Kapusta: ideje váltani

– Teljesen helytállóak az információi – ismeri el távozásának hírét a szlovák szakember. – Három csodás év, megannyi siker után kölcsönös megegyezéssel úgy döntöttünk a DAC vezetőségével, hogy nem hosszabbítjuk meg az évad végén lejáró szerződésemet. Az okok egyszerűek: az idén már korántsem ideális körülmények között kellett dolgoznunk, és nem tudtam kellőképpen motiválni a játékosaimat. Évről évre rengeteget dolgoztak a srácok, és remek munkát végeztek, de úgy érzem, nem kell tovább folytatni egy kapcsolatot, ha nem tudunk feljebb pörögni, magasabb fokozatba kapcsolni.
– Azonnal adódik a kérdés: hol folytatja?
– Még semmi konkrétumot nem tudok mondani, tárgyalok más magyarországi klubokkal és szlovák csapatokkal is.
– Ön melyik változatot szeretné jobban?
– Néhány hét múlva hozok döntést, addig pedig teljes erőmmel a válogatott szereplésére szeretnék összpontosítani. Hétfőn, március huszonkettedikén már meg is kezdjük a felkészülést az oslói divízió–1-es világbajnokságra, most csakis ezzel szeretnék foglalkozni.
– Foglalkozzunk még egy kicsit a bajnoki döntővel. Elégedett csapata teljesítményével?
– Legjobban annak örülök, hogy öt remek meccset játszottunk, kiváló volt a hangulat a nézőtéren, és a hoki színvonala is igazán élvezetes volt, különösen az ötödik összecsapáson. A küzdelemre, tempóra sem lehetett panasz. Tavaly sima négy nulla volt, az idén a nehézségek ellenére sikerült megszorongatni a Volánt, egy meccset nyertünk, ami külön elégtétel számunkra. Az ötödik összecsapás is a lehető legszorosabb volt, sőt még a hat nullára elvesztett meccs is csak az utolsó harmadban dőlt el. A végeredmény pedig realitás, a jobbik csapat nyerte a bajnoki címet.
– Mely játékosaival különösen elégedett?
– Azt hiszem, nem véletlen, és egyébként nem kis elismerés a Dunaújvárosnak, hogy Tokajit választották a Borsodi Liga legjobb hátvédjének, Ladányit pedig a legjobb csatárának. Rajtuk kívül a mindig megbízható Széliget és a remeklő Halmosit szeretném kiemelni. A kapusunk, akárcsak a kupadöntőben, kibírta a rá nehezedő nem kis nyomást, végig sikerült összpontosítania, csak egyszer omlott össze a hat nullás meccsen, de ott meg az első két gól annyira szerencsétlen – a második például öngól volt –, hogy nem is csoda.
– Arra is kíváncsi lennék, hogy az utolsó mérkőzésen miért pont a hátvéd Vas Márton és a rutintalan, huszonegy éves, Porkoláb Zoltán lőtte az első két büntetőt?
– Vas Márton nagyon ponterős hátvéd, és Porkolábot is hiba lenne lebecsülni, nagyon tehetséges, szerintem két-három éven belül remek, meghatározó játékos lesz belőle. Így döntöttem az adott szituációban, Ladányi lőtte volna a negyedik, Tokaji pedig az ötödik büntetőt, de nem jutottunk el odáig, ami azért meglehetősen ritka hokiban.
– Elválnak útjaik a Dunaújvárossal, ha visszatér Szlovákiába, a szövetségi kapitányi posztjától is bizonyára megválik. Milyen hatással lehet ez a bizonytalan jövőkép a válogatott oslói teljesítményére?
– Ne találgassunk. Lehet, hogy maradok Magyarországon, de ha nem, az oslói vébén mindentől függetlenül a fiúk is és én is maximális erőbevetéssel dolgozunk majd, és higgye el, mindnyájan nagyon akarjuk a sikert. Még egyszer hangsúlyozom, egyelőre teljes mértékben a válogatottra összpontosítok.

1/2. rész
2/2. rész: Szélig nem erőlteti, gálameccs Ancsinnal