Eddig drasztikus visszaesést hozott ez a tél az NB I piacán

Az egyik érdekes kérdés a jelenlegi idényben, hogy milyen plusz terheket jelent a nemzetközi kupák csoportkörében is érdekelt játékosokra nézve, hogy a koronavírus miatt az eredeti tervekhez képest később rajtolt a 2020–2021-es idény, és sokkal sűrűbb volt az ősz. Hiszen a selejtezőben is érdekelt csapatoknak augusztus 9-től hetente kellett játszani a meccseket a Bajnokok Ligájában, és ha valaki eljutott a főtáblára – ahogy az a Ferencvárossal megtörtént –, akkor a csoportkör végéig, december 9-ig nem volt megállás, hetente két meccset kellett játszani, egyet a bajnokságban, egyet a nemzetközi porondon. Szusszanásnyi szünetet a válogatott meccsek miatti szünetek adhattak, persze csak annak, akinek nem volt jelenése a nemzeti csapatnál is. Ugyanis a járvány, illetve a tavaszról elhalasztott Eb-selejtezők miatt a válogatott szünetekben egy hét alatt nem két, hanem három meccset is játszaniuk kellett a csapatoknak.

Persze olyan játékost egész Európában nem nagyon találunk, aki augusztus 9-től folyamatosan, egész ősszel klubja minden bajnoki és nemzetközi kupameccse mellett hazája válogatottjában is az összes találkozón pályára lépett. Már csak azért sem, mert eleve kevés olyan játékos van, aki erőltetett menetet átvészelte betegség vagy sérülés nélkül.

Mindenesetre a Ferencváros kapusa, Dibusz Dénes közéjük tartozik, és bár a válogatottban nem ő az első számú kapus, három meccsen így is védett, s az elmúlt őszön 28 tétmérkőzésen lépett pályára – sokan egy teljes idényben nem játszanak ennyit. Volt olyanra is példa, amikor szerdán Oroszországban védett Nemzetek Ligája találkozón, pénteken már bajnokit játszott Kisvárdán, majd kedden már Bajnokok Ligája-meccs következett Barcelonában. Dibusz az itthon játszók közül a 28 tétmeccsével abszolút rekorder ebben az idényben, de az összes magyar játékost nézve is csak a válogatott első számú kapuvédője, Gulácsi Péter előzi meg egyetlen mérkőzéssel – a lipcsei légiós 29 találkozón szerepelt eddig. A teljes 2020-as naptári évet nézve egyébként a Manchester United angol válogatott védője, Harry Maguire töltötte a legtöbb időt a pályán, 53 meccsen, 4745 percet. Viszont Dibusz Dénes, ha a Fradi összes tavaszi bajnokiján játszik, akkor az idényt legkevesebb 48 meccsel zárhatja, de a Magyar Kupa-mecsekkel együtt ez lehet akár 53 is, és akkor a válogatott találkozókról még nem is beszéltünk. És hasonló vagy akár még ennél is nagyobb mérkőzésszámmal zárhat Gulácsi is, aki még a Bajnokok Ligájában is érdekelt az RB Leipziggel.

Hogy szakmailag mi lesz ennek a hozadéka, az majd az idény végére derül ki. Az már most látszik, például a két kapus esetében, hogy egy-két nagyobb hiba nélkül szinte lehetetlenség ilyen sorozatot végigcsinálni, viszont Gulácsi és Dibusz arra is jó példát szolgáltatnak, hogyan kell egy-egy hibán a lehető leggyorsabban túllépni és a következő mérkőzésen újra maximális koncentrációval, jó teljesítmények, bravúros megmozdulásokkal segíteni a csapatot. Ugyanis egy-egy hibát leszámítva mind a ketten remek idényt produkálnak, nagy erősségeik csapatuknak. A sorozatterhelésnek köszönhetően pedig fejlődhetnek, amivel hosszú távon a válogatott is jól jár – erre az őszi válogatott mérkőzéseken több játékos esetében is láthattunk példát.

