Hokisokat képeznek, embereket nevelnek Csíkkarcfalván

A Csíkszeredától 23 kilométerre, északra fekvő településen mindig is élénk hokiélet zajlott: a felcsíki kistérség már az 1989-es rendszerváltás előtt is nagy hangsúlyt fektetett az utánpótlás-nevelésre – ma is sok későbbi román vagy magyar válogatott jégkorongozó mesél lelkendezve az egykori Előre-kupák hangulatáról.

Bő egy évtizede azonban új (hoki)élet kezdődött Csíkkarcfalván: 2002-ben Kurkó János, a Csíkszeredai Sportklub akkori elnöke pályázatot hirdetett egy felcsíki műjégpálya létrehozására, melyet Csíkkarcfalván képzeltek el. Románia első vidéki műjégpályája három évvel később már meg is nyitotta kapuit a korcsolyázni és hokizni vágyók előtt, s néhány év múlva is csak azért zárt be rövid időre, hogy tetőt kapjon: szinte napra pontosan 22 évvel a Ceausescu-rezsim bukása után a felcsíki székely gyerekek modern, fedett műjégpályán léptek jégre, s egy év múlva már 400 gyermek vett részt az immár Góbé Kupára átkeresztelt felcsíki gyermekbajnokságon, bizonyítva, hogy bőven van tehetség és utánpótlás a térségben.

„OTT IS JÓ HELYT VAN!"

S hogy Csíkszeredában és környékén a jégkorong az emberek második vallása, azt egy történet is ékesen bizonyítja. Több helybéli állítja, hogy a küszöbkő tanúsága szerint 1444-ben épült csíkkarcfalvi erődtemplom papja sem kelt ki magából, amikor tudomására jutott, azért hiányzik a vallásórákról és a misékről az egyik karcfalvi lurkó, mert társai szerint „egyvégtiben a jégpályát bújja, állandóan hokizik”, sőt állítólag mosolyogva nyugtázta: „Ott is jó helyt van!”

Az akadémiát működtető Mens Sana Alapítvány egyik tulajdonosa – a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia mellett – a csíkkarcfalvi római katolikus plébánia, így az eset valóságtartalmában aligha van okunk kételkedni…

SZINTET LÉPTEK

A székelyföldi utánpótlás-nevelésről, fejlesztésekről éveken át zajlottak a tárgyalások, egyeztetések, az álom – az egész Székelyföldre kiterjedő akadémia létrehozása – tavaly vált valóra. „A magyar állami támogatással megvalósuló rendszer tevékenységének székhelye Csíkkarcfalva, de további hét központra – Csíkszeredára, Gyergyószentmiklósra, Kézdivásárhelyre, Sepsiszentgyörgyre, Alcsíkra, Marosvásárhelyre és Székelyudvarhelyre – is kiterjed a tevékenységünk” – mondta az NSO-nak Nagy Attila. A Székelyföldi Jégkorong Akadémia igazgatója nekifutásból leszögezte: céljuk a tehetséges székelyföldi fiatalok felkutatása és képzése, a híresztelésekkel ellentétben eszük ágában sincs saját felnőtt csapatot létrehozni. „Soha nem fogunk saját felnőttklubot alapítani, legfeljebb egy egyetemista gárdát alakítunk majd ki, ami azt jelenti, huszonhárom éven aluli játékosokat küldünk jégre a tapasztalatszerzés céljából” – magyarázta Nagy Attila.

FOGNAK, MINT A MAJORKUTYÁK

Az SZJA-nak saját törpe csapata is legfeljebb három, négy év múlva lesz, addig a központokat kívánják megerősíteni, jelenleg a toborzásra, az edzőképzésre fektetik a hangsúlyt. S ha már az edzőkről szó esett: két fiatal csíki edző jelenleg is hallgatója a finnországi Vierumäkiban működő hokiegyetemnek. Az akadémia szakmai irányítását egyébként neves szakemberre, a kanadai Del Pedrickre bízták, aki a nagy múlttal és eredményekkel rendelkező, számos NHL-játékost kinevelő kanadai juniorcsapattól, a Notre Dame Houndstól érkezett Csíkkarcfalvára, míg a fiatal jégkorongozók száraz felkészülését önkéntesként Pedrick felesége, Carolynn felügyeli, aki korábban tengerentúli rendőröknek és tűzoltóknak, valamint az NHL-ben szereplő Winnipeg Jets hokisainak fejlesztett ki teszteket. A kapusokat finn szakember, Sam Liebkind edzi. „Máris vannak olyan kapusaink, akik – székelyesen fogalmazva – úgy fognak, mint a majorkutyák” – viccelődött az igazgató.

