Jeges hullámvasúton a válogatott: feljutás és kiesés helyett vb-bronz

Az a csapat, amely öt hónappal korábban favoritként meglepetésre elbukta a budapesti olimpiai előselejtezőt. A nem túl biztató előjelekből aztán egy vb-bronzérem kerekedett – csakúgy, mint 2012-ben –, a sportág pedig zsúfolt, hangulatos lelátókkal, és hibái ellenére a tőle megszokott elszántsággal, élményorgiával bizonyította: változatlanul ott a helye a magyar sportkedvelők szívében.

BEVEZETÉS – AMIKOR ÚJ KAPITÁNY JÖN, ÉS ACÉLBIKÁK MENNEK

2012 novemberében a hollandok a Papp László Sportarénában adtak fricskát a válogatottnak, így amikor legnagyobb vb-riválisaink februárban az olimpiai selejtezőben küzdöttek, ránk – mint bukott tanulóra – pótvizsga helyett egy szimpla lengyelországi torna várt. Viszont az immár nagy titokban szerződtetett, január 17-én aztán hivatalosan is kinevezetett Rich Chernomaz irányításával. A magyar hokira vajmi kevés – gyakorlatilag semmilyen – rálátással nem bíró kanadai szakember korábban soha nem látott megakerettel látott munkához, majd Románia (7–0), Dél-Korea (6–1) és Lengyelország (2–1) legyőzésével jó antrét vett. Mivel a válogatott zömét, kulcsembereink nagyját adó Sapa Fehérvár AV 19 nem jutott be az EBEL negyeddöntőjébe – kevés bravúrral, több váratlan kisiklással hullámzó szezont tudott maga mögött – az akkor még klubfüggetlen Chernomaz elkezdhetett egy egészen egyedi alapozó munkát, amelynek lényege egy újfajta taktikai hadrend elsajátítása volt. Mármint az alaposabb ismerkedésen túl...

A felkészülés során a fehérváriaktól sorra köszöntek el légiósaik, akik helyére a Mol Ligában éppen dolgukkal végző magyar kerettagok érkeztek, idővel pedig bekapcsolódtak a mi hazaérkező légiósaink is. A vb-felkészülés ezen felül attól maradhat emlékezetes, hogy a magyar bajnoki címet és a Mol Ligát megnyerő Dab.Docler összes kerettagja – mind az öt – végül a keretszűkítések „áldozata" lett, viszont az általuk megelőzött Miskolcról bekerültek négyen. Hasonlóan rendhagyó volt a klubnélküli Szuper Levente visszatérése úgy a válogatotthoz, mint az aktív játékhoz. A honi szinten klassziskapus előbb próbaedzésre jelentkezett – gyakorlatilag már sportvezetőként –, végül ismét első számú kapusunk lett. Bálizs Bence pedig már kiszűkített kapusként lett reaktiválva. Utóbbi kettőben nem kis – sőt, inkább jelentős – része volt a tengerentúli légióskodását rendőrségi üggyel lezáró Hetényi Zoltánnak. Chernomaz ötből ötös mérleggel várta a vb-rajtot, miután felkészülési mérkőzésen a lengyeleket Dunaújvárosban (4–2), a picit fáradt, éppen akklimatizálódó japánokat Káposztásmegyeren sikerült legyőzni (7–0).

TÁRGYALÁS – ÉRZELMI HULLÁMVASÚT ELŐTT MUNKÁS KEZDÉS, UTÁNA SZORGOS BEFEJEZÉS

Azt tudtuk, hogy az átszervezésnek köszönhetően a feljutásra van esélyünk ugyan, de a favorit az A-csoporttól tavaly elbúcsúzó olasz és kazah válogatott lesz. Viszont a kiegyenlített erőviszonyok miatt kiegyensúlyozott szerepléssel – nem egy meccsen „múlik" a feljutás, mint a korábbi években, amelyekből egy kivétellel kimondottan rosszul jöttünk ki – akár a bravúr is elérhető. Viszont szégyenszemre búcsú is lehet a dologból, ha az öt ki-ki meccsen – vagy adott esetben négyen – mindannyiszor pechesek vagyunk.

A játékosokat illetően megannyi kérdőjel sorjázott. Elsőként mindjárt a kulcspozíciónak számító kapusposzton, ahol a válogatottól némi sértődéssel elköszönő – 2011-ben, szintén hazai jégen az akkor feljutásról döntő, olaszok elleni rangadón Hetényi Zoltán kezdett, majd 0–2-nél átadta a helyét rögtön az első harmadban, végül a hosszabbításban buktunk el – Szuper mérkőzéshiánya adott okot a félelemre, és kérdőjeles volt, hogy a korral mennyire rozsdásodtak be a reflexei.

Védelmünkről évek óta tudott volt, hogy válogatottunk gyenge pontja. Az ott játszók bő másfél évtizedet húztak le az élvonalban úgy, hogy megfelelő helyettesük sem nagyon volt, de olyan sem nagyon akadt, aki szakmailag időközben a fejükre nőtt volna, komolyan veszélyeztetve a pozíciójukat. A generációváltást pedig nem lehet tovább tologatni, így rutinos bekk mellé tapasztalatlan került. Előbbiek jobbára a helyezkedésükből, utóbbiak a lendületükből éltek meg. Chernomaz ennek megfelelő taktikai módosítást hajtott végre, mégpedig olyat, amit idehaza még senki nem játszott: söprögető volt a jégre vezényelt ötösfogat leghátsó tagja! Elöl a center kezdte a letámadást, mögötte hárman szűrtek, lényegében egyvonalban. A lecsorgókat és a kiugrókat kellett takarítania a játékot olvasó idősebb védőknek. Elméletben – és a felkészülési meccseken – nem is működött rosszul a dolog, de mindjárt más a történet, ha éle is van a dolognak. Márpedig hazai jégen, elméleti feljutási esélyekkel bizony volt éle.

A britek elleni premieren megvolt a győzelem (4–2), de hiányzott az átütőerő, amit betudtunk a bemutatkozás szokásos lámpalázának. A 2. fordulóban az újonc Dél-Koreával néztünk farkasszemet, és 14. percben, 3–0-s előnyünknél aligha gondolta volna bárki a teltházas Papp László Sportarénában, hogy bajunk történhet. Pedig lett... A 3. harmad első tíz percében 1–4-ről egyenlítettek a játékunkat tökéletesen leolvasó, arra jól reagáló ázsiaiak, majd a fonalat, tartását és önbizalmát elveszítő magyar válogatottal szemben, a szétlövést követően győztesként távoztak a jégről. Bombameglepetés, csak negatív értelemben. Ezek után bravúr kellett a feljutáshoz, bár a papírforma akkor már azt ígérte, akár még kiesési gondjaink is lehetnek.

Hogy nem lettek, és két nappal később ismét rózsaszín álmokat szőhettünk, arról Kazahsztán ellen gondoskodtak legjobbjaink. A minket az előző forduló betlije után kicsit félvállról vevő kazahok ellen megcsillant a legendásan nagy magyar hokis szív. Feküdt nekünk a bekkelős, kontrázós taktika, Tokaji Viktor fórból szerzett győztes gólja pedig vastag betűkkel íródott be a sportág magyar történelemkönyvébe.

Az olaszok ellen a ki-ki meccseken megszokott korán bekapott góllal kezdtünk, de Mihály Árpád egyenlítését követően nyílt csatába bocsátkoztunk, amelyen minimális különbség döntött, nem a javunkra. Sorsunk nem a saját kezünkbe került. Mivel a már biztos feljutó olaszok nem tették meg nekünk azt a szívességet, hogy legyőzzék a kazahokat is – utóbbiaknak viszont égetően kellettek a pontok –, így a torna záró mérkőzésének a tétje a bronzéremre korlátozódott. Japán ellen egyedül Sofron István 5. percben fórból szerzett gólját láthatta a nagyérdemű, amely végül bronzérmesként köszönthette kedvenceit. Egyben elköszönhetett néhány korszakos egyéniségtől...

BEFEJEZÉS – JÖVŐRE VELETEK UGYANITT, VAGY MÁSHOL

A vb-t követően Szélig Viktor csapatkapitány könnyek között jelentette be visszavonulását a válogatottból, bár franciaországi légiósként változatlanul profi maradt. Horváth András lényegében egyszerre köszönt el a fehérvári EBEL-csapattól és a válogatottól. Azóta az újpesti fiatalok tanulhatnak tőle, a Mol Ligában mérhetetlen rutinjára támaszkodva gyakran egyedül bekkel a két védő helyett a pofozógépnek számító liláknál. Ő viszont már készül az aktív jégkorong utáni életre, de mintha tervei között nem szerepelne, hogy ez egyben a sportággal való szakítást is jelentené. Ahogy Sille Tamásnak máris sikerült az átmenet. Az alkalmi triumvirátus harmadik tagja 43 évesen úgy a Volánban, mint a nemzeti együttesben a jobbak közé tartozott. Nyár óta a hátvédek edzője Fehérváron, kapott munkát korosztályos és felnőtt válogatottjaink mellett, és megbízott kapitányként két meccsen irányíthatta a legjobbjainkat is. Szuper Levente ismét inaktív státuszba kerülve változatlanul a Vasas szakosztályvezetőjeként tevékenykedik a sportágban.

Ladányi Balázs duplán hazatért Dunaújvárosban, Vas Márton újra, Sofron István pár éves vajúdás után végre légiósnak állt, a Miskolc válogatott húzóemberei elhagyták a Jegesmedvéket.

Jövőre várhatóan tovább folytatódik a keret fiatalítása, új belépők várhatók, kiesők helyett a védelembe mindenképpen. Mindezt a Frankfurtban sportigazgató állást vállaló Chernomaz irányításával, akiben hosszabb távon gondolkodik a szövetség, és akinek az U-válogatottak – főként a felnőttek közvetlen utánpótlását jelentő korosztály – mellett legalább annyira fontos gyakorlati munkája van, mint szövetségi kapitányként a felnőtteknél. Ha nem fontosabb! Novemberben ezért hiányzott a válogatott két EuroChallenge-meccséről. Na, ilyenre sem volt még példa a magyar hokiban.

A fehérváriak jelenléte a keretben továbbra is erős maradhat, de a terhek viseléséből már legalább akkora, ha nem nagyobb részt kell vállalniuk a légiósoknak is. Minden összeszokatlanságuk ellenére. A válogatottnak Dél-Koreában lesz jelenése a 2014-es vb-n – ugyancsak a második vonalban –, a favoritnak pedig két olyan válogatott számít majd, jelesül a szlovén és az osztrák, amely régi ismerősként előtte két hónappal Szocsiban, a téli olimpián vértezi majd fel magát várhatóan nem kevés élménnyel és tapasztalattal.