Az Owusu- és a Bah-ügy – mit tehet egy játékosügynök?

Kezdjük a hazai történettel, amely a téli átigazolási időszak legfurcsább története volt. A ghánai Owusu Kwabena január 9-én, a tervek szerint a nyárig érkezett a Ferencvárostól kölcsönbe Zalaegerszegre, de 13 nappal később már arról számolt be a Nemzeti Sport Online, hogy a támadó nem érzi jól magát a klubnál, és kérte a menedzserét, hogy keressen neki másik csapatot, mert távozni szeretne. Ezután pedig január 31-én jött a bejelentés, hogy Owusu a ZTE helyett a török másodosztályú Ankaraügünél folytatja, amely Varga Kevint is foglalkoztatja. 

Az ügy hátteréről nem rég Sallói István, a ZTE sportigazgatója adott felvilágosítást.  

„A téli átigazolási időszak mindig nehezebb – mondta Sallói. – Olyan játékost szerettünk volna hozni, aki egyértelműen erősítés, akinek olyan múltja, statisztikája van. Ezért erre a két játékosra (Owusura és Anderson Esitire) esett a választásunk, akiket már tavaly is akartunk, de akkor nem jött össze. Nagyon sok energiát beletettünk, decemberben tárgyalást kezdtünk a Ferencvárossal, meg kellett győzni a játékosokat, az ügynököket, hogy hozzánk jöjjenek. Végh Gábor tulajdonos idén komoly áldozatot vállat azért, hogy megvalósulhassanak ezek az átigazolások és végül meg is egyeztünk a játékosokkal és a Ferencvárossal is Esiti esetében ez működött, Owusu jött és ment. Van ilyen. Törökországban is gyakran hallani, hogy mindenkivel Isztambulban írnak alá, de miután elviszik a játékosokat vidékre, sokan haza akarnak menekülni. Owusun valahogy az első perctől lehetett érezni, hogy feszeng, semmi nem stimmelt neki. Ilyen apróságok, hogy ő miért nem egyedül van egy szobában az edzőtáborban. Ezek szerint a Ferencvárosnál egyedül vannak egy szobában, megengedhetik magunknak, de ő nem lehetett egyedül. A szakmai stáb és a menedzsment is igyekeztünk őt átsegíteni a kezdeti nehézségeken, amit a klub- és városváltás jelent, de a helyzet nem javult. Nem érezte jól magát és jelezte, hogy inkább visszatérne a Ferencvároshoz. A szituáció itt vált bonyolulttá, mert erre nem volt lehetőség. Ezt követően egyeztettem az ügynökével, valamint Hajnal Tamással is, majd arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs értelme ragaszkodni a maradásához, inkább engedjük el. Számunkra szomorú ez a helyzet, mert nagyon jó játékosnak tartjuk és biztos vagyok benne, hogy ha a motivációja rendben lett volna, akkor nagy segítségünkre lehetett volna.”

Az idézet is mutatja, hogy a játékos képviselője mindkét esetben, a szerződtetésekor és a távozásakor is fontos szerepet játszott, a konkrétumok részletesebb ismerte nélkül is elmondhatjuk, valószínűleg ő lehetett volna az a kulcsszereplő, aki, ha jól ismeri a játékost, akit képvisel, és az igényeit, klubbal szembeni elvárásait, lebeszélhette volna a feleket erről az átigazolásról. Mindkét fél időt nyerhetett volna, aminek köszönhetően volna jóval előbb lezárulhatott volna az ügy.  Az ugyanis egyetlen ügynöknek sem állhat érdekében, hogy olyan helyen futballozzon ügyfele, ahol nem érzi jól magát és nem tudja a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. Ugyanakkor ahhoz, hogy egy ügynök valós képet tudjon adni egy játékosnak, hogy milyen körülmények közé és hova is kerül pontosan, neki is pontos információkkal kell rendelkeznie –  és ez külföldi játékos, illetve külföldi ügynök esetében hatványozottan érvényes, hiszen többségük nem ismeri részleteiben a helyi viszonyukat.