Magyarországon egyébként idén ugyanúgy az év harmadik hetében rajtol a tavaszi szezon, mint tavaly, mert amióta az új stadionok lehetőséget adnak a minél koraibb kezdésre, az MLSZ igyekszik is ezt kihasználni. Viszont például Romániában tavaly január 31-én, idén viszont a 14-ről 16-ra emelkedett létszám miatt is már január 12-én elkezdődtek a tavaszi mérkőzések a román élvonalban. Romániában azért is van szükség az erőltetett menetre, mert mindenképpen szeretnék befejezni a bajnokságot, nem szeretnének elesni a klubok a televíziós pénzektől, ha esetleg a koronavírus-járvány miatt tavaly tavaszhoz hasonlóan ismét meg kellene állítani a szezont. A 2010-es évektől öt évre 30 millió euró környéki összegeket jelentenek a közvetítési díjak, melyek sok klub számára biztosítják a létfenntartást. Ez számos nyugat-európai bajnokságban is így van, nem véletlenül döntöttek tavaly is úgy a topligákban – ez alól csak a francia élvonal jelentette a kivételt –, hogy az elmaradt találkozókat pótolni kell, az idényt végig kell játszani.

A játékospiac szempontjából a korai rajt, na meg a koronavírus miatt bizonytalanabb gazdasági helyzet következménye lehet, hogy ezen a télen egyelőre sokkal kisebb a mozgás az NB I-ben (de ez más ligák esetében is megállapítható), mint az elmúlt évek téli átigazolási időszakában. A Transfermarkt adatai szerint a tavaly téli időszak 165 átigazolást hozott, a két évvel ezelőtti 144-et, míg az idei eddig 71-et. Ez azzal együtt is nagyon kevésnek tűnik, hogy a téli átigazolási időszak február közepéig tart. Az új igazolások száma például jelen állás szerint 70 százalékkal csökkent a tavalyi évhez képest. Tudva azt, hogy a tavaszi rajtot megelőző utolsó hétnek az Újpest és a Paks is úgy vágott neki, hogy még egyetlen játékost sem igazolt, ez nem is annyira meglepő. Még a bennmaradás lehetőségét az új igazolásokban látó Diósgyőrnél sem volt igazán nagy jövés-menés, mert bár érkezett nyolc labdarúgó (ez rekord ezen a télen), viszont végleg senki sem hagyta el a klubot (Korbély Kristóf Kazincbarcikára került, de csak kölcsönbe).

Kérdés, hogy ez a fajta visszafogottság csak a járványhelyzetnek tudható-e be, esetleg ez már egy piaci tudatosságnak a jele, annak hogy sokkal inkább feltérképezik a klubok a kiszemelteket és csak olyan játékosokat szerződtetnek, akik valóban alapemberré tudnak válni, erősítést jelenthetnek. Erre a tudatosságra jó példa mondjuk az MTK, amely a finn válogatott Nikolai Alho szerződtetését már decemberben, az ünnepek előtt bejelentette és a védő már a csapattal tudta elkezdeni a januári felkészülést. Viszont azoknál a csapatoknál, ahol nincs megfelelően előkészített és felépített scouting, még mindig csak az ajánlásokat vizsgálják – Újpestre e sorok írásakor például még egyetlen új játékos sem érkezett, pedig a héten már bajnoki mérkőzéseket rendeznek. De kérdés az is, hogy az új tulajdonossal és új edzővel együtt néhány nap alatt nyolc játékost szerződtető Diósgyőrnél mennyire volt idő gondos megfigyelésre, előkészítésre – az első meccs, a Ferencváros elleni találkozó mindenesetre jól sikerült a DVTK-nak.

A Football Education Center magyarországi oktatója, az olasz Riccardo Guffanti éppen ebben a témában tart előadást január végén a FEC következő webiánriumán, „Ne csak nézd, lásd is a meccseket” címmel. Bemutatja, hogyan zajlik egy ilyen előkészítő munka a gyakorlatban, mit és hogyan figyelnek meg a nyugat-európai scoutok mérkőzések közben.

Arra, hogy a magyarországi scouting még mindig nem tökéletesen működik, és még mindig előfordulhat, hogy tehetséges játékosok kicsúsznak a hazai klubok látóköréből, jó példa a zalaegerszegi Zimonyi Dávid esete, aki hiába lőtte számolatlanul a gólokat az elmúlt években alacsonyabb osztályban, NB I-es klubok nem szerződtették. Viszont 23 éves korára Zalaegerszegen megkapta a lehetőséget és kilenc élvonalbeli találkozón négy góllal bizonyította – érdemes volt őt szerződtetni.

Az ő példája, és a mostani, a korábbiaknál megfontoltabb döntéseket igénylő időszak is azt mutatja, azok a csapatok kerülhetnek előnybe, amelyek nem ad hoc ajánlások alapján alakítják a játékospolitikájukat, hanem egy hatékony megfigyelési szakasz után képesek jó döntéseket hozni.