– Az elmúlt napokban sokat gondolkodott azon, hol folytassa a karrierjét?
– Igen, ami érthető is, hiszen több ajánlat közül kellett választanom. Európából kerestek finn és német másodosztályú együttesek, de lehetőségünk lett volna Sofron Istvánnal a cseh extraligás Slavia Prahához próbajátékra utazni. Azonban én úgy voltam vele, hogy ha nem Amerika, akkor jövök haza Székesfehérvárra.
– Végül nem jött…
– Ugyanaz a német menedzser, aki tavaly segített a Laredo Buckshoz igazolni, most két ECHL-es ajánlatot is letett elém. A Cincinnatié rögtön megtetszett, mivel tudom, hogy Neil Trimm is odaigazol. A kanadai center mellett játszottam végig a szezont a Bucksban, nagyon jól megértettük egymást.
– Nem volt más oka a döntésnek?
– Dehogynem… Az új klubomnál megígérték, hogy a szezon előtt részt vehetek valamelyik AHL-es együttes edzőtáborában. Óriási lehetőség, mivel ez a liga már az NHL előszobája, és örülök, hogy megmutathatom magam.
– Elképzelhető, hogy egyszerre két lépcsőfokot lép feljebb?
– Ha sikerül jó teljesítményt nyújtanom, igen, de a realitás inkább azt mondatja velem, hogy a következő szezont az ECHL-ben kell végigküzdenem, ott kell meggyőzően produkálnom. A Cincinnati például az AHL-es Rochester Americans és Milwaukee Admirals farmcsapata, és a céljaim között szerepel, hogy néhány mérkőzésen szerepeljek ebben a ligában is. Ha sikerül, már tényleg tűzközelben leszek.
– Jól érzem, hogy folyamatosan üldözi az álmait?
– Mint minden gyerek, aki hokizni kezd és célokat tűz ki maga elé. Én is így tettem: előbb csak arról álmodoztam, hogy egyszer majd az Alba Volánban és a magyar válogatottban szerepelek, aztán egyre jobban izgatott a tengerentúli megméretés. Láttuk már, hogy magyar hokisok mennyire közel kerültek az NHL-hez, ezért én is magasra teszem a lécet.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!