Persze az is fontos tényező, hogy a klubok hogyan válogatnak, mennyire mérik fel a játékosok múltját olyan szempontból is, mennyire alkalmazkodóak, adódtak-e korábban beilleszkedési nehézségeik satöbbi. Owusval például már a Ferencvárosnál is előfordult, hogy motivációs, hozzáállásbeli problémák miatt a második csapathoz irányították. Ha pedig egy klub ezzel együtt is bevállalja a szerződtetésével járó kockázatot, akkor adódhatnak ilyen helyzetek. A labdarúgásnak a szakmai oldal mellett van egy mentális része is, ami egy profi scoutingnak ugyanúgy a része kell, hogy legyen, mint a szakmai felmérés. (A modern scotuingról, illetve a játékosmegfigyelés alapjairól májusban ismét előadást tart Magyarországon Riccardo Guffanti olasz szakember a Football Education Center szervezésében.) Owusunál maradva az sem feltétlenül véletlen, hogy miután Zalaegerszeg helyett végül a török másodosztályú Ankaragücühöz került, Törökországban három meccs alatt szerzett ugyan egy gólt, viszont kétszer kiállították. Ez szintén a mentális állapotról, a koncentrációról, a hozzáállásról árulkodik.

A másik érdekes eset, amit példaként szeretnék kiemelni a téli, nemzetközi piacról az a Valladolidtól távozott 18 éves, Sierra Leone-i védő, Juma Bah esete volt, akit a Manchester City szerződtetett, majd a francia Lensnak adta kölcsön. Jogilag ez egy elég bonyolult ügy volt, ugyanis a játékos egy Sierra Leone-i  klub kölcsönjátékosaként szerepelt a  Valladolidnál és a spanyol klub még nem érvényesítette vételi opcióját, amikor a Manchester City már bejelentkezett érte. Bahnak nem volt hosszú távra aláírt szerződése a spanyol klubhoz, a Valladolid azonban szeretett volna olyan összeget kapni érte, mintha lenne hosszú távú, profi szerződése.

Bah, hogy nyomást gyakoroljon a Valladolidra, megtagadta az edzésre járást és egyoldalú szerződésbontást kezdeményezett.

„A klub úgy véli, hogy a játékos döntése mögött a Manchester City áll, amely a City Football Group tagja, és a jelek szerint azt tanácsolta a játékosnak, hogy válassza ezt az utat, amely a Real Valladolidot védtelen helyzetbe hozza, miután nemrégiben elutasította a magasabb pénzügyi ajánlatokat. Főleg az utánpótláskorban lévő játékos miatt, aki az utóbbi időben megtagadta a profi szerződés aláírását” – közölte közleményében a klub, azonban később a játékos ügynöke cáfolta a Valladolid állításait. Az ügynök azt mondta, a klub egész addig nem tett eléjük szerződéstervezetet és nem vázoltak jövőre vonatkozó terveket, amíg a Manchester City nem kezdett el érdeklődni a játékos iránt.       

Az ügyben nem szeretnék az apró részletek pontos ismerete nélkül állást foglalni, a lényeget érdemes rögzíteni, hogy az átigazolás megvalósult, végül az eredeti, valószínűleg a kölcsönszerződéskor, későbbi továbbértékesítés esetére rögzített 6 millió euróért tudott váltani. A játékos tehát elérte a célját és a Valladolid sem járt rosszul, hiszen egy olyan játékost tudott hatmillióért értékesíteni, akiért a Transfermarkt adatai szerint csak 125 ezer eurót fizetett. Bah történetének alakulása valójában ügynöki bravúr, hiszen az egy évvel ezelőtt a nemzetközi futballban még teljesen ismeretlen, hazájában futballozó afrikai fiatalt sikerült úgy menedzselni, hogy kevesebb mint egy év alatt bemutatkozott a spanyol élvonalban (12 meccsen játszott), a francia élvonalban és közben kifizettek érte több mint hat millió eurót és ha a fejlődése folytatódik, akkor rövidesen a Manchester Citynél köthet ki, hiszen a klub mögött álló City Group vásárolta meg a játékjogát.

A fenti két történet az ügynökök fontos szerepét mutatja, és bár a játékos mindkét esetben végül elégedett lehet a végeredménnyel, nagy különbség, hogy Bah történetében alapvetően mindenki jól járt, hiszen a Valladolid is jelentős haszonnal adott túl a játékoson, Owusu esetében viszont a ZTE szakmailag nehéz helyzetbe került, hiszen az átigazolási időszak hajrájában nem volt egyszerű egy másik csatárt szerződtetni, akinek a beépítésére ráadásul már nem is maradt idő, hiszen már elkezdődött a tavaszi idény (végül a szlovák válogatott Almási Lászlót szerződtette a ZTE). Márpedig ez elkerülhető lett volna, ha a játékosügynök, ügyfele elvárásait ismerve idejében jelzi, hogy nem érdemes erőltetni a megállapodást, mert nem fog megfelelni ez a klub a játékos elképzeléseinek.