Az U 19-esekből legfeljebb NB I-es játékosok lesznek - Ferenczi Attila

Forrás: hatharom.comForrás: hatharom.com

Ferenczi Attila A-licenszes edző és futball-szakíró szerint az U19-es válogatott játékosaiból hiányzik a gyorsaság és az agresszivitás. Az MLSZ-ben a magyar futballtradíció kutatásán dolgozó Ferenczi kifejtette véleményét a hatharom.com-nak a Both József-Mezey György páros tevékenységéről valamint a foci-vb-ről is.

Várakozáson alul szerepelt a hazai rendezésű U19-es Európa-bajnokságon a magyar válogatott. Both József, az MLSZ korábbi szakmai-képzési igazgatója szerint a kudarc párhuzamba hozható az ő januári menesztésével, Mezey György ugyanakkor a kultúraváltás fontosságára hívta fel a figyelmet. A közelmúlt eseményeiről a hatharom.com Ferenczi Attila véleményét kérte ki.

Hogyan értékelnéd a magyar válogatott U19-es Európa-bajnokságon nyújtott teljesítményét? Milyen csapat benyomását keltették számodra a fiatalok, valóban leginkább egyéni hibákon múlott az osztrákok és portugálok elleni vereség?

A kitűzött célt elértük, azonban a többivel nem igazán voltam megelégedve. Persze a dolog előre sejthető volt, mert az üzbégek elleni felkészülési meccsen is igencsak döcögött a csapatjáték. Már akkor sem fogadtam el Mészöly Gézának azt a magyarázatát, hogy fizikailag le voltak terhelve a játékosaink, azért nem nyújtottak megfelelő teljesítményt. Én edzőként leginkább a labdás és a labda nélküli játékos szándékát nézem a meccsen. A játékos szándéka, hogy mit akar csinálni a labdával, illetve hogy labda nélkül hová, mikor, milyen szögben és sebességgel akar helyezkedni támogató játékra, ez fizikumtól független megnyilvánulás. Ha valaki fáradtan rosszul helyezkedik vagy fogalma sincsen a labda nélküli játékról, akkor az frissen is rosszul fog helyezkedni. A másik ami feltűnt, hogy a játékosaink kiválasztásával van baj. Értem ezalatt, hogy futógyorsaságban, dinamikában - ami genetikailag behatárolt -, le voltunk maradva az osztrák és portugál csapatoktól. Sőt! Az izraeliek egyik játékosát nem is tudtuk tartani, annyival a mieink fölé nőtt sebességben és játéktudásban. Azt azért a fiatalok javára írom, hogy szervezettségben még így is a Pintér-, és az Egervári-féle felnőtt válogatott előtt járnak.

A hiányosságok javíthatóak még a jövő évi U20-as világbajnokságig, van remény egy ottani sikeresebb szereplésre?

Természetesen van remény, de a genetika behatárol sok mindent. Megfelelő játéktudású, gyors és robbanékony játékosokat kéne valahonnan előbányászni. Pedig a kiválasztás nem egy bonyolult folyamat. A Balkánon két dolgot néznek, hogy a játékos gyors és agresszív legyen. Ha ez nincs meg, akkor a legkorszerűbb módszerekkel is edzhetjük őket, sosem lesznek nemzetközi szinten teljesítő játékosok.

Szerinted mire hivatott a jelenlegi U19-es keret, mekkora az esély rá, hogy a jelenlegi játékosok eredményes klubkarriert fussanak be, és később stabil magját alkossák a felnőtt válogatottnak?

A mostani válogatott játékosok egy részéből legfeljebb NB I-es játékos lesz. Én nem nagyon látok köztük olyat, aki nemzetközi szinten is komoly karriert fog befutni. Bár ne lenne igazam!

Both József, az MLSZ-től januárban menesztett szakmai-képzési igazgató egy, az origo.hu-n megjelent interjúban azt állította, hogy tudja az U19-es válogatott várakozáson aluli szerepléséhez vezető okokat, de nem szeretne róla beszélni. Munkájáról és módszereiről egy harminc oldalas tanulmányt is készített, amire a szövetségben senki nem volt kíváncsi. Van arra vonatkozóan elképzelésed, mi lehet ebben az anyagban? Valóban ennyire kulcsfontosságú Both József személye az utánpótlásképzésben?

