Motiváció – Mentalitás - Megfelelés

Írta: bary

Mielőtt körbejárom ezt a témát, nézzük mit ír a szakirodalom a motiváció és a mentalitásfogalmakról:
A motiváció szó a latin movere ’mozogni, mozgatni, kimozdítani’ igéből származik. Jelentése isez: kimozdító, mozgató “erő”. A pszichológiában gyűjtőfogalom. Beletartozik minden cselekvésre,viselkedésre késztető belső tényező.

Mentalitás: gondolkodásmód, észjárás, lelki alkat.
Hogyha két edző beszélgetni kezd a futballról a második perc után bizonyosan elhangzik ez a két szó,hogy: mentalitás, motiváció. És ez nem pozitív értelemben értendő.
A tapasztalatom az, hogy mire elérik a gyerekek a 14-15 éves kort már fásultak, kedvetlenek, unjákaz edzést, elmegy a kedvük az egésztől. Kiégnek, kiégetik őket mindazok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy hogyan működik egy kis ember teste, lelke, agya, gondolkodása. Fogalmuk sincs, hogy mitrontanak el, hogyan hatnak a negatívan a személyiségükre.
Az élet különböző területeire, így a labdarúgásra is igaz, hogy a gondolkodásmódunk döntőenbefolyásolja cselekedeteink minőségét, meghatározza mindazt, hogy egy tevékenységet milyensikeresen tudunk végezni. A gondolkodásunk késztet arra, hogy a belső tulajdonságainkat,mindazokat a belső erőket, amelyek képessé tesznek bennünket egy magasabb szintű feladatelvégzésre, képesek vagyunk-e a lehető legjobbkor mozgósítani, és a lehető legjobban kiaknázni.
Gondolkodásmódunk cselekedeteinknek a rugója, motorja.
Kérdés az, hogy mi magyarok képesek vagyunk-e ezeket a belső erőket mozgósítani, vagy külsőkésztetés hatására, ösztönzésre érjük el a teljesítményünk határait, vagy még azzal sem?
Nem járok messze az igazságtól azzal a kijelentésemmel - nézve fiataljaink munkavégzését,hozzáállását- hogy nagyon messze állnak ettől a bizonyos határtól. Leginkább a kényelmi zónábanérzik jól magukat. És ez vajon kinek, kiknek a hibája? Csak a gondolkodásmódunkban kell keresni azokokat?
Nincs még egy olyan szakma, mint a labdarúgás, amivel nagyon kevés energia ráfordítással nagyonsok pénzt lehetne keresni (az élvonalban). Heti tíz-tizenkét óra edzés, plusz a mérkőzés az az idő,amit munkában, koncentrációban, figyelemben, fegyelemben, játékban kell tölteniük. (persze felnőttkorban)
Az idevezető út viszont nem mindegy, hogy hogyan van kikövezve.
Egy neves szakember mondta azt, hogy: „a világ legjobb mestersége labdarúgónak lenni.”
És mégis…

Ezek után a kitérő után nézzük, hogy miért nem motiváltak, miért nem jó a mentalitásuk a magyargyerekeknek?
Miért nem szeretnek edzeni?
Miért edzenek csak ímmel-ámmal?
Miért nem képesek koncentrált munkavégzésre?
Miért égnek ki szinte 14-15 éves korukra?
Kik azok, akik felelősek mindezekért, és melyek azok a tényezők, amelyek negatívan hatnak afiatalokra?
- szülők?
- edzők?
- a versenyrendszerünk?
- a jövőkép hiánya?
- a futballközeg?
- a példaképek hiánya?
- a létesítmény helyzetünk?
- az élet egyéb területei: disco, internet, haverok?
A létesítményhelyzet lassan megoldódik, tehát ezzel nincs is értelme foglalkozni. Annyi műfüvespálya van már Magyarországon, hogy szinte a világ kaucsuk termelésének a felét nálunk hasznosítjáka pályaépítések során. A legeldugottabb faluban is van már egy kézilabda méretű műfüves pálya.
Szóval ez nem lehet gond.

A szülő /megfelelés I./

Miért viszi el futballozni a gyerekét?
Mi motiválja a szülőt?
- a sport (labdarúgás) jó irányba fejleszti a gyerekét
- szeretné, ha sportolna és egészséges felnőtt lenn a gyerekéből
- a meggazdagodás lehetősége
- jó befektetés a gyerek
A szülő 6-8 éves korában „leviszi” a gyereket focizni, attól a pillanatból kezdve szívja magábaa futballtudást. Figyel, lát, tapasztal, gyűjti magába az információkat, szinte együtt fejlődik agyerekével, és szép lassan kikupálódik. Nem hiányozna egyetlen edzésről sem, nem akar lemaradnisemmiről. Ha még az is kiderül, hogy tehetséges a gyereke, attól kezdve kinyílik, mint a rózsa. Őmondja meg a frankót, igazi szaktekintéllyé válik. Kritizál, beszól, egy mondatával helyre teszi azedzőt. Ez nem ért hozzá!- mondja a kőbevésett igazságot.
Otthon aztán az okos kisfiát eligazítja. Taktikai értekezletet tart. Az okos kisfiú először találkozik azzal,hogy mostantól ő nem kisfocista, hanem egy olyan rendszernek a része, amelyben kulcsszerepevan. Ezek után nem lehet ám csak úgy focizgatni. Ettől a pillanattól a gyerek érték, kincs, amit ki kellaknázni. A meggazdagodás lehetősége lebeg a szülő szeme előtt. Egy hosszú távú befektetés, ésa szülő egyszerre menedzserré avanzsálódik. Befektet, megteremti sokszor a lehetőségein túl is afeltételeket, és ezért a gyerek tartozik neki.
Aztán jön annak a felismerése, hogy minden nap, minden perc számít, amit a pályán tölt a gyereke.
Nem lehet csere. „Ne hogy „má” ne játssza végig a mérkőzést! Ő nyeri meg a meccset!”- mondjaa szaktekintély. Aztán feltételeket szab. Ha nem az lesz, amit ő akar, akkor viszi máshová a fiát.
Kezdődik a vándorcirkusz. Eközben a gyereknek sem a pályán, sem otthon nincs egy saját döntése.
Szép lassan külső kontrollossá válik.
Ekkor hol van már a futball szeretete, imádata. A megfelelés kényszere nehezedik a vállára és széplassan összeroppan. Az apuka nem hisz a szemének. A fia, aki a legjobb volt a csoportban már nem isakar focizni. De még mindig ott van a szülőnek való megfelelés. Szóval csinálja, úgy ímmel-ámmal.
Cselekedeteiben korlátozottá válik. És ez a pályán a döntéseiben is meglátszik.
Az a belső késztetés, ami volt 6-8 éves korában, már régen nincs benne és serdülő korára elmegya kedve az egésztől. Aztán jönnek a csajok, nem tanul. Mivel büntet a szülő? Azzal, hogy eltiltja azedzéstől, a futballtól. És ez már nem is igazán büntetés, hanem megváltást jelent a gyereke számára.
A focistaszülő már nem is személy, hanem egy fogalom, egy jelenség.
„Kiművelődött” egy embercsoport az utánpótlás futballban a pálya mellett, amelyik ha kell,kritizál, elégedetlenkedik, bomlaszt, osztja az észt, amelyik úgy gondolja, hogy nélküle nem forog afutballvilág kereke.
Véleményem szerint szükség lenne a „Szülők Bibliájára”, ami számos hasznos tanáccsal látná el őket,valamint abban nyújtana segítséget, hogy hogyan kezeljenek bizonyos helyzeteket, mi az, amivelsegíthetnek, vagy mi az, amivel kárt okozhatnak a gyerekük személyiségében.

Az edző (megfelelés II.)

Hogyan motivál az edző?
Kell-e motiválnia az edzőnek?
Még a csapból is az folyik, hogy az a jó utánpótlásedző, aki képes olyan hangulatot teremteni azedzésen, amelyben jól érzik magukat a játékosok. A jó utánpótlásedző tud motiválni, ért a gyerekeknyelvén, szeretnek hozzá járni stb.
A kicsiknél nagyon fontos az edző személye, istenként tekintenek rá, issza minden gyerek az edzőszavát. Ezért nagyon nagy a felelőssége abban, hogy megszerettesse a labdarúgást. Ez így vanrendjén, úgy gondolom. A dicséret, a motiváció nagyon fontos a belső értékek megerősítésében.
Szerintem egy utánpótlásedző akkor dolgozik jól, hogyha képes kialakítani azt a belső igényt, azt abelső késztetést a tanítványaiban, ami végigkíséri a pályafutásuk során, és azt fenn tudják tartanimég akkor is, amikor már leváltak róla. Az igényes szakmai munka mellett tehát arra kell nevelniea gyerekeket, hogy önálló, felelősségteljes döntéseket tudjanak hozni, bárhová kerülnek később azéletük során. Az edző személye ne legyen gátja a játékos továbbfejlődésének (az edző ne magánakneveljen). Később, amikor már a teljesítmény számít, döntő az, hogy megerősödött-e ezek alattaz évek alatt, lelkileg képes-e feldolgozni akár a kudarcot, akár a sikert, és nem adja fel az elsőkomolyabb megtorpanásnál.
Vannak edzők, akik hagyják a gyerekeket játszani, és vannak, akik túlságosan megkötik már 6-8 éveskorban, hogy mit csináljanak, vagyis elkezdődik a taktikázás.
Egyik sem jó!
A labdarúgás megszerettetésétől kell eljuttatni az alkalmazni képes tudásig (szándékosan nem ateljesítményképes tudás kifejezést alkalmazom) a játékosokat. Ebben nagyon fontos szerepe vanannak, hogy megtalálják a helyes arányt az irányított oktatás-képzés, valamint a játékosok önállódöntései által szerzett játéktapasztalatai között.

A gyerek (megfelelés III.)

Mi motiválja a gyereket?
- népszerűek a labdarúgók
- vonzó a siker, az elismerés
- a világ minden pontján imádják a labdarúgást
- vonzó az a világ, ami a futballt körülveszi
Egy felmérés szerint a következőképpen jellemezhetjük a magyar mentalitást:
- bizalomhiány
- normazavarok (én tisztességes vagyok, de a többiek nem)
- igazságtalanságérzet
Hogyha ilyen mentális tulajdonságokkal „felvértezve” nőnek fel a gyerekeink az nagyon nagy baj!És már tovább nem is kell keresni az okokat arra nézve, hogy miért van probléma a hozzáállásukkal,miért nem könnyű motiválni őket. Eredendően ez a gondolkodásmódunkra vezethető vissza.
A gondolkodásunkra mi van a legnagyobb hatással?
A környezet.
Milyen környezetben nő fel az ifjú futballtehetség, vagyis kik vannak a legnagyobb érzelmi hatással agyerekekre?
A család, az edző, az iskola, az óvoda, a csapattársak, a baráti kör.
A gyerek életében az első hat év nagyon nagy hatással van a személyiségfejlődésére, amelyidőszakban a szülő a legerősebb kapocs.
A szülő MINTA a gyerek számára. A gyerek ebben a korban utánzással tanul. A legerősebb vonzódása szülőhöz köti, aztán következik az edző, majd később a haveri kör, ami ezt az erős kötődéstgyengítheti a serdülő kor kezdetén.
Itt látom a legnagyobb problémát, jelesül azt, hogy milyen nagy szerepe van annak, hogy a szülőmilyen, értékeket, normákat képvisel, milyen mintát jelent a gyerek számára.
Az, hogy mi a véleménye a magyar labdarúgásról?
Az, hogy mi a véleménye az utánpótlásedzőről?
Képes-e helyén kezelni azt a helyzetet, amikor kiderül, hogy mégsem olyan tehetséges a gyereke?
Az, hogy milyen tulajdonságokat erősít meg a gyerekében?
- tisztelet,
- alázat,
- munkaszeretet,
- mások tudásának az elismerése,
- sportszeretet,
- spotszerűség,
- öntudat,
- stb.
Csak néhány olyan tulajdonságot említek, ami az értékrendjében első helyen kellene, hogyszerepeljen. (lehet, hogy utópisztikus a gondolkodásom)
Ne a szülőnek és az edzőnek feleljen meg a gyerek, hanem azoknak az értékeknek, amelyeket alabdarúgás közvetít, a futball, a játék öröme legyen a legfőbb motivációja. Ennek ellenére kell aszoros kötődés a számára legfontosabb személyekhez, ami a jobb teljesítmény elérésére ösztönzőleghat. A belső motiváció, az alapértékeken (pl. alázat, futballszeretet) túl képessé kell, hogy tegye arra,hogy plusz erőt tudjon mozgósítani a tevékenység végzése során.
A motiváció bizonyos ideig tartó, felfokozott lelki állapotban tartja a játékost, egy aktuáliseseményhez köthető érzelmi többletet jelent, valamint mozgósítja a belső tulajdonságokból fakadóerőket, ami a magasabb szintű teljesítmény elérésének a feltétele.
Az utánpótlásedzések döntő többségén a teljesítményfokozás van a túlsúlyban az oktatással ésa stíluselsajátítással szemben. A túl korán bevezetett bajnoki rendszer olyan versenyhelyzetetteremt a gyerekek között, amit pszichésen még nehezen tudnak elviselni. A kisgyerekkorbana teljesítménykényszer a megfelelési kényszert vonja maga után, ami rossz hatással van aszemélyiségfejlődésére.
A gyerek, a szülő, az edző bűvös háromszöge akkor működik jól, hogyha nem lépnek át egymásfelségterületeibe, betartják, tiszteletben tartják a határokat.
A gyerek kétféle megfelelés között őrlődik: egyrészt meg kell felelnie a szülő elvárásainak, akiaz egyéni ambíciókat helyezi előtérbe, másrészt meg kell felelnie az edző eredmény-centrikuselvárásainak is. Titokban azt remélem, hogy minden gyerek a szíve mélyén mégiscsak elsősorbanönmagának és a labdarúgás által támasztott követelményeknek szeretne és akar megfelelni.
Hogy elgondolkodtatóak mindazok, amit az előzőekben írtam?
Igen, de nem légből kapott, ugyanis közel harminc éve testközelből látom, tapasztalom, hogy nincsminden rendben a mentalitással és a motivációval. Ha csak egy két szülő vagy edző gondolkodik el az írásomon, már megérte.

Végezetül álljon itt a világ egyik legnagyobb edzőjének, Guardiolának az üzenete a gyerekek számára:
„Azt üzenem a fiataloknak, hogy ne hallgassanak senkire, se a szüleikre, se a testvérükre, se aszerelmükre. Amikor este fekszik az ember a sötétben, egyedül a kispárnájával, akkor tud azongondolkodni, hogy mire is vágyik valójában. Mindennek ez a kulcsa.”