Kovács Csaba szerint az alázat hozta meg a Volán sikerét

Amíg a címvédő Alba Volánt mindenki a döntő egyik biztos résztvevőjének könyvelhette el még a szezon elején, addig a Dunaújváros az elődöntőben meglepetésre az aranyálmokat szövögető újpestieket búcsúztatta, 3-2-s összesítéssel.

„Nem éreztük a dunaújvárosiakon – mondta Kovács Csaba a Nemzeti Sport Online-nak -, hogy sokat kivett volna belőlük az Újpest elleni öt mérkőzés. Sőt, inkább önbizalmat adott nekik a bravúr. Ennek volt köszönhető, hogy amíg az alapszakaszban sima győzelmeket arattunk, a döntőben meg kellett dolgoznunk a sikerért.”

Az alapszakaszt is nyerő fehérváriak két hazai győzelem – 5-1, majd 1-0 – után várhatták a dunaújvárosi folytatást.

„A Csíkszereda elleni elődöntőt a vártnál könnyedebben hoztuk, ami jó lecke volt számunkra: csak magunkra figyeljünk, és akkor nem marad el a siker. De tanultunk az újpestiek kieséséből is. Hiába voltunk az alapszakaszban egyértelműen jobbak a Dunaújvárosnál, nem becsültük le őket. Sokan biztos, sima, fél gőzzel aratott győzelmünkre tippeltek a döntőben, mi viszont kellő alázattal vártuk riválisunkat és a döntőt.”

„Az első hazai mérkőzésen éreztem ellenfelünkön egy kis megilletődöttséget, hiszen egy döntőben játszani mindig más, mint egy szimpla bajnokin.”

„A második találkozón nem játszottunk jól. A leggyengébb meccsünk volt a döntőben. Már az első harmadban megszereztük a vezetést, de ez mintha elkényelmesített volna bennünket.”

„Dunaújvárosba 2-0-s előnnyel utazhattunk a harmadik mérkőzésre, amelyen ismét a védekezésünké volt a főszerep. Ki kell emelnem kapusunkat, Budai Krisztiánt, aki nemcsak bravúros védéseket mutatott be, hanem ezeket sorsdöntő pillanatokban tette, amikor a játék képe is megváltozhatott volna egy bekapott gólnak köszönhetően.”

„A negyedik mérkőzésen a hazaiaknak 3-0-s hátrányban nem sok veszítenivalójuk volt, nekünk is estek. A döntő legszínvonalasabb összecsapását játszottuk, akármi is lehetett volna belőle - az utolsó pillanatig nyílt volt a találkozó -, szerencsére mindig nálunk volt az előny, ők meg futhattak utánunk.”

„A döntő közben nem nagyon dicsértük egymást, szerénynek kell maradni, mert ha elbízza magát az ember, könnyen veszíthet. A végső győzelem után természetesen örömmel fogadtam a gratulációkat, a klub- és szakvezetőkét, a szponzorokét, de remélem, nem bántok meg senkit, ha elárulom, számomra az a legnagyobb elismerés, amikor olyan rutinos, sok nagy csatát megélt játékosok veregetik meg a vállam, mint kapitányunk, Kangyal Balázs, vagy Tőkési Lajos.”

„Ősz végén volt egy részleges bokaszalag-szakadásom, amire aztán rásérültem, mert túl korán álltam vissza edzésbe. Egy hónapot kihagytam. Időközben edzőváltás történt, visszatért Jan Jasko. A döntő előtti szokásos Jasko-féle plusz alapozást becsülettel megcsináltam, úgy látszik, tökéletes volt az időzítés, hiszen az Interliga-döntőben, a Csíkszereda elleni elődöntőben és most a döntőben is jól ment a játék.”