Az NB I versenyképes lett Kelet-Közép-Európában!

Isael Barbosa (FTC, brazil, becsült értéke 2.8 millió euró), Lacina Traoré (Újpest, elefántcsontparti, 2.5 millió euró), Enisz Ben Hatira (Bp., Honvéd, tunéziai, 400 ezer euró), Gheorghe Grozav (Kisvárda, román, 700 ezer euró), Galin Ivanov (Haladás, bolgár, 350 ezer euró), Lasa Dvali (FTC, grúz, 500 ezer euró), Mikalaj Szihnyevics (FTC, fehérorosz, 500 ezer euró) – mi a közös bennük?

23 és 30 év közöttiek, mindannyian a télen szerződtek az NB I-be, a legutóbb Tunéziában futballozó Ben-Hatira kivétel mindegyikük egy olyan országban játszott legutóbb, amelyet az UEFA a koefficeins rangsora alapján Magyarország elé sorol. Vagyis az NB I-nél erősebb ligából érkeztek és többen közülük már európai topligában, illetve az orosz vagy a török élvonalban is megfordultak, olyan csapatokban mint például a Hertha, a Monaco, az Everton, a CSZKA Moszkva, az Anzsi Mahacskala vagy a Bursaspor. A 2.8 millió euróval az NB I legértékesebb játékosának tartott brazil Isael kivételével a közelmúltban mindegyikük szerepelt hazája válogatottjában és Dvalit leszámítva mindegyikük ingyen igazolható játékosként érkezett.

Milyen következtetéseket lehet ebből levonni és mit bizonyít mindez?

Először is a legfontosabb tény, hogy egyszerre ennyi, a magyar bajnokságnál erősebb ligából érkező, 30 évesnél nem idősebb, válogatott labdarúgó nem szokott az NB I-be szerződni, pláne nem egy téli átigazolási időszakban, amikor mindig kisebb a mozgása a piacon. Ha ez volt télen, mi lesz idén nyáron, amikor még több ingyen igazolható, de korábban magasabb szinten is bizonyító labdarúgó válik elérhetővé?

A legfontosabb konklúzió pedig, hogy a kelet-közép európai térségben versenyképessé vált az NB I. Vagyis, ha egy külföldi játékost a környező országok bajnokságaiból több klub is megkeres, akkor a korábbi évekhez képest a jelek szerint immár sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a magyar ajánlatot választja a kiszemelt. Ez több tényező lassan, de egyre inkább érvényesülő összhatásának köszönhető. A kelet-közép európai térségben Magyarország az egyik leginkább fejlődő ország az infrastruktúra terén, köszönhetően az új stadionoknak.

A futballba áramoltatott pénzek pedig egyre inkább éreztetik a hatásukat a fizetések terén is. Ma már egy, az NB I-ben bennmaradásért küzdő csapat is bőven tud olyan fizetést ajánlani, mint egy román vagy bolgár középcsapat, míg a például a hazai élcsapatok alighanem a térség lengyel, szerb vagy kazah élcsapataival, vagy éppen ukrán és orosz középcsapatainak egy részével is képesek felvenni a versenyt ezen a téren. Ezért is érkezhetett az NB I-be Lengyelországból Dvali (érte még fizetni is kellett), akit a hírek szerint a Rubin Kazany is keresett, Kazahsztánból pedig Isael, akit a kazah élvonal történetének legjobb légiósai között tartanak számon. És akkor azt még nem is említettük, hogy a volt U21-es ukrán válogatott Ihor Haratin is az NB I-be szerződött, aki az ősszel alapembere volt az ukrán élvonalban 4. helyen álló Zorjának. De abban is biztosak lehetünk, hogy Ben-Hatirának és Lacina Traorénak sem csak Magyarországról volt ajánlata.

Ez a folyamat engem az 1990-es években, a török labdarúgásban végbement változásokra, azok kezdetére emlékeztet, amikor egyre nevesebb, máshol már bizonyító, külföldi edzők (a kétszeres ukrán bajnok Szerhij Rebrov, a szerb bajnokként érkező Marko Nikolics) és egyre értékesebb játékosok szerződtek oda. Olyan légiósok, akiktől a helyi fiatalok is sokat tanulhatnak, akik növelhetik a csapatokon belül a rivalizálást, a versenyhelyzetet, hozzájárulva ezzel hosszú távon az adott csapat, később az egész bajnokság fejlődéséhez.

Viszont – és itt érkeztünk el talán a legfontosabb ponthoz –, ahhoz hogy valóban előrelépésről, fejlődésről beszélhessünk, egy ilyen átigazolási időszak és 8-10 értékes játékos nem elég! A megkezdett tendenciát folytatni kell, de ez hosszú távon csak úgy működhet és úgy lehet hatékony, ha a klubok saját megfigyelőik segítségével kiépítik a saját adatbázisaikat, rendszerezve azokat a kiszemelteket, akiknek a teljesítményét hétről-hétre nyomon követik és azt is, hogy kinek mikor jár le a szerződése, mikor érdemes ajánlatot tenni neki vagy a klubjának, mikor nyílik a legjobb alkalom a szerződtetésére. (Erről a szervezett folyamatról beszélt nemrég a Nemzeti Sportnak adott interjúban Hajnal Tamás, a Ferencváros sportmenedzsere is.) A tudatos és a rendszerezett átigazoláspolitika vezethet hosszú távon eredményre. Ehhez nyújtanak segítséget a Football Education Center scoutképzései, amelyeket most már a Magyar Labdarúgó-szövetség is elismer, hiszen a napokban az évek óta működő, bárki számára elérhető alapszintű képzés mellett immár az MLSZ edzőképzésének keretében is indul tanfolyam, az edzőképzés résztvevői is megismerkedhetnek a Nyugat-Európában már nagy hagyományokkal bíró scoutszakma alapjaival.

Úgy vélem, ez a jövő útja: fejlett infrastruktúra, korszerű utánpótlás-nevelés, a térségünk szintjén versenyképes fizetések, az NB I-nél erősebb bajnokságból érkező, értékes labdarúgók, az értékes játékosok megtalálását, szerződtetését elősegítő megfigyelőrendszer, ehhez szükséges szakemberek, illetve a szakemberek képzését elősegítő tanfolyamok.