A mezőnyjátékosokra sem lehet panasz: az akadémia keretében csaknem hatszáz, 8-18 éves korú gyermek kergeti a korongot, s áll helyt hétről hétre a román és a magyar bajnokságban egyaránt.

A felcsíki faluban zajló munka komolyságát jelzi az is, hogy bevezetik a Kanadában élő dr. Balyi István által kidolgozott és nemzetközi szinten is elismert úgynevezett LTAD-t (Long-Term Athlete Development): ettől az idénytől a hosszú távú sportoló-fejlesztési program segítségével is követik a hokis palánták fejlődését.

METODIKAI KÖZPONT, ORVOSI RENDELŐ ÉPÜL

A regionális, székelyföldi projekt – melynek gyümölcséből éveken belül bizonyára Magyarország is szakítani fog – sikerének elengedhetetlen feltétele az infrastrukturális fejlesztés is. Az ehhez szükséges anyagi háttér előteremtése és biztosítása a már említett, héttagú kuratórium által vezetett alapítvány feladata, melynek elnöke, a Román Jégkorong Szövetség korábbi vezetője, Tánczos Barna örömmel újságolta: két héttel ezelőtt letették a csíkkarcfalvi akadémiai központhoz tartozó sportmetodikai- és orvosi szárny alapkövét. A 400 millió forintból elkészülő létesítmény a jégpálya szomszédságában kap helyet, s ha elkészül – márpedig Tánczos szerint egy éven belül elkészül –, akkor elmondhatjuk: egy kicsi székely faluban minden feltétel adott lesz ahhoz, hogy az akadémia növendékei világhírű hokisokká váljanak.

„A 953 négyzetméteres felületű metodikai központban szintetikus jégfelületen lehet majd kipróbálni a lövőgépeket, a korcsolyázógépet, de lesz kézügyesség-fejlesztő- és súlyzóterem is, s ugyanitt kap helyet egy háromsávos, huszonhét méteres, gumiszőnyeges futópálya” – részletezte érdeklődésünkre az alapítvány elnöke.

A metodikai központhoz hasonlóan az orvosi rendelő épülete is az öltözőkön keresztül lesz egybekötve. A négy rendelő mellett két masszázs, illetve három kezelőszoba kap helyet, de a szaunák, a jacuzzik, a sószobák és a rehabilitációs tornatermek is mind a fiatal hokis palánták fejlődését szolgálják.

Egyébként nemcsak Csíkkarcfalván, hanem más székelyföldi településeken is voltak, és lesznek még fejlesztések: Csíkszeredában már használatba is vették a gyerekek a sátortetős mobil jégpályát, s ugyanilyen épül még az idén Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson is, míg Székelyudvarhelyen az önkormányzat önerőből épít fedett jégcsarnokot, amelyhez az akadémia palánkrendszert biztosít.

A beruházások nem mellékesen nemcsak a jégkorongnak szólnak, hanem a többi jeges sportágnak is, ezért az SZJA együttműködést indított el a Magyar Korcsolyaszövetséggel, hogy a többi sportág köré is hasonló rendszert építsenek ki.

A tervek között van még egy kollégium létrehozása is Csíkkarcfalván: építésének a jövőben fognak neki. A bentlakó hokis palánták akár magántanulóként is végezhetik majd tanulmányaikat, de az akadémia nem titkolt célja, hogy a fiatalok ne csak a sportban, hanem azon kívül is fejlődjenek, egészséges, művelt, hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. Ahogy Tánczos Barna fogalmazott: „Célunk jégkorongozókat képezni, de embereket nevelni.”

HAZAI (JÉG)PÁLYÁN

Önmagát adja a kérdés: melyik válogatottat erősítik majd a legjobbak? Erre talán csak az idő ad minden kétséget kizáróan választ, mindenesetre azt Nagy Attila és Tánczos Barna is határozottan leszögezte: céljuk, hogy a növendékek a székely jégkorong hírnevét öregbítsék, s lehetőleg maradjanak szülőföldjükön – ez nyilván még nem zárja ki, hogy időnként a magyar címeres mezt húzzák magukra…

Az akadémiánál nem szándékoznak akadályt gördíteni a legjobbak elé, de kimondottan nem hívei a tömeges elvándorlásnak, otthonmaradásra biztatják a hokis palántákat, akiknek minden feltétel adva lesz ahhoz, hogy ne kelljen otthonról elmenniük, szülőföldjükön válhatnak kiváló játékosokká.