A bírói kompenzálás és a játékstílus
A hétközi Győr-Vidi kupameccs több szakmai problémát vetett fel számomra.
Előzetesen leszögezném, hogy a következő gondolataimat a tévedés jogát fenntartva írom.
A játékvezető egy erősen véleményes 11-est adott a Videotonnak, kompenzálva a Nikolics sérülése miatti érzelmi hullámot.
Majd felismerve a 11-es nem egyértelműségét, tucat szabálytalanság után kiállította Juhászt, kompenzálva előző „hibáját”. Utána ismételten kompenzálni szeretett volna, csak vastagon belenyúlt a meccsbe.
Mindez a győri gól előtt történt. A Vidi labdát szerzett, kontratámadást indított. A székesfehérvári támadás felfejlődését megállította az egyik győri játékos brutális talpalása. A Vidi gyorsan elvégezte a szabadrúgást, amit a bíró kétszer is visszafújt. Értsd: gólhelyzetet akadályozott meg a szabadrúgás visszafújásával. A képernyő előtt úgy látszott, mintha a bíró sárgát akart volna adni a győri játékosnak, majd meggondolta magát. Az ismételten elvégzett szabadrúgás után a Győr labdát szerzett, majd a visszatámadásból Kink gólt lőtt.
A játékvezető képzésen sok mindent oktatnak, csak egy dolgot nem.
Mégpedig az iparból, a gazdaságból használatos HELYZETFÜGGŐ VEZETÉST.
Noha a labdarúgás szabályrendszere elvárná, hogy mindenkire, minden helyzetben, minden szabály ugyanúgy vonatkozzon, ennek ellenére a bírónak megvan a mérlegelési joga, hogy alkalmazza a HELYZETFÜGGŐ VEZETÉST.
Minden meccsnek van egy belső morálja. Ugyanazt a szabálytalanságot „abban a szövegkörnyezetben”, abban a helyzetben kell megítélni, ahol az létrejött. Nem elvonatkoztatva az előzményektől, a várható következményektől, a téttől stb. Mert abban a pillanatban a meccsen a feszültségek megnőnek és a játékosok a bíróval kezdenek el foglalkozni, nem a mérkőzéssel.
Mindez látható volt a kupameccsen is. A meccs nem azért volt nehéz játékvezetői szempontból, mert a játékosok nem voltak partnerek (Puhl lózung), hanem mert a bíró önmagának tette nehézzé.
A „ki-ki meccsek” vezetése, meg egy egészen más műfaj, mint a bajnoki, vagy az edzőmeccsek, amikor egy bírói ítélet alapjaiban befolyásolhatja a mérkőzést, amikor egy bírói ítéleten millió forintok, millió dollárok múlnak. Én pl.kiállítást, sárga lapot csak akkor adnék a „ki-ki meccseken”, amikor nagyon kirívó és nagyon egyértelmű a dolog. Így cselekedett a 2010-es VB döntőjének bírója is, amikor az egyik holland letarolt a spanyol középpályást, és többnyire így tesz Kassai is, amikor nemzetközi meccset vezet. Nem akar beavatkozni a játékba a számára nem egyértelmű esetekben. Úgy gondolja, ne ő döntsön a meccs végkimeneteléről, hanem a csapatok.
Nos! Álláspontom szerint a Győr-Vidi meccs játékvezetője, vastagon belenyúlt a meccsbe. És hogy hol jön mindehhez a stílus?
Ott, hogy a játékvezetőnek is a stílust kéne szolgálnia és védenie.
Angliában a bíró nem fúj le minden piszlicsáré ütközést, faultot. Mert tudja, hogy a párharc, az iram, az ütközés, a küzdelem az angol stílus része.
Ezt lefordítva Magyarországra.
A meccs utolsó percében a Vidi ellen elkövetett fault után, stílusvédő bíróként nem a támadó stílust megjelenítő csapatot büntetem azzal, hogy nem engedem elvégezni a kezdeményezési fölényben lévő Vidi játékosaival a szabadrúgást. Stílusvédő bíróként, nem a szabálytalanságot elkövető Győrt hozom helyzeti előnybe azzal, hogy biztosítom számukra a visszarendeződés lehetőségét és utólag kiderült a meccs megnyerésének lehetőségét.
A bírók védelmében sokszor elmondják, hogy ők is emberek, ők is tévedhetnek. A játékos is hibázik, velük nem foglalkoznak annyit.
Nos!
A bírók ne tévedjenek. Mert amíg a játékos azért hibázik, hogy az ellenfél hibára kényszeríti őt, addig a bírót senki sem kényszeríti hibára, senki sem gátolja meg a helyes döntés meghozatalában.
A komikum kategóriája, hogy az edzőképzésen vizsgázni kell a hallgatónak játékvezetésből, de a játékvezető nem tanul labdarúgó játékelméletet az oktatás során, hiszen nem tudja, hogy neki a stílust kéne szolgálnia. Arról nem is beszélve, hogy a meccseket vezető bíróknak (6 db) is azonos játékfelfogást, játékértelmezést, más szóval azonos stílust kéne képviselniük.
A játékvezetés pontosan olyan, mint a futball. Cél: a stíluselsajátítás.
Puhl a Zuhanyhíradó adásában hangosan azon töprengett, hogy sokat gondolkoznak ők is azon, hogyan tudná elősegíteni a játékvezetés a magyar futball fejlődését.
Javaslataim:
1. labdarúgó játékelméleti ismeretek oktatása
2. helyzetfüggő vezetés elsajátítása
3. játékvezetői csapat-stílus kialakítása
A bírói kompenzálás és a játékstílus
A hétközi Győr-Vidi kupameccs több szakmai problémát vetett fel számomra.
Előzetesen leszögezném, hogy a következő gondolataimat a tévedés jogát fenntartva írom.
A játékvezető egy erősen véleményes 11-est adott a Videotonnak, kompenzálva a Nikolics sérülése miatti érzelmi hullámot.
Majd felismerve a 11-es nem egyértelműségét, tucat szabálytalanság után kiállította Juhászt, kompenzálva előző „hibáját”. Utána ismételten kompenzálni szeretett volna, csak vastagon belenyúlt a meccsbe.
Mindez a győri gól előtt történt. A Vidi labdát szerzett, kontratámadást indított. A székesfehérvári támadás felfejlődését megállította az egyik győri játékos brutális talpalása. A Vidi gyorsan elvégezte a szabadrúgást, amit a bíró kétszer is visszafújt. Értsd: gólhelyzetet akadályozott meg a szabadrúgás visszafújásával. A képernyő előtt úgy látszott, mintha a bíró sárgát akart volna adni a győri játékosnak, majd meggondolta magát. Az ismételten elvégzett szabadrúgás után a Győr labdát szerzett, majd a visszatámadásból Kink gólt lőtt.
A játékvezető képzésen sok mindent oktatnak, csak egy dolgot nem.
Mégpedig az iparból, a gazdaságból használatos HELYZETFÜGGŐ VEZETÉST.
Noha a labdarúgás szabályrendszere elvárná, hogy mindenkire, minden helyzetben, minden szabály ugyanúgy vonatkozzon, ennek ellenére a bírónak megvan a mérlegelési joga, hogy alkalmazza a HELYZETFÜGGŐ VEZETÉST.
Minden meccsnek van egy belső morálja. Ugyanazt a szabálytalanságot „abban a szövegkörnyezetben”, abban a helyzetben kell megítélni, ahol az létrejött. Nem elvonatkoztatva az előzményektől, a várható következményektől, a téttől stb. Mert abban a pillanatban a meccsen a feszültségek megnőnek és a játékosok a bíróval kezdenek el foglalkozni, nem a mérkőzéssel.
Mindez látható volt a kupameccsen is. A meccs nem azért volt nehéz játékvezetői szempontból, mert a játékosok nem voltak partnerek (Puhl lózung), hanem mert a bíró önmagának tette nehézzé.
A „ki-ki meccsek” vezetése, meg egy egészen más műfaj, mint a bajnoki, vagy az edzőmeccsek, amikor egy bírói ítélet alapjaiban befolyásolhatja a mérkőzést, amikor egy bírói ítéleten millió forintok, millió dollárok múlnak. Én pl.kiállítást, sárga lapot csak akkor adnék a „ki-ki meccseken”, amikor nagyon kirívó és nagyon egyértelmű a dolog. Így cselekedett a 2010-es VB döntőjének bírója is, amikor az egyik holland letarolt a spanyol középpályást, és többnyire így tesz Kassai is, amikor nemzetközi meccset vezet. Nem akar beavatkozni a játékba a számára nem egyértelmű esetekben. Úgy gondolja, ne ő döntsön a meccs végkimeneteléről, hanem a csapatok.
Nos! Álláspontom szerint a Győr-Vidi meccs játékvezetője, vastagon belenyúlt a meccsbe. És hogy hol jön mindehhez a stílus?
Ott, hogy a játékvezetőnek is a stílust kéne szolgálnia és védenie.
Angliában a bíró nem fúj le minden piszlicsáré ütközést, faultot. Mert tudja, hogy a párharc, az iram, az ütközés, a küzdelem az angol stílus része.
Ezt lefordítva Magyarországra.
A meccs utolsó percében a Vidi ellen elkövetett fault után, stílusvédő bíróként nem a támadó stílust megjelenítő csapatot büntetem azzal, hogy nem engedem elvégezni a kezdeményezési fölényben lévő Vidi játékosaival a szabadrúgást. Stílusvédő bíróként, nem a szabálytalanságot elkövető Győrt hozom helyzeti előnybe azzal, hogy biztosítom számukra a visszarendeződés lehetőségét és utólag kiderült a meccs megnyerésének lehetőségét.
A bírók védelmében sokszor elmondják, hogy ők is emberek, ők is tévedhetnek. A játékos is hibázik, velük nem foglalkoznak annyit.
Nos!
A bírók ne tévedjenek. Mert amíg a játékos azért hibázik, hogy az ellenfél hibára kényszeríti őt, addig a bírót senki sem kényszeríti hibára, senki sem gátolja meg a helyes döntés meghozatalában.
A komikum kategóriája, hogy az edzőképzésen vizsgázni kell a hallgatónak játékvezetésből, de a játékvezető nem tanul labdarúgó játékelméletet az oktatás során, hiszen nem tudja, hogy neki a stílust kéne szolgálnia. Arról nem is beszélve, hogy a meccseket vezető bíróknak (6 db) is azonos játékfelfogást, játékértelmezést, más szóval azonos stílust kéne képviselniük.
A játékvezetés pontosan olyan, mint a futball. Cél: a stíluselsajátítás.
Puhl a Zuhanyhíradó adásában hangosan azon töprengett, hogy sokat gondolkoznak ők is azon, hogyan tudná elősegíteni a játékvezetés a magyar futball fejlődését.
Javaslataim:
1. labdarúgó játékelméleti ismeretek oktatása
2. helyzetfüggő vezetés elsajátítása
3. játékvezetői csapat-stílus kialakítása
A hétközi Győr-Vidi kupameccs több szakmai problémát vetett fel számomra.
Előzetesen leszögezném, hogy a következő gondolataimat a tévedés jogát fenntartva írom.
A játékvezető egy erősen véleményes 11-est adott a Videotonnak, kompenzálva a Nikolics sérülése miatt keltett érzelmi hullámot. Majd felismerve a 11-es nem egyértelműségét, tucat-szabálytalanság után kiállította Juhászt, kompenzálva előző „hibáját”. Utána ismételten kompenzálni szeretett volna, csak - szándékán kívül -vastagon belenyúlt a meccsbe.
Mindez a győri gól előtt történt.
A Vidi labdát szerzett, kontratámadást indított. A székesfehérvári támadás felfejlődését megállította az egyik győri játékos brutális talpalása. A Vidi gyorsan elvégezte a szabadrúgást, amit a bíró kétszer is nem engedett elvégezni.
Értsd: a játékvezető gólhelyzetet akadályozott meg a szabadrúgás visszafújásával.
A képernyő előtt úgy látszott, mintha a bíró sárgát akart volna adni a győri játékosnak, hezitált, majd meggondolta magát. Az ismételten elvégzett szabadrúgás után a Győr labdát szerzett, majd a visszatámadásból Kink gólt lőtt.
A játékvezető-képzésen sok mindent oktatnak, csak egy dolgot nem.Mégpedig az iparban, a gazdaságban használatos HELYZETFÜGGŐ VEZETÉST.
Noha a labdarúgás szabályrendszere elvárná, hogy mindenkire, minden helyzetben, minden szabály ugyanúgy vonatkozzon, ennek ellenére a bírónak megvan a mérlegelési joga, hogy alkalmazza a "helyzetfüggő vezetést".
Minden meccsnek van egy belső morálja.
Ugyanazt a szabálytalanságot „abban a szövegkörnyezetben”, abban a helyzetben kell megítélni, ahol az létrejött. Nem elvonatkoztatva az előzményektől, a várható következményektől, a téttől stb. Mert abban a pillanatban a meccsen a feszültségek megnőnek és a játékosok a bíróval kezdenek el foglalkozni, nem a mérkőzéssel.Mindez látható volt a kupameccsen is.
A meccs nem azért volt nehéz játékvezetői szempontból, mert "a játékosok nem voltak partnerek" (Puhl lózung), hanem mert a bíró önmagának tette nehézzé, hogy nem alkalmazta a "helyzetfüggő vezetés" tanításait.
A „ki-ki meccsek” vezetése, meg egy egészen más műfaj, mint a bajnoki, vagy az edzőmeccsek, amikor egy bírói ítélet alapjaiban befolyásolhatja a mérkőzést, amikor egy bírói ítéleten millió forintok, millió dollárok múlnak. Én pl. kiállítást, sárga lapot csak akkor adnék a „ki-ki meccseken”, amikor nagyon kirívó és nagyon egyértelmű a dolog. Így cselekedett a 2010-es VB döntőjének bírója is, amikor az egyik holland letarolt a spanyol középpályást, és többnyire így tesz Kassai is, amikor nemzetközi meccset vezet.
Nem akar beavatkozni a játékba a számára nem egyértelmű esetekben. Úgy gondolja, ne ő döntsön a meccs végkimeneteléről, hanem a