Az 52 éves kanadai szakember magyar szemmel nézve játékosként is kivételes, szélsőként pontokban gazdag pályafutást mondhat magáénak. Az NHL-ben több mint ötven találkozót könyveltek el neki, az AHL-ben MVP-nek választották meg, 1995-ből vb-bronzérme van. Németországi légiós éveit követően az európai mércével mérve erős bajnokságban vállalt edzői munkát, amelyben ugyancsak sikereket ért el. 2002-ben a kölniekkel, 2004-ben a frankfurtiakkal lett bajnok, két alkalommal megválasztották az év edzőjének. Ilyen kvalitású szakembert a magyar jégkoronghoz csábítani – több mint főnyeremény. Az pedig, hogy a beugró szerepét követően is maradt, már a Jackpot.

„Éppen csapat nélkül volt, így elvállalta a feladatot” – mondta Kovács Csaba, a honi szövetség elnöke. Chernomaz pedig jött, és amit látott, az meggyőzte a maradásról.

Kangyal Balázs, volt válogatott kiválóságunk három éve még úgy gondolta: esélyünk sincs, hogy a kanadai szakember hosszú távon maradjon, hiszen az önéletrajza és az eredményei nívósabb – és jobban fizető – feladatokat garantálhatnak számára. A szövetség sportigazgatója azonban kihagyta a számításából, hogy Chernomazt megfogja az a miliő, ami a magyar jégkorongot, különösen a válogatottat körülveszi. És ami Pat Cortinát is tiszteletbeli magyarrá tette. Chernomaz maradt, miután Németországban nem edzőként vállalt munkát, hanem a kötetlenebb feladatot jelentő sportigazgatóként. Így tud szakítani ránk is elég időt. A magyar szövetség közben a generációváltást zászlajára tűzve a felnőtt válogatott mellett rábízta a közvetlen utánpótlást jelentő U20-as korosztályos csapatot is.

„Korábban az volt a jellemző, hogy a hazánkban dolgozó klubedzőket, elsősorban a fehérváriakat kérték fel párhuzamosan a válogatott irányítására – folytatta Kovács Csaba. – Ennek voltak szakmai és anyagi előnyei is mindkét fél számára. A dolog akkor csúszott meg, amikor Pat Cortina a Volántól elköszönve németországi munkát vállalt, amit idővel nem tudott összeegyeztetni a válogatottal.”

„Amikor három évvel ezelőtt Rich szóba került lehetséges jelöltként, a szerencsefaktor erősen a kezünkre játszott. Sokan azonban – hiába az elismertsége és a szakmai sikere – tartottak attól, hogy nem Magyarországon él. Mondták: nincs rálátása a bajnokságokra, a játékosokra, mert az a néhány meccs, amit év közben személyesen megnéz, kevés ahhoz, hogy teljesen képben legyen. Sportágunkban azért nem rendhagyó az ilyen eset, sok hasonlóval találkozhatunk. Richnek nagyszerű stábja van, amelynek tagjai a segítségére vannak a feltérképezésben, ő pedig az utánpótlás-válogatottból ismeri azokat a tehetségeket, akikben ott van a potenciál. Most, a felkészülés első hetében jégre sem lépett, csak a lelátóról nézte a hetven meghívottat, és úgy került velük kapcsolatban abszolút képbe. Amikor másfél évvel ezelőtt a juniorokkal nem jól sikerült a hazai rendezésű vébéje – kiestünk a harmadik vonalból –, felerősödtek a kritikus hangok vele szemben. Mi viszont akkor is kitartottunk mellette. Hogy jól döntöttünk, arra bizonyíték a fél évvel későbbi krakkói feljutás. Amit még előbbi ismeretében is bárki látatlanban aláírt volna. Főként három évvel ezelőtt, hiszen időközben nehezebb lett a világbajnokság lebonyolítási rendszere. A magyar jégkorong mostanra eljutott egy olyan szintre, ahonnan nagyon sok munkával nagyon kis lépésekben tud előre lépni a jövőben. Hogy Chernomazzal vagy mással, az még a jövő kérdése. Mindenesetre egyelőre kölcsönös az elégedettség, működőképes a kapcsolat.”

Chernomaz első vb-jén Budapesten a kazahok és az olaszok feljutásához gratulálhattunk bronzérmesként. 2014-ben Dél-Koreában a rendkívül kiegyenlített mezőnyben végeztünk az ötödik helyen. Tavaly Krakkóban aztán a kazahok mögött ezüstérmesként sikerült kiharcolunk a feljutást, miközben mögöttünk végeztek a házigazda lengyelek, a japánok, az olaszok és a kieső ukránok.

A keretben az évek során egyre fogyatkozott a svájci vb-t megjártak száma. A klasszikus, Ocskay-, Palkovics-, Ladányi-féle generációnak mostanra hírmondója sem maradt. Ahhoz a korosztályhoz ezer szállal kötődik Kercsó Árpád, aki mindezek ellenére érzi a folytonosságot. Legalábbis ami a saját szakmai munkáját érinti.

„A mostani keretben is találok tizennégy játékost, aki hosszabb-rövidebb ideig nálam volt. A különbség csupán annyi, hogy amíg korábban döntően egy generációról beszélhettünk, most több korosztályt érint már. Mert ott van példának okáért a harminchat éves Vas Marci, vagy a tizenkilenc éves Galló Vili – mondta a fehérvári utánpótlásban dolgozó tréner. – A fiataloknak annyi az előnyük az elődeikhez képest, hogy már erősebb, külföldi profi ligákba is eljutottak, de a Palkovics, Ocskay, Ladányi triót akkor sem cserélném el egyikükkel sem!”

„A zürichi csapat a csoportkörben kihozta magából a maximumot, két, világraszóló eredményt is elért, gondolok a szlovákok és a fehéroroszok elleni mérkőzésre. Nem biztos, hogy az idén jobb eredményekre leszünk képesek, viszont a mostani keretben benne van a lehetősége annak, hogy akár jobb legyen. Elfogult vagyok Szuper Levivel, különösen Hetényi Zolival, de szerintem Rajna Miki mögött olyan szenzációs szezon van, hogy pillanatnyilag jobb, mint korábban bármelyik magyar kapus. Márpedig ez a poszt kulcsszerep a világbajnokságon, ahol mindig nyomás nehezedik ránk. A mostani válogatott sokkal kiegyensúlyozottabb, komplexebb, amelyben még a negyedik sor is képes gólt szerezni. Ez óriási dolog. Főként egy ilyen tornán, amelyen tíz nap alatt kell hét mérkőzést játszanunk. Hét kemény meccset, teszem hozzá, hiszen a franciákat leszámítva erősebb bajnokságokból érkeznek az ellenfelek. A franciák és a németek védettsége miatt – ami szerintem nonszensz – a kapitány hat ponttal tervezi a biztos bennmaradást, viszont előfordulhat, hogy szerzünk négy pontot, aztán mégis kiesünk. Legalábbis papíron, mert nálam speciel akkor is bent maradunk az A-csoportban. Az a fontos, hogy történjen Szentpéterváron bármi, a játékosaink önbizalma és motivációja a világbajnokság után is megmaradjon, mert a jövőnket csak arra alapozhatjuk.”