A mai magyar futball sikertelenségének az okai sokkal mélyebbek, amiben vastagon benne van Both felelőssége is. Itt rendszerszintű hibáról van szó, nem arról a harminc oldalról, amit titkosan leírt. Ráadásul Both csak akkor aktív közszereplő, akkor van véleménye, amikor kiszorul a hatalomból. Ugyanezt tette, amikor Kisteleki menesztette, ugyanezt teszi most is, mert szeretne újra döntési pozícióban lenni. Feltehetőleg a szövetségben - így negyven év után -, lassan kezdenek rájönni arra, hogy a Mezey-Both kettősnek "jobb a dumája, mint a ruhája".

Both 2010-ben meghirdetett egy új képzési filozófiát, amely harminc éves pályafutása alatt már a sokadik volt, és amely filozófiát rajta kívül kevesen ismertek, mert még a Bozsikos rendszeren sem tudott áttörni az az eszme, amit át szeretett volna adni az edzőknek, pedig ez a vonal szervezetileg is hozzá tartozott. Tanulmányában feltehetőleg az van benne, hogy rajta kívül mindenki dilettáns, és nélküle meghal a magyar futball. Hiszen az egész rendszer 1997 óta az ő eszméire, könyveire van felépítve.

Bothon kívül tudás nem létezik, illetve tudás sem létezik Both nélkül. Jó lenne, ha Both elszámolna már azzal, hogy miért hamisította meg a holland képzési modellt, amit az UEFA bocsátott a tagországok rendelkezésére 1995-ben?

Miért értelmezte félre a játékmodellt, a szakterminológiákat? Miért szorította ki diktatórikus módszereivel a gondolkodókat az iparágból? Miért alázza meg a hallgatókat és a saját kollégáit is? Miért nem létezik ma Magyarországon az a szó, hogy szakmai párbeszéd és szakmai vitakultúra? Mi a felelőssége neki ebben? Azért háborodik fel most, mert nem hallgatják meg, miközben amikor hatalmon volt, ő sem hallgatott meg senkit. Még Mezeyvel is acsarkodtak egymásra, pedig egykor nagy barátok voltak. Komikus volt, hogy a szakmai vezető nem kommunikál az edzőképzés vezetőjével. Tették mindezt a magyar futball kárára. Sajnos Both téveszméivel még sok-sok évtizedig fog hatni a magyar futballra, mert több ezer edző gondolkodását állította be könyveivel és oktatásával, illetve eszmetársai a mai napig pozícióban vannak, pedig - állítólag - ma már a magyar tradíció mentén haladunk. Értsd, ma az edzőképző elvileg a magyar tradíció mentén halad, ugyanakkor az oktatásnál az igét részben Both-instruktorok hirdetik. Miközben ezek az instruktorok vagy nem olvasták a tradícióról szóló könyvemet, vagy kígyót-békát kiabáltak rá, mikor az volt a divat. A lényeg, sok instruktor hajdanában keresztény pap volt, ma meg mohamedán hittérítő. A rendszer a mai napig tele van Both-Mezey hívő gumigerincű emberekkel, akiknek gondolatuk, koncepciójuk nincsen, de a háttérből kritizálni mindig tudnak. Ők azok a diplomatikusok, akik az aktuális hatalmon lévőkkel mindig jó viszonyt ápolnak. Both téveszmerendszere túléli saját magát, mert - noha ő nincs hatalomban - más emberek által sajnos tovább él.

Szintén Both József véleménye szerint, amikor tavaly egy felkészülési tornán az akkor U18-as válogatott legyőzte Portugáliát, Csehországot és az Egyesült Államokat, az ellenfelek egyszerűen döbbenten nézték, milyen korszerű futballt játszunk. Valóban ilyen magas szintre fejlődött a magyar utánpótlás az utóbbi években? Amennyiben igen, miért nem láttunk ebből semmit viszont az U19-es Európa-bajnokágon?

Ezeket a mérkőzéseket nem láttam, az ellenfél edzőinek a nyilatkozatát sem olvastam, így megítélni sem tudom a válogatott akkori teljesítményét. Azonban a helyében én is ezt mondanám, mert akkor igazolom saját személyem és munkám fontosságát. Both véleménye hasonló mint Mezeyé, aki az edzőképző vezetőjeként fennen hangoztatta, hogy a magyar edzők megütik a nyugati szintet. Nyilvánvaló hogy ezt mondja, mert így igazolja saját munkájának fontosságát. Ellenpólusként idézném Pillinger Mihály sportpolihisztor mondását:

"A magyar edzői kar nemhogy a labdarúgáshoz hozzátenni nem tudott, de még a végbement fejlődési tendenciákat sem ismerte fel."

Összességében mi a legnagyobb gond jelenleg a magyar utánpótlás-képzéssel, hogyan kéne megreformálni?

Ahogyan már sokszor elmondtam, elvesztettük labdarúgó-kultúránkat, saját identitásunkat. Letértünk arról az útról, ami hajdanában minket jellemzett. De én ezt nem csak lózungként és divatszlogenként mondom - mint Mezey és Both -, hanem pontosan definiálom labdarúgó-kultúránk lényegét, modelljét, játékelméletét, alapfogalmi rendszerét és oktatási módszertanát, gyakorlatrendszerét. A legfontosabb teendő röviden: a labdarúgó-kultúra újrateremtése. Ezen belül egységesíteni kell az iparági tudást. Az iparág minden szereplőjének be kell állítani az egészséges labdarúgó gondolkodásmódját (szurkoló, játékos, edző, újságíró, vezető, tulajdonos, stb.), emellett be kell vezetni a tudásmenedzsmentet. A tudást szabaddá kell tenni, mindenki számára biztosítani kell, hogy hozzáférjen, hozzá tegyen és abból elvegyen. A tudást szervezeti szinten kell értelmezni és nem egyéni szinten. A kihalt labdarúgó értelmiségi réteget újra kell termelni. Az edzők stílusban kell, hogy gondolkozzanak, stílusedzőket kell képezni. Definiálni kell stílusjellemzőinket, amely egy futsal alapú képzési rendszerre épülő, labdához pozicionált, alakzatépítő-bontó játékban ölt testet, ahol a csapat a játékmenettől függően váltogatja a különböző csapattámadó eszközöket.

Szintén a közelmúltban jelent meg egy interjú a Heti válaszban Mezey Györggyel, aki azt mondta, hogy a magyar futballban elsősorban kultúraváltásra lenne szükség, amihez külföldi szakemberek helyett hozzáértő vezetők kellenek. Egyetértesz ezzel a megállapítással? Csak az elmúlt harminc év ínséges időszakát tekintve, egyáltalán vannak még hozzáértő vezetők ebben az országban?

Mezeytől kicsit álságosnak tűnnek legújabb nyilatkozatai. Mostanában folyamatosan a kultúrateremtés jelentőségéről beszél. Azonban az MLSZ stratégiai programjában, amelynek egy részét ő írta 2010-ben, egy szóval nem említi a kultúrateremtés fontosságát. A kultúra szó egyetlen egyszer sincs benne a stratégiai programban. Az edzőképzésben - amit Mezey vezetett 18 éven át - a kultúra fontossága, mint a siker első számú összetevője soha sem volt oktatási tananyag. Ráadásul a stílus, ami reprezentálja a pályán a labdarúgó-kultúrát, ami mindennek a lényege, a Mezey-féle edzőképzésben csak 2012-től szerepelt. De ekkor sem kiinduló pontként, hanem a futball melléktermékeként. Nem mindegy, hogy azt mondom, a "tej élet, erő, egészség", vagy azt, hogy a "palacsintába a liszt és a tojás mellé kell egyebek közt tej is". Azt mondanom sem kell, hogy az MLSZ stratégiai programjában a stílus szó sem szerepel a Mezey által írt szakmai szakaszban. Jó lenne, ha már egyszer egy újságíró rákérdezne Mezeynél: ha fontos a kultúra, akkor hol vannak az általa összegyűjtött és rendszerezett ismeretek ebben a tárgykörben? Miben áll a kultúránknak a lényege? Miért nem oldotta meg eddig Mezey a kultúrateremtést? Nem volt elég neki 40 év? Az idő volt kevés, vagy a felismerés hiányzott? És ha fontos a kultúra, akkor Mezeynek azt is tudni kellene, hogy hajdanában elődeink a nulláról teremtettek spontán labdarúgó-kultúrát 20 év alatt Jimmy Hogan segedelmével, aki nem magyar volt. Elődeink tehát spontán megoldottak valamit 20 év alatt külföldi segédlettel, amit tudatosan sem sikerül ma újraépíteni 40 év alatt, magyar "értelmiséggel". De megkérdezhetnék azt is, hogy szakkönyvében miért nem szerepel a kultúra, a stílus? Miért játékrendszeri ismeretekkel foglalkozik benne és miért nem stílusismeretekkel? Az egyik fő baj az, hogy Mezeynek és Bothnak sikerült lenulláznia a magyar labdarúgó értelmiségi réteget. Ennek egyetlen célja volt, hogy önmaguk bronzszobrát felépítsék, és kihagyhatatlanná tegyék magukat a magyar futballban. Ahogy Varga Zoli mondta: Az elméleti szakemberek túl nagy tekintélyt szereztek maguknak. Elhitették, hogy a futball olyan tudomány, amelyhez hétköznapi halandók nem érthetnek, ezért ők nélkülözhetetlenek. E mítosz miatt már hozzájuk sem merne nyúlni senki, mert attól tartanának, hogy nélkülük összeomlik a szakma. Mezey és néhány társa kicsit olyanná vált a magyar labdarúgásban, mint egy afrikai törzs varázslója, akiről mindenki azt hiszi, hogy egyedüli beavatottja a titkos tudásnak és nélküle elpusztul a falu.

