Trencsényi János: „Jó munkásember leszek."

„Jó munkásember leszek."„Jó munkásember leszek."

Ezt pötyögte Trencsényi János világhálós adatlapjára, majd egy szmájlival zárta válaszát arra a kérdésre, mivel szeretne foglalkozni, ha befejezte futsalpályafutását. A „mosolygós" ábránd megvalósítása még várhat: a berettyóújfalui Mezei-Vill 29 esztendős játékosát egyelőre nemigen foglalkoztatja, mi vár rá a parketten kívül, sőt a tanult agrármérnököt minden korábbinál jobban izgatja, mire számíthat még a pályán – kiváltképp a jövő héten rajtoló, hazai rendezésű Európa-bajnokságon.

„Biztosan felejthetetlen élmény lesz, pályafutásom egyik legfontosabb eseménye" – gondolkodott el a felvetés kapcsán a játékos.

Pedig a kezdet sem volt kifejezetten egyhangú: a debreceni egyetem hallgatójaként 5+1-es juniorcsapatban kispályázott, az ezredfordulón a CBA, majd a Volán SE alkalmazta fél-fél évig. Balszerencséjére mindkét csapat megszűnt – elfogyott a pénz. Nem volt mit tenni, Trencsényi János az NB II-es Karcagban folytatta – nagypályán, mígnem 2005-ben Berettyóújfalura hívták.

„Mezei József csábított az akkori másodosztályú Mezei-Villhez – emlékezett a játékos. – Azt mondta, szüksége van rám, mert már van némi kispályás tapasztalatom, hátha tudok segíteni."

S lám, segített. Az újak szerződtetésére így emlékeznek a klub lelkes krónikásai: „Ekkor még nem tudtuk, hogy az érkezők között olyanok is vannak, akik a későbbiekben meghatározó játékosokká növik ki magukat..."

Trencsényi János ilyen volt – a feljutásban, majd a Mezei-Vill későbbi bajnoki címében is oroszlánrészt vállalt.

„Túlzás, hogy automatikusan érkezett a válogatott meghívó – szögezte le. – Igaz, Kozma Mihály szövetségi edző régóta figyelt. Két és fél éve már, hogy Portugáliában bemutatkozhattam a csapatban – akkor négy meccsen három gólt szereztem."

Azóta élvezi a bizalmat, meglepő is lett volna, ha a mostani keretszűkítésnél kimarad.

„Úgy éreztem, néhány játékosnál talán biztosabb helyem van a keretben – ismerte el Trencsényi János. – Tizenheten kezdtük a felkészülést, a finnek elleni mérkőzések után hárman távoztak a válogatottól. Tényleg csak nüansznyi különbségek voltak."

Kapóra jött, hogy a válogatott trénere, Kozma Mihály két sorban gondolkodik. Az egyik a Lódi Tamás-féle győri, a másik meg a berettyóújfalui – és ezek úgy egészítik ki egymást, mint a mustár és a ketchup a jól bekevert, ízletes tatárbifsztekben.

„A győri sor kreatív játékosokból áll, látványos megoldásokat és gólokat főképp tőlük várhatunk – jött a jóslat. – A mi sorunk védekezik, nem feladatunk, hogy rohanjunk előre, inkább arra figyelünk, hogy minden rendben legyen hátul. Bár a finneknek két gólt rúgtam, mindkétszer kiszolgáltak, az üres kapuba kellett betalálnom. Nem is pengés, inkább sokat robotoló, brusztolós játékos vagyok."