Írta: baryÍrta: bary
Az MLSZ elnöke országos konzultációt hirdetett meg a válogatott történelmi kudarca után.
„Pintér Attila sorsa alaposabb értékelést kíván, egyszersmind konzultációt a honi szakemberekkel és a játékosokkal.”(Csányi Sándor)
Megszólította a szakembereket és a játékosokat. Vajon kire és kikre gondolt, milyen szakemberekre, és milyen játékosokra?
Vannak ilyenek?
A szükség nagy úr. Legyen párbeszéd, mint a politikában! A közvélemény-kutatásnak már hagyománya van „kis országunkban”.
Vajon kikkel és miről akar konzultálni?
A támadó futballról?
A tolódásról?
Az összeállításról?
Pintér kommunikációjáról?
Azokra a szakemberekre gondolt, akik amióta bevezették nálunk a négyvédős játékrendszert, képtelenek védőinket megtanítani a területvédekezés elveinek megfelelően helyezkedni, vagy akik nem tanították meg Varga Józsit arra, hogy ne önálló életet éljen minden mérkőzésen, és ne a saját feje után menjen össze-vissza a pályán, vagy akik harminc éve képtelenek stílust, kultúrát teremteni, akik képtelenek valamit adni labdarúgásunknak?
A játékosokkal való egyeztetés meg egyenesen öngól. Ez nem újdonság, hiszen rúgott már nem egyet, nem kettőt.
Először is Pintér Attilával kellene konzultálnia.
Miért?
Mert a szövetségi kapitány az ő felfedezettje. Számon kell kérnie tőle azt, amit a kinevezése előtt ígért a kapitány, ami miatt Pintérre esett a választása. Nem kell mást tennie, mint azt, hogy két fehér lapot kitenni az asztalra, és az egyikre ráírni, hogy mit ígért Pintér Attila, a másikra pedig azt, hogy mi valósult meg belőle, és ezekből le kell vonnia a következtetéseket.
Aztán dönteni kell!
Kell, vagy nem kell ez az ember?
Ha amellett dönt, hogy nem kell, meg kell tenni a megfelelő lépéseket. Bele kell nyúlni mélyen a zsebébe, és egymás kezébe kell csapni. Hibázni emberi dolog.
Aztán meg nem kell konzultáció!
Ha nem megy egyedül a döntés, meg kell alakítani egy szakmai bizottságot (3-5 tagú), amelyik magára vállalja ezt. Meg kell nevezni ezeket a szakembereket, és velük kell konzultálni, a felelősséget az ő nyakukba kell varrni. Egy jó vezető legfőbb erénye, hogy kiváló szemmel és érzékkel választja ki a segítőit, és nem a súgóira hallgat.
Egy MLSZ elnök munkáját a magyar labdarúgó - válogatott eredményein keresztül ítélik meg az emberek, és nem az utánpótlás színvonala, nem a stadionépítési program, nem a Bozsik- program, nem az edzőképzésünk színvonala, hanem kizárólag a válogatott szereplése minősíti őt. Ezért fontos az MLSZ elnök személye és rajta keresztül a szövetségi kapitányé is. A döntés az övé, a felelősség is az övé. Más országokban egy ilyen történelmi vereség után lemond az adott ország labdarúgó szövetségének a vezetője és vele együtt a holdudvara. De mint tudjuk, mi nem tartozunk a más országok kategóriájába. Mi Orbán országa vagyunk és ez a lényeg. Már rég nem vagyunk futball nagyhatalom, hanem a hatalomnak a futballja vagyunk.(Vidi: Orbán, Debrecen: Kósa, MTK: Deutsch, Honvéd: Szijjártó,…)
Az ország legnagyobb pénzintézményén keresztül – amit immáron nyolc éve támogatok, és még legalább tizenkét évig teszem - szoros kötődésem van az MLSZ elnökéhez, és még szorosabbá szeretném tenni ezt a „köteléket” azzal, hogy felajánlom szolgálataimat szövetségi kapitányi pozíció betöltésére, egyszóval szeretnék szövetségi kapitány lenni. Nem ígérek, semmit - aki ígérni nem tud, azt mondják, az nagyon szegény ember-, de azt betartom betűről betűre.
Ha mégis rám esne a választás, és ígérnem kell, hát lássuk, hogy mit ígérek:
- ígérem, hogyha nem is tudom kihúzni a kátyúból, nem taszítom mélyebb gödörbe labdarúgásunkat,
- ígérem, hogy eggyel kevesebb hibát követek el, mint amennyit az előző 5-6 kapitányunk elkövetett, és már ez is előrelépés,
- ígérem, hogy nem teszek szélső védő pozícióba lassú játékost,
- ígérem, hogy nem válogatott mérkőzésen próbálom ki új pozíciójában a fiatal játékost,
- ígérem, hogy a területvédekezést nem keverem össze a területszűkítéssel,
- ígérem, hogy a négy védőt nem keverem össze az öttel,
- ígérem, hogy 90 perc alatt meg tudom számolni, hogy hány középpályással játszik az ellenfél,
- ígérem, hogy nem csak „rendezetten" fogunk védekezni, hanem „rendezetlenül” fogunk támadni is,
- ígérem, hogy csak olyan játékosokat válogatok be, akik nemcsak 20 percen keresztül tudják szapulni a magyar labdarúgást, hanem a Petőfi összesből 60 percen keresztül tudnak folyékonyan idézni, (bocs, felolvasni)
- ígérem, hogy olyan játékosokat részesítek előnyben, akik magas karlendítésekkel képesek hergelni a közönséget, miután nem egyszer, hanem legalább kétszer eltalálták a kaput,
- ígérem, hogy nálam csak azok a játékosok játszhatnak, akik ha kakaskodásra kerül a sor, képesek az orrukkal is megvédeni magukat,
- ígérem, hogy ha kiállítanak egy játékost a mérkőzés végén, megkérdezem a játékosokat, hogy hogyan oldották meg ezt a helyzetet, hogy tudjak válaszolni a riporter kérdésére ezzel kapcsolatban,
- ígérem, hogy amit látok egy mérkőzésen, arról fogok beszélni, és nem hülyítem a Tisztelt Szurkolókat,
- ígérem, hogy nem csak az első tv interjúig leszek kőkemény „szövi kapi”,
- ígérem, hogy Varga Józsi védekező középpályásként nem csatárt, de nem is szélsőt játszik majd, hacsak nem akarom megtéveszteni az ellenfelet,
- ígérem, hogy a védőim nem csak a saját kapujukba lőnek majd gólt,
- és végül azt ígérem, hogy megtisztelem az ellenfél szövetségi kapitányát azzal, hogy kezet fogok vele mérkőzés után
- azt viszont nem ígérem, hogy a Vidiből azért fogok válogatni, mert az ország első emberének a csapata, csak és kizárólag szakmai szempontokat veszek figyelembe.
Nálam se nem apja, se”nemanja”nem számít, csak a teljesítmény.
Feltűnően sok a kell szó az írásomban?
Való igaz!
Ha kell, ezerszer elmondom, végre KELL már tenni valamit!
NEM KELL a ködösítés, NEM KELL a mellébeszélés, és NEM KELL az olyan riporter sem, aki még mélyebb gödörből közvetíti a mérkőzést, mint amilyen mély gödörben van a labdarúgásunk!
De lehet, hogy valakiknek ez KELL! Lelkük rajta. Én lehalkítom a készülékemet, de még nem kapcsolom ki, megvárom a Feröer elleni derbit. Süket fülekkel akarom élvezni minden percét.