan produkálnak az Erste Ligában. Ellenben Keegan Dansereau és Tomás Klempa „kipróbált áru" – ezért igazolta őket, és bejött, hiszen a csapat legeredményesebbjei közé tartoztak.
– A három szezonunk egyik legnagyobb hozadéka, hogy már hozzánk akarnak jönni a hokisok, így „Mogyi” tud válogatni. Ők jelentkeznek, nem az edzőnknek kell utánajárnia. A bajnokságban korábban megforduló légiósok és magyarok jelentkeztek a klubnál, neki azt kellett eldöntenie, melyikük illik a legjobban a szerkezetbe. Ez hatalmas különbség.

– A diósgyőriek több mérkőzéssel a lábukban kezdték el a döntőt. Ez meghatározta a végkimenetelét?
– Ezt nem az én tisztem megítélni. Általánosságban mondom: ha tudjuk – plusz-mínusz tíz –, hány meccsünk lesz az idényben, olyan széles keretet kell összeállítani, hogy sérülések és formahanyatlás esetén is lehessen forgatni.

– Papíron szélesebbnek tűnt a DVTK kerete, mint a MAC-é.
– Pedig mi sokkal gyakrabban nyúltunk a juniorokhoz.

– Talán mert Majoross Gergő három éve dolgozik egy helyen, míg a DVTK-nál minden évben új a vezetőedző, aki nyilván kevésbé ismeri saját utánpótlását és kevésbé bízik is benne.
– Egyetértek a felvetéssel, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy „Mogyi” korábban utánpótlásedző is volt a MAC-nál, tehát akiket felhív a nagycsapathoz, azokkal már dolgozott, ismeri őket, és tudja, mire képesek. Bármikor felhívtunk egy fiatalt, sosem volt lutri, mindegyik megállta a helyét.

– Ha már MVP lett: miként alakult az idénye?
– Nehezen. Nem kritizálok senkit sem, ám az alapszakaszban úgy éreztem, nem vesszük elég komolyan, rá is görcsöltem, és ha „rossz” gólokat kaptam, feleslegesen túlreagáltam. Én is a középszakaszra „álltam össze”, megnyugodtam, és elfogadtam a történteket. Most jól érzem magam a bőrömben, minden rendben van – főleg, hogy bajnokok vagyunk.

– Akkor jöhet a válogatott?
– Még nem szóltak, de azért várom. Ez is olyan téma, amelyet bizonyos tekintetben elengedtem. Nem érdekel, ki mit mond, mit vár, mi a véleménye a szövetségről, a szakvezetőségről, rólam: ha behívnak, ott leszek, és a legjobb tudásom szerint teljesítek – ám vannak dolgok, amelyek fölött nincs hatalmunk. Vetítsük le a gólokra: előfordult, hogy jó helyen álltam, idejében odaértem, jól zártam a szöget, a korong mégis bement. Van úgy, hogy bármit teszel, a dolgok csak úgy megtörténnek – hogy miért, nem tudom, de megtörténnek. Ha ezt el tudod fogadni, sokkal könnyebb: nem kell aggódni, görcsölni, ami nagyon sok energiát von el, míg ha el tudod engedni, az hatalmas kapacitásokat szabadít fel. Nekem ez az idény tanulsága.