Írta: Gyulay Tibor TM szakértőÍrta: Gyulay Tibor TM szakértő
A magyar foci (egyetlen) esélye: a tudásmenedzsment II.
A labdarúgás a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdések egyike. Tudásmenedzsment (TM) szakértőként én is leírtam gondolataimat a témával kapcsolatban. (A magyar foci egyetlen esélye a tudásmenedzsment) Mostani írásomban arra vállalkozom, hogy felvázolom a az egyik alapkérdést, és javaslatot teszek a megoldásra. Az edzők életük 1%-át töltik a formális edzőképzésben, a sikerességük főleg a másik 99%-on múlik –> Fókuszáljunk erre!
Labdarúgásunk sorozatban kapja a kijózanító pofonokat, amelyeknek hatására joggal várhatjuk, hogy érdemi változásokat induljanak el. Nap, mint nap sokan mondják el véleményüket a kiúttal kapcsolatban, a javaslatok között azonban kevés a valóan „paradigmaváltó” gondolat. Én, felvállalt szakmai elfogultsággal, a korszerű tudásmenedzsment elvek és módszerek alkalmazásában látom a megoldást. Aziparági tudás mennyiségi és minőségi javításával érhető el, hogy a futball minden szereplője magasabb szinten végezze a munkáját, illetve hogy minden érintett nagyobb szakértelemmel vegyen részt ebben a még mindig nagyon népszerű játékban (üzletben?).
Nézzük az egyik leggyakrabban hangoztatott alapelv működését: A „Life long learning” (élethosszig tartó tanulás) gondolatát a fociban! Mi a helyzet ma? Ahhoz hogy valakiből Pro licenszes edző válhasson, kb. 500 órát kell eltöltenie a képzési rendszerben. 30 éves edzői pályafutással számolva, ez azt jelenti, hogy életének durván 1%-át tölti a hagyományos értelemben vett tanulással. És ezek a számok a legmagasabb szintre vonatkoznak. Mi lehet a „végeken”, ahol valóban eldől a futballunk jövője; az utánpótlásképzésben dolgozó, gyakran szükségből beszálló „edzők” esetében?
Nem kell különösebb matematikai zsenialitás annak kiszámításához, hogy az elmozduláshoznem az 1%-ra, hanem a 99-re kell helyeznünk a hangsúlyt. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell folyamatosan korszerűsíteni az edzőképzés színvonalát, de ha a pályán elért eredményekben szeretnénk fejlődést tapasztalni, a folyamatos tanulást kell meghonosítanunk, támogatnunk.
Az edzők a változási folyamat legfontosabb szereplői. Nekik kell a legtöbbet változniuk, és ők tehetik a legtöbbet a saját és szakmájuk fejlődéséért. Kritikus vélemények szerint az futballedzők többségéből hiányzik a tanulási hajlandóság: „Ezek nem olvasnak, nem írnak!” A nem kötelező szakmai események érdektelenségbe fulladnak, a szakirodalmat még ingyen is csak kevesen használják. Én azonban nem hiszem, hogy a fociban sokkal rosszabb lenne a helyzet, mint az élet más területein. A vezetésfejlesztésben eltöltött több évtizedes tapasztalatom azt mutatja, hogy a vezetőkre is sokszor kimondják, hogy ők nem akarnak tanulni, fejlődni, aztán a képzési programok során kiderül, hogy inkább az alkalmazott módszerekkel vagy a körülményekkel van a baj. Lehet, hogy labdarúgásban sem az edzők hozzáállásával van a baj, hanem azzal a móddal, ahogy hozzájuk közelítünk. Biztos vagyok benne, hogy az edzői társadalomban is megvan az a réteg, aki tenni, változtatni akar (erre egy példa az az kb. 500 fős Facebook edzői szakmai közösség, akik rendszeresen cserélnek gondolatot egymással a világhálón). Ha csak 20%-ra becsüljük is a progresszív részt, már ez is kb. 2000 edzőt jelent, akikre építhetjük a változási folyamatot!
Hogyan indulhat a változás folyamata az edzők körében? El kell jutni néhány fontos felismeréshez:
Bár a fentiek közhelyszerűnek tűnnek, igazságtartalmuk nem kérdőjelezhető meg.
Az MLSZ felelőssége. A labdarúgás irányítói rengeteget tehetnek azért, hogy a változások jó irányba haladjanak és felgyorsuljanak. A fejlesztési koncepcióban azonban alapvető súlypontáthelyezésre van szükség; az1% helyett (előtt) a 99-re kell helyezni a hangasúlyt! Bár a piramis csúcsán a profi (?) ligák csapatai vannak, az ő edzőik vannak leginkább szem előtt, a szakma színvonalát a teljes edzői kar (10000 fő?) felkészültsége határozza meg. Az is belátható, hogy bármilyen mértékben javítjuk az edzőképzés színvonalát, az hivatalos oktatásban eltöltött idő alatt érdemi változás ne érhető el. A hangsúlyt a napi tanulás ösztönzésére, támogatására kell helyezni! (Megint említem, hogy ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség a képzés érdemi fejlesztésére, de a tudásmenedzselés más eszközeire is energiákat kell fordítani!)
Mit tehet az MLSZ?
További írásaimban konkrét módszerekre is javaslatot fogok tenni.
Addig is várom a véleményeket.
Hajrá magyarok!
Gyulay Tibor
TM szakértő