A brazíliai világbajnokság milyen újdonságokkal szolgált a számodra? Merre fejlődik jelenleg a világ futballja, és merre kéne fejlődnie a magyar futballnak, hogy a lehető legrövidebb időn belül utol tudja érni?

A világbajnokságot én stílusok csatájának tekintem ellentétben az UEFA-val (Mezey-Both) és a FIFA-val, akik játékrendszerek küzdelmeként nézik a meccset. A stratégiai cél (eredményesség) érdekében több csapat feladta saját játékát. A hollandok, az argentinok sikeresek lettek vele, míg a brazilok nem. Mindazonáltal a saját iskolát valló, de most eredménytelen válogatottak (brazil, spanyol, olasz) keresik és feltehetőleg meg fogják találni azokat a kitörési pontokat, amivel modernizálni tudják stílusukat. Az is látszott, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére a világ futballja nem globalizálódik, karakteres és különböző játékfelfogások és játékértelmezések voltak, vannak és lesznek is. Az afrikaiak és ázsiaiak leszereplése számomra nem újdonság, hiszen ezeknek az országoknak nincs saját identitásukból fakadó stílusuk, futballkultúrájuk. A "szakemberek" évtizedek óta várják az afrikaiak és az ázsiaiak előretörését, ami furcsa módon soha sem fog megtörténni, pontosan a saját kultúra hiánya miatt. Ha egy afrikai csapathoz német edző érkezik kapitánynak, akkor németül fociznak, ha brazil, akkor brazilul, ha holland, akkor hollandul. Noha vannak jó játékosaik, az édeskevés. A világbajnokságon a németek voltak a legstabilabbak, ezért is tudtak nyerni. Azonban én keveselltem a játékosegyéniségeket a pályán, helyettük sok volt a magasan képzett iparos. Védekező oldalról láttam előrevivő megoldásokat, ami érdekes módon nem a védőspecialista olaszoktól jött.

A magyar futball esetében vissza kell térni önmagunkhoz, meg kell találni saját identitásunkat. Ha ez meglesz, akkor előbb-utóbb az eredmények is elkezdenek jönni. De ahhoz, hogy az eredmény jöjjön, sok embernek mennie kellene. Lehet, hogy jelen riportban szakmailag kifogásoltam Both és Mezey tanait, azonban egy dolog elvitathatatlan. Az ő gondolataikról legalább lehet beszélni, mert vannak és ismerjük. Azonban azon edzőkollégák gondolatairól, akik nem publikálnak, nem rendszerezik tudásukat, tapasztalataikat, nem tudunk vitatkozni, hiszen nem ismerjük. Nos, sokszor ők a magyar futball legnagyobb károkozói. Noha állítólag élnek-halnak érte, véleményt soha nem nyilvánítanak, diplomatikusan beszélnek a semmiről, mindig arra hajolnak amerre a szél fúj. És olyanok, mint az anyósom, aki mindig megmondja a frankót... Utólag! Ők azok a túlélőművészek, akik a magyar futballból mennek nyugdíjba, és ha a felelősségüket firtatjuk, akkor ők mindig felmentik magukat, hogy csak végrehajtók és nem döntéshozók voltak a rendszerben.