Az eddig lejátszott hat találkozó közül egyik sem volt kimondottan durva – a hétfői Kazahsztán–Nagy-Britannia azért kőkeményre sikerült, sok testjátékkal, esetenként erőfitogtatással –, mégis szorgosan gyűjtik az érintettek a kiállításokat. Igaz, a játékvezetők sem vacakolnak, ritkán hunynak szemet a szabálytalanságok fölött. Jellemzően inkább kiküldik a vétkest, mint hagyják a jégen, és adnak neki egy esélyt. A favorit kazahok a listavezetők, 16 kétperces kisbüntetést kaptak, de a 14-gyel második helyen álló japánok sem maradnak el tőlük sokkal. Mi 13-mal itt is a dobogó harmadik fokát foglaljuk el, szorosan a nyomunkban van Dél-Korea (12) és Nagy-Britannia, míg a honosított kanadaiakat is felsorakoztató Olaszország (9) a legsportszerűbb, bár mindez nyilván erősen ellenfélfüggő.

Ebből kiindulva elemezhetjük a sportág másik fontos tényezőjét, az emberelőnyök kihasználását, illetve azok kivédekezését. Előbbiben speciel mi állunk az élen jelenleg – félő, a favoritokkal való találkozás után lesz még rosszabb is –, hét fórunkból két gólt lőttünk, átlagban 4:07 percnyi emberelőny kellett a magyar gólhoz. A kazahoknak ez már 5:57 (11/3), az olaszoknak 11:44 (13/2), a dél-koreaiaknak 14:43 (9/1), a japánoknak 18:26 (11/1), a briteknek 22:24 (12/1).

Az emberhátrányos védekezésben a kazah, olasz duó ugyancsak felfért a képzeletbeli dobogóra, mi viszont ebben csak az ötödik helyen állunk. Az olaszok speciel összesen 13:57 percig tartó kilenc emberhátrányukat kapott gól nélkül hozták le, a kazahok 25:05 perc alatt egyet kaptak mínusz egyes felállásnál. Nálunk ez a mutató 10/2, percre lebontva pedig 16:31.

A kapura lövési statisztikában a második helyen állunk, 11.94 százalékkal tudtunk lőni, 67 lövésünkből nyolc gól született. Kazahsztán ebben is a legjobb (72/10, 13.89 százalék), míg az olaszok elleni nyitányon 4–0-s vereséget szenvedő Dél-Koreát sikerült „felhoznunk” harmadiknak (45/5, 11.11 százalék). A nagyságrendileg velünk azonos olaszok (73/8, 10.96 százalék) után messze lemaradva találjuk Japánt (54/3, 5.56 százalék) és Nagy-Britanniát (56/2, 3.57 százalék).

Ellenben a védési hatékonyságban miénk a rangsor utolsó, hatodik helye. A két meccsen összesen 47 lövést kapott a Szuper Levente, Rajna Miklós páros, ezekből hét gól született. (Jegyezzük meg, a szétlövéses győztes gól is ebbe a kategóriába számít, a hétfői három dél-koreai rávezetés közül különben kettő eredményes volt.) Aligha meglepő, a lista élén a torna esélyesei vannak, itt az olaszokat (41/1) követik a kazahok (67/2). A csoport további négy tagja már 90 százalék alatt van. Jellemző adat, hogy Dél-Korea eggyel, Japán és Nagy-Britannia kettővel több gólt kapott nálunk, viszont nagyságrendileg több lövést is: sorrendben 67-et, 74-et és 71-et.

Egyénekre lebontott statisztikát lehet nézni ugyan, de két meccs után olyan sok értelme talán még nincs. Sikorcin Ladislav két góllal a legeredményesebb játékosunk – van még egy asszisztja is –, a kanadai ponttáblázat élén azonban már 1+3-mal Vas Mártont találhatjuk házon belül. A legaktívabb kapura lövőnk Vas János (9 lövésből egy emberelőnyös gól), tíz játékosunkat állították ki a két meccsen, a Benk András, Gőz Balázs, Sofron István triót mindjárt két-két alkalommal.

Érdekes tanulsága lehetett a Dél-Korea elleni vesszőfutásnak, hogy a szövetségi kapitány, Rich Chernomaz miként próbálta meg kezelni a helyzetet. Ami rövid magyarországi edzői pályafutásának első kritikus időszaka volt. Nos, a kanadai szakember nem nyúlt bele a meccsbe, nem kért időt, pedig a harmadik harmad első felében, amikor sorra jöttek a kapott gólok (40:56-nál lett 4–2; 45:32-nél 4–3; 49:21-nél 4–4), beszorultunk, kapkodtunk, támadójátékunk veszélytelen volt, védekezésünk pedig foghíjas, szakmailag alighanem indokolt lett volna tanácsot adni, egyben megnyugtatni a játékosait. Ha 3–4-nél nem, legkésőbb 4–4-nél.

Honlapunk szavazói nagyjából fele-fele arányban hitték (49 százalék), illetve nem hitték (51 százalék) a feljutást a Dél-Korea mérkőzést megelőzően, a hétfőn történtek viszont alapjaiban írták át a forgatókönyvünket. Fentebb arra lennénk kíváncsiak, hogy a szurkolók vajon most hogy látják a feljutási esélyeinket.

„Megengedhetetlenül sok hülye kiállítást kaptunk – adott magyarázatot arra Hári János, csapatunk amúgy virgonc cselgépe, hogy mi történt velük Dél-Korea ellen 4–1-es vezetésük után. – Két fór így született, az egyik ráadásul akkor, amikor a bírónak már fenn volt a keze a másik okán. Könnyű megmagyarázni, hogy miért veszítettünk, mert nem akartunk jégkorongozni, odaadtuk a korongot az ellenfélnek, kitört a kiabálás a kispadon, négy kettő lett, aztán négy három, kitört a pánik, és már féltünk előremenni. Nem tudom...”

Légiósunk nem kérdőjelezi meg és nem vitatja a bírói ítéleteket: szerinte azok nagyobb része jogos és adható volt. Bár…

„Lehetett volna nekünk is, mert kaphattunk volna egy-két fórt a végén, de hát ezek a szabályok: a botnak lent kell lennie a jégen. Oda kell figyelni! Ha már Dél-Korea ellen is vezetünk, de utána így játszunk, akkor mi lesz a jobb ellenfelekkel szemben?! Ha ennyi kiállítást kapunk, esélytelenek leszünk a következő mérkőzésen.”

Hári szerint kis szerencsével jutottunk 4–1-es előnyhöz, ám a háromgólos vezetés adott esetben megtévesztő is lehet…

„Lankad a figyelem. Igazából négy egynél kezdtük el kapni a hülye kiállításokat, és elment a meccs.”

„A britek elleni nyitány sem volt egyszerű, de ebben a kiegyenlített halálcsoportban erre számítottunk. Itt senki nem adja olcsón a bőrét, de még drágán sem nagyon – mondta Pindák László, szakértőnk, a Ferencváros örökös bajnoka, az MTK fiataljainak edzője. – Szuper Levi a kapuban kitartott, és a védelem is elfogadhatóan teljesített, a győztes bemutatkozás után különösen kár volt a hétfői vereségét. Amely meglátásom szerint sok összetevős. Szerintem a fiúk 3–0-s vezetésünknél abba a hibába estek, hogy elhitték: ez könnyű győzelem lesz. Miközben a dél-koreaiak már addig is jók voltak, ráadásul leolvasták a taktikánkat. Állandóan az üres területre indították be a gyors embereiket, akik aztán szétkoriztak minket. A kapu előtti védekezésünk egyenesen katasztrofális volt, de a tervezett letámadásunk sem működött. Elöl egyre inkább elfogyott az ötlet és az önbizalom, belőttük a korongot a dél-koreai harmadba, de nem tudtuk megtartani. Később visszaálltunk védekezésben a két védőre, de addigra az ellenfél már lendületbe jött, így az sem igazán működött. Nem segítette a játékunkat, hogy fölösleges szabálytalanságokért kaptunk kiállításokat, amik ezen a szinten végzetesek. Az ázsiaiak szépen bepörgették magukat, megjött az önbizalmuk, és nemcsak a győzelem lett végül az övék, hanem a meccs utolsó szakaszában már egyértelműen az ő akaratuk és elképzelésük érvényesült. A harmadik harmadban indokoltnak tartottam volna a szövetségi kapitány részéről az időkérést, de a két dél-koreai sérülés és a palánk javítása miatt eleve percekre állt a játék, akár ott is lehetett volna rendet tenni a fejekben. Eddig sem volt könnyű a dolgunk, de mostantól kimondottan nehéz lett, a következő két meccsen a favoritok ellen játszunk, kíváncsian várom, mire leszünk képesek, és mennyire tudunk kiegyenesedni, visszatalálni önmagukhoz.”

Szerdán Kazahsztán ellen folytatjuk a szereplésünket, pénteken Olaszországgal találkozunk, majd szombaton Japán ellen zárjuk a világbajnokságot.

A MÉRKŐZÉS UTÁNI NYILATKOZATOK