NB I-es légiósok: akik beváltak és akik nem sokat mutattak

Korábbi blogbejegyzéseimben kifejtettem meglátásaimat az NB I-ben szereplő legtehetségesebb magyar játékosokról, fiatalokról, illetve az év felfedezettjeiről, az ő szerepvállalásukról a bajnokságban. Az ő példájuk, illetve az a tény, hogy a többségében vagy éppen teljes egészében magyar játékosokra építő Kecskemét, ZTE, Paks hármas mindegyike az első hat között van jelenleg a tabellán, mutatja, igenis van létjogosultsága a hazai futballisták szerepeltetésének az OTP Bank Ligában.

Ugyanakkor, ha a bajnokság egészét szeretném értékelni piaci szempontból, akkor ki kell emeljük azokat az idegenlégiósokat is, akik teljesítményükkel feltétlenül emelik a magyar NB I színvonalát, nemzetközi megítélését, értékét. A hazánkban szereplő legjobb légiósok most már olyan szintet képviselnek, ami még néhány éve is elképzelhetetlennek tűnt. Például az, hogy akár három NB I-es légiós is szerepelhet a közelgő világbajnokságon, hiszen Aissa Laidouni (FTC) a tunéziai, Sammy Mmaee és Ryan Mmaee pedig a marokkói válogatottban számított stabil kerettagnak az elmúlt időben. Mint ahogy az is példa nélküli, hogy a Honvéd Jairo Samperio személyében Európa-liga-győztes játékost igazoljon, aki még nem töltötte be a 30. életévét, tehát szó sincs arról, hogy levezetni érkezett volna, ezt a kilenc tétmeccsen elért öt gólja is bizonyítja.

A teljesség igénye nélkül összeállított, az általam legjobbnak vélt, külföldi játékosokból álló 11 most így fest az NB I-ben:

Riccardo Piscitelli (olasz, Mezőkövesd)– Henry Wingo (amerikai, FTC), Nikola Szerafimov (északmacedón, Mol Fehérvár), Samy Mmaee (belga-marokkói, FTC) Eldar Civic (bosnyák, FTC) – Muhamed Besic (bosnyák, FTC), Laidouni (francia-marokkói, FTC), Tokmac Nguen (norvég, FTC) – Kristoffer Zachariassen (norvég, FTC), Kenan Kodro (bosnyák-spanyol, Mol Fehérvár), Adama Traoré (mali, FTC).

És akkor a képzeletbeli kispadra még odaférhetne például a fent említett Ryan Mmaee, Samperio kettős vagy a 34-szeres bosnyák válogatott Amer Gojak (FTC) és a Dinamo Kijevvel kétszeres ukrán bajnok, 15-szörös ukrán válogatott Jevgen Makarenko is.

Többségében olyan játékosokat tudtam felsorolni, akik már több éve Magyarországon futballoznak, nemcsak átszállójegyet váltottak az NB I-re, hanem hosszabb ideje meghatározó játékosok. Illetve, azok is gyorsan kulcsemberré váltak, akik nyáron érkeztek, mint például Traoré, akit ötmillió eurós becsült értékével a magyar bajnokság legértékesebb játékosának tart a német piaci portál, a Transfermarkt, és 23 tétmeccsen 14 gólt, öt gólpasszt jegyzett már a Ferencvárosban.

Nagyrészt olyan futballistákról van szó, akik egy hosszabb scouting folyamat, vagyis megfigyelői munka eredményeként kerültek Magyarországra, nemcsak egy hirtelen, ad hoc döntés eredményeképpen. Ezek a futballisták, na meg persze a Ferencváros nemzetközi eredményei (az általam összeállított 11-ből nyolcan is az FTC játékosai), az Európa-liga-csoportgyőzelem az élő bizonyítékai, hogy megfelelő feltérképezéssel az NB I-be is lehet szerződtetni nemzetközi mércével mérve is értékes, erősítést jelentő légiósokat.

Azonban kritikusan meg kell jegyeznem, hogy nem nehéz összeállítani egy olyan idegenlégiósokból álló csapatot sem, amelynek tagjai finoman szólva sem emelik az NB I fényét. Az alább felsorolt játékosok helyett pedig lehet, hogy érdemes lenne még több fiatal magyarnak lehetőséget adni, fokozatosan csapatba építeni őket. A Kecskemét a példa, hogy az NB II-ben igenis lehet olyan hazai játékosokat találni, akik az élvonalba kerülve meghálálhatják a bizalmat. Hogy mást ne mondjunk, most az a Pécsi MFC vezeti, immár fordulók óta a másodosztályú bajnokságot, melynek keretében ugyancsak nem hemzsegnek a rutinos, élvonalbeli játékosok, de arra a teljesítményre a pécsiek közül is többen képesek lehetnének – akár jobbra is –, amit eddig az alábbi légiósoktól láthattunk ebben az idényben.

Csalódást keltő, nem sokat mutató légiósok:

Filip Pajovics (szerb, Újpest) –Wojciech Golla (lengyel, Puskás Akadémia), Artem Sabanov (ukrán, Mol Fehérvár), Philipp Schmiedl (osztrák, Mezőkövesd), Dzenan Burekovic (bosnyák, Újpest) – Sztefan Jevtovszki (északmacedón, Újpest), Marko Brtan (horvát, Mezőkövesd), Karim Loukili (marokkói, DVSC) – Jack Lahne (svéd-zambiai, Újpest), Peter Olawale (nigériai, DVSC), Diego Santos Carioca (brazil, ZTE).

Nevezett játékosok összesen 31 meccsen, 1309 percet, vagyis egy játékos átlagosan 119 percet töltött eddig a pályán az NB I-ben ebben az idényben, gól és gólpassz nem fűződik a nevükhöz, mindannyian kiegészítő játékosnak számítanak (négyen egyáltalán nem kaptak még lehetőséget). Ezt a játékidőt magyar fiatalok is pályán tölthették volna helyettük, csapataik valószínűleg akkor sem lennének hátrébb a tabellán.

Ezért vallom továbbra is, hogy a szakszerű scouting-munka a mai labdarúgásnak már nélkülözhetetlen része, ehhez pedig a megfigyelésre kiképzett szakemberekre van szükség. Ennek érdekében indítjuk a Football Education Centerrel folyamatosan a megfigyelő képzéseket, a következőt november közepén. Ugyanakkor fontos leszögezni, a hatékony, minden részletre kiterjedő scouting nemcsak az NB I-ben erősítést jelentő légiósok feltérképezését segítheti, hanem azoknak, az NB II-ben „porosodó” magyar játékosoknak a megtalálását is, akik az élvonalban még nem kaptak bizonyítási lehetőséget, de képességeik alapján megvan bennük a lehetőség, hogy az élvonalban is helytálljanak.