Külföldön is kipróbálná magát

Mégpedig teljes joggal: a Volán játékosa az egész idényben nyújtott fantasztikus teljesítményét (őt választották a Borsodi Liga legjobb kapusának) koronázta meg a fináléban azzal, hogy öt mérkőzésen mindössze öt gól kapott, kétszer érintetlen maradt a hálója, s az utolsó, ötödik mérkőzésen az ellenfél összes büntetőjét hárította.
– Nagyon sok gratulációt kaptam az elmúlt napokban, de úgy gondolom, ezt a bajnoki címet a csapat szerezte, közösen küzdöttünk meg a sikerért – mondta az immár négyszeres magyar bajnok Budai Krisztián. – Érzem, sőt tudom, hogy nekem is jól ment a védés, de ez önmagában kevés lett volna, a maga helyén mindenki igyekezett a maximumot kihozni magából.
– Ön például mennyit?
– Ezt hogy érti?
– Ha saját maga tökéletes teljesítményét százszázalékosnak veszi, akkor ebben az idényben hány százalékos teljesítményt nyújtott?
– Nem is tudom… Mondjuk, körülbelül nyolcvanat.
– Ez nagyon jó…
– Igen, tényleg jól ment. Szerencsére sikerült a formámat végig megtartanom, de ehhez az is kellett, hogy előttem egy jól védekező csapat legyen, hiszen ez mindig megkönnyíti a kapus dolgát.
– Mennyiben nehezíti meg, hogy idény közben új edzőhöz kell alkalmazkodnia?
– A mi konkrét példánkat nézve mindenképpen kijelenthető, hogy sokat segített Pat Cortina érkezése. Sajnos elődje, Branislav Sajban nem tudta úgy kézben tartani a csapatot, ahogyan azt elvárták tőle, elveszítettük a kupadöntőt, és az interligás első helyünket sem tudtuk megvédeni. Cortina egészen más szemléletet hozott, felrázott bennünket, szerintem nagy szerepe volt abban, hogy megnyertük a bajnokságot.
– Úgy érti, hogy Sajbannal nem sikerülhetett volna?
– Ezt ebben a formában nem jelenthetem ki, ezért inkább úgy fogalmaznék, vele talán még ennél is nehezebben ment volna.
– Említette, hogy Cortina új szemléletet hozott. Mi volt a legmellbevágóbb változtatás, amit bevezetett?
– Első lépésként átrendezte az öltözőnket: a személyes dolgainkat csak a másik helyiségben tarthattuk, ahol öltöztünk, ott már kizárólag a védőfel- szereléseink lehettek. Az is érdekes volt, hogy a meccsek előtt csak húsz-huszonöt perces rövid, pörgős, átmozgató edzéseket tartott. Aztán mindenkivel egyesével beszélt, elmagyarázta, kitől mit vár, rajzolt, magyarázott.
– Budai Krisztiánnak például mit?
– A kapusoknak többnyire csak annyit mondott, koncentráljunk az előttünk álló meccsre és csak arra, csináljuk a dolgunkat. Bízott bennünk.
– Neki volt igaza. Bizonyára számít rá, hogy ez a bizalom a közelgő vébén Dusan Kapusta szövetségi kapitány részéről is meglesz. A tét nem szokta nyomasztani?
– Ellenkezőleg, általában feldob. Két év után most nem idehaza lesz a világbajnokság, aminek megvannak az előnyei és a hátrányai egyaránt. A fantasztikus hangulat biztosan hiányozni fog majd Oslóban, de talán a várakozás sem lesz akkora velünk szemben.
– Saját magukkal szemben?
– Szerintem az változatlan. Úgy vélem, a mostani mezőny erősebb lesz, mint tavaly Budapesten volt, ha dobogóra lépnénk, az már jó eredménynek számítana.
– Melyik fokára?
– Bármelyikre. Talán apróságok dönthetnek majd a fehérorosz, a norvég és a magyar válogatott között. Legalábbis remélem.
– Egy ilyen világbajnokság arra is jó alkalmat nyújt, hogy felfigyeljenek egy-egy játékosra a menedzserek. Gondolt már arra, hogy külföldre szerződjön?
– Megfordult már a fejemben, de szerintem ez a természetes. Ôszintén szólva szívesen kipróbálnám magam valamelyik nívósabb európai bajnokságban.
– Akár már az ősztől?
– Minél előbb. Nem lennék csalódott, ha most még nem sikerülne, akkor viszont igen, ha ez kimaradna a pályafutásomból. Gondolom, a magyar bajnokságot, de még az Interligát sem nagyon figyelik a játékosügynökök, ezért a vébé lehet az, amelyben kitűnhetek. A magam részéről tehát igyekszem majd mindent megtenni annak érdekében, hogy ez így is legyen…