Minden felelősség az edzőé!!!

Újra írni kezdtem, mert találtam egy érdekes és elgondolkodtató témát, ami jelentős probléma a mai labdarúgásban és más sportokban is előfordul. Volt lehetőségem átélni sportolóként is és most edzőként is számtalanszor találkozom a jelenséggel. Sajnos az utánpótlás csapatoknál ugyanúgy megtalálható, mint a felnőtt csapatoknál, legyen az amatőr vagy profi együttes.Újra írni kezdtem, mert találtam egy érdekes és elgondolkodtató témát, ami jelentős probléma a mai labdarúgásban és más sportokban is előfordul. Volt lehetőségem átélni sportolóként is és most edzőként is számtalanszor találkozom a jelenséggel. Sajnos az utánpótlás csapatoknál ugyanúgy megtalálható, mint a felnőtt csapatoknál, legyen az amatőr vagy profi együttes.

Nem egyszer van szerencsénk látni, hogyan nyilatkozik némelyik csapatnak a vezetőedzője egy elvesztett mérkőzés után a sajtótájékoztatón.

Egy olyan meccs után, ahol a labdarúgásnak a nyomait sem lehetett felfedezni, 90 perc kevés volt ahhoz, hogy megértsük mi volt az edző által elképzelt játék célja. Szenvedés volt végig nézni, a csapat is szenvedett a pályán! Utána az edző meg azt mondja, hogy a játékosok nem azt tették a pályán, ami meg volt beszélve a meccs előtt.

Pedig meg volt tervezve és be is volt gyakorolva a taktika csak még nem érett össze a csapat kevés volt az idő és amúgy sem sikerült minőségi játékosokat igazolni egy-két posztra. A másik nagy kedvencem az egy-két játékos rossz döntést hozott nehéz helyzetben és ez okozta a vereséget. Harmadik tényező, amit megemlít a játékvezető, aki folyamatosan az ellenfelet segítette az ítéleteivel.

Ő, mint edző a csapat vezetője és irányítója semmiben nem hibázott, mindenért más a felelős a játékosok és a bíró.

Ilyen egy jó vezető?

Mindig a mások a tehetnek arról, ha valami nem sikerül! Viszont, ha nyer a csapat, akkor szeret a dicsőségben tetszelegni.

Képzeljük el a szituációt az élet más területén, legyen az edzőnk egy matematika tanár.

Vajon ki a felelős, azért ha az osztályban mindenki megbukik matekból?

Az oktató a bizonyítványosztás után halál nyugodtan az mondja a szülőknek, hogy sajnos mindenki buta a matematikához. El tudjuk ezt hinni, hogy 20-25 gyerekből mindenki rossz, nincs legalább 3 tanuló, aki kiváló számtanból és minimum 10 diák, aki jó a tantárgyból?

Nem valószínű! A képzéssel és a tanítóval lehet a baj. Ugyanez a helyzet az edzővel is! Valami nincs rendben a csapatnál, mert a játékosok nem futballoznak, csak szenvednek a pályán.

A probléma ott kezdődik!

Az, aki nem képes belátni, ha tévedett és mindig másokban keresi a vereségek okát soha sem lesz arra alkalmas, hogy sikeres edző legyen és eredményeket érjen el egy csapattal. Mert valójában fel sem merül benne az, hogy a problémát meglássa és megkeresse a megoldást. Mert mindig csak bűnbakokat keres, akikre rá lehet kenni az egészet. Ő mindig kibújik a felelősség alól! Ezek után, hogyan is várhatja el, hogy tiszteljék, elismerjék, esetleg még szeressék is a játékosai. Sajnos így az közeg megváltozik a csapaton belül, mert a vezető rossz példát mutat! Hiszen bárkiből lehet egy pillanat alatt bűnbak, hiába tett meg esetleg mindent, ez nem számít, Ő miatta szenvedtek vereséget!

Ez teljesen téves gondolkozás.

Ugyanis csak az hibázik, aki dolgozik is! Az mindig benne van a játékban, hogy a csel, a passz, a lövés, a szerelés vagy a védés nem sikerül. Egy csapatnak inkább azt kell megtanulnia, hogy a pályán csak egymásra számíthatnak, segíteni kell egymást a mérkőzés során és a mesternek is tudni kell segíteni. Látni kell, mi történik a meccsen, értelmezni kell és megérteni miért! Ha probléma van meg kell keresni a megoldást rá és értelmesen elmagyarázni, utána gyakorolni, amíg nem megy biztosan.

Ez a csapatvezető feladata!

Ő dönt ki játszik, hol játszik, mit kell tennie a pályán. Az edzésekre Ő állítja össze a feladatokat. Ezáltal elég nevetséges, amikor a játékosok között keresi a vereség okát. A legfontosabb tehát, hogy a csapatszellem erős legyen, mindenki magabiztos legyen és bízón a társaiban.

Nemrég olvastam egy cikket David Moyes-ról, nagyon érdekes volt. Nagyon sok kudarc érte játékosként is és később edzőként is, de végül Ő lett a Manchester United vezetőedzője. Folyamatoson képes volt tanulni a hibáiból! Legjobban az egyik történet tetszett, amit elmeséltek róla. Az első szezonja álomszerűen kezdődött az Everton-nal! Az addig folyamatosan a kieséssel küzdő csapat a 7. helyen végzett a Premier League 2002/2003-as évadjában éppen, hogy lecsúszott a BL-t érő 4. helyről. Utána a 2003-2004-es szezonban egy hellyel kerülte el a kiesést és története során a legkevesebb pontot szerezte az Everton. Pocsék szezonja volt azért küzdött, hogy Ő üljön továbbra is a csapat kis padján. Összeveszett a csapaton belül egy-két játékossal is. A fordulat akkor következett be, amikor a csapattal elindult a felkészülési túrára. Megkérte a játékosokat, hogy ne kíméljék és mondják el őszintén miben hibázott szerintük, hogy ilyen gyengén szerepeltek a bajnokságban. Sokan bátran meg is tették. Az egészből azt tanulta meg, hogy nem várhatjuk el, hogy mindig csak azt mondják, el rólunk milyen jók vagyunk. A felsorolt hibákat képes volt átgondolni, és amit igaznak érzett azon javított! Az eredménye az egésznek a következő szezonban a 4. hely megszerzése volt. Azóta az a szlogenje: „Ha valami nem megy jól, először rögtön magadba nézzél. Ne azt kérdezd, kit tehetnél felelősé, hanem hogy magad mit tehetsz”. Most lehetősége lesz bizonyítani, mert most egy olyan csapat kispadján ül, ahol van pénz és nem kell a legjobbakat szezon végén eladni. Viszont az elvárások is nagyobbak az Unitednál! Nem könnyű feladat Alex Ferguson örökségét átvenni!

Visszatérve a cikk témájához, a nem megfelelő edzői modor az egyik oka az eredménytelenségnek. A jó szakvezető tudja, mire képesek vagy mire lesznek képesek a rábízott labdarúgók és az alapján dolgozza ki a csapat játékstílusát, taktikáját. Miután kitalálta és eltervezte magában az elképzelt játékot szépen elkezdi felépíteni és begyakorolni az együttessel. Nagyon fontos, hogy soha sem szabad túlságosan leszabályozni a játékot, mert az egyéni villanások adják a futball szépségét, a szurkoló azért jár ki mérkőzésekre, hogy ötletes és izgalmas játékot valamint gyönyörű cseleket, szép passzokat és csodálatos gólokat lásson. Ha megkötjük a játékosok kezét egy-egy poszton és csapat szinten is, meghatározzuk, mit lehet, és mit nem akkor ezzel megöljük a focit, elvesszük a lehetőségét annak, hogy ki-ki a maga tudása alapján színezze a játékot.

Türelem, türelem és türelem, ez a legfontosabb!

Az indulatos kirohanásokat minden esetben kerüljük el! A dühösen mondott magyarázatók csak félelmet és ellenérzést váltanak ki! A mérkőzéseken is ügyeljünk erre! Hogy tudna nyugodtan játszani az a csapat, ahol a legidegesebb és legfeszültebb ember a pálya mellett az együttes mesterre? Ne akarjunk egyből mindent valaki gyorsabban fog tanulni valaki lassabban. Az edzéseken mindig magyarázzuk el érthetően, hogy az adott feladat mi célt szolgál és a mérkőzéseken mikor fordul elő hasonló szituáció. Most pedig a legfontosabb soha ne úgy kritizáljuk a focistáinkat, hogy leépítjük az önbizalmukat! Ezt volt alkalmam tapasztalni és az eredménye az önbizalom hiányos, pocsék játék. Úgy próbáljuk a hibákat javítani, hogy az építő jelegű legyen a játékos számára sok indoklással és példával. Ha látjuk, a javítás szándékát nála azonnal dicsérjünk, erősítsük meg abban, hogy jó úton jár, és mi figyelünk rá és bízunk benne.

A jó edzőnek kitűnő pedagógusnak is kell lennie egy személyben!

Írta: Csaszny Bálint