Pintér A(n)ti futball

Nem értettem Csányi Sándor felvetését, mikor azt nyilatkozta meccs után, hogy túl passzív volt a csapatunk.Nem értettem Csányi Sándor felvetését, mikor azt nyilatkozta meccs után, hogy túl passzív volt a csapatunk.

Miért nem értettem?

Azért mert Pintér már a meccs előtt jelezte, hogy kivárásra fogunk játszani. Vagyis semmi meglepő nem történt a mérkőzésen. Nem akartunk támadni, hanem vártunk az ellenfél hibájára.

Pintér hálás lehet Szalainak, hiszen Szalai kifakadásakor leírta, hogy milyen szövetségi kapitány kell nekünk. Olyan aki határozott és keményen a játéksosok fejébe veri a tudnivalókat. A szövetség hitt Szalainak és megtalálták Pintért, akit Magyarország legnagyobb taktikusaként mutattak be. Igaz kinevezése után Pintér elfelejtette, hogy tulajdonképpen kinek is köszönheti állását.

Pintér már ekkor jelezte, hogy nem szép focira szerződött, hanem eredményes focira.

A szépség és az eredményesség úgy vonul be a magyar futball játékelméletébe, mint az a két fogalom, ami egyszerre és egyidőben nem állhatna fenn. Persze ezt az edzők úgy állítják be, mintha le tudnák oktatni a szép, kreatív futballt, de ők inkább az eredményes foci oktatását választják.

Hogy miért mindig az utóbbit, ez talány számomra?

Ha már az eredményességnél tartunk.

Pintér elmeccselte magát, mert Lipták sérülésénél azonnal be kellett volna vinnie Vanczákot középre, Vargát jobbhátvédbe és a csapatot felállítani 4-4-1-be, vagy 4-3-2-be. Ez elmradt és meccs után a kapitány a játékosokra kente a probléma nem megoldását.

Belső védőnek Tőzsér vonult hátra, az az ember, aki a hátsó hatból egyedül képes volt lebonyolítani a labdakihozatalt. Így sikerült mintegy 15 m-re hátrább szorítani, összehozott egy gólt az ellenfélnek és bravúrosan legyengítettük amúgy sem acélos középpályánkat.

Pintér a sajtótájékoztatón a szégyen és a szomorúság legkisebb jele nélkül magabiztosan sorolata azokat a pozitívumokat, amiket tapasztalt a mérkőzésen:

- - - 70 percig szervezettek voltunk.

Az egy másik dolog, hogy Pintérnek a szervezettségről, csak a védekezés jut eszébe (értsd: rendezett védelem fogadta mindig az ellenfél támadását), nem a támadás. Mert a támadás is lehet szervezett, pl. amikor a labdás játékos min. 3 támogató játékos megjátszása közül választhat. Ilyen a meccsen nem nagyon volt. Sablon akciók, sablon passzok, ötlet nélkül. Tipikusan az edző által túlszabályozott játék.

- - - 10 percig emberhátrányban játszottunk.

Lefogadom előre eltervezett volt, hogy a második félidőben játékrendszert váltunk és Priskint behozzuk. Vagyis Pintér feláldozott egy cserét csavaros meccstaktikájának az oltárán. Az persze eszébe sem jutott, hogy bevallja: "elcserélte magát".

- - - Nem kértük a felíveléseket! (megj: igaz, hogy a játékszervezésünk meg olyan volt, hogy a labda nélküliek megjátszhatatlanok voltak.)

- - - Most már 10 perccel tovább voltunk szervezttek, mint az előző meccseken.

- - - A gólig mi domináltunk és voltak lehetőségeink. (értsd: lövőhelyzetünk volt kb 2 db és nem gólhelyzetünk, ill. az első félidő labdabirtoklása az íreké volt és nem a miénk)

- - - A játékosok nem gondolkoztak, amikor létszámhtárányba kerültünk. (megj: kié a meccselés feladata? A játékosé, vagy az edzőé?)

Lipták visszatérő személy szakírói pályafutásomban, hiszen a legtöbbet szerepelt játékos, aki olyan standard hibákat termel ki belső védőként, ami oktatási tananyag lesz a területvédekezés alapkönyvében.

Nézzük a két gól történetét!

Mindkét gól, ugyanazon hibakategóriába esik. A hiba neve:

AMIKOR A BELŐS VÉDŐT KICSALJÁK!

Leírás:

Lovrencics ellen kényszerítőt játszanak. Lovrencsics ahelyett, hogy a passzt indító futásvonalába állna, az átadás után fordul és ezzel kiesik a védekezésből.

Lipták feleslegesen és ütemtelenül kitámad, mint Zrínyi Szigetvárnál és óriási üres területet hagy maga mögött.

Juhász kénytelen elmozdulni Lipták kitámadása miatt a későbbi góllövőről.

Leírás:

Lipták és Lovrencsics nézelődik, Vanczákot leblokkolják, Juhász megpróbálja levédekezni Lipták által kiürített teret, de így a saját tere lesz kontroll nélkül.

A labdás elfut, bead és gól.

Nézzük a második gól történetét, ami nagyon hasonló az elsőhöz!

Leírás:

Az ír mélységi passzt kap. Most Tőzsér támad ki, kontroll nélküli teret hagyva középen. Az ír rövid labdavezetés után kapura lő.

Leírás:

A kapura lövést blokkolja Juhász. A labda a szélen álló játékoshoz kerül, aki azonnal leindítja a továbbfutó lövő játékost. A képen látható, hogy Vanczák leválik emberéről, mert a Tőzsér területén lévő ír szabadon van.

A kiugratott játékos lefut az alapvonalra és beadja a labdát. Vanczák közben próbál visszaváltani az üresen hagyott emberére, de sajnos lekésik a beadásról és gólt kapunk.

Összefoglalva:

Két olyan típusgólt katunk, ami a területvédekezés egyik gyenge pontja, amire az edzőknek kell felkészíteni a játékost, miszerint eszetlen kirohanásukkal ne bontsák meg a rendezett védelmi vonalat.

Mert elsődleges dolog a terület védelme és másodlagos dolog a labdaszerzés.

Ezt az alaptanítást nem tudta megtanulni immáron több éve Lipták és ebbe a hibába esett most Tőzsér is.

Az estelegesen felmerülő helyesírási hibákért elnézést, de elszállt a gépem és egy gagyi, sérült képernyős laptopon írtam a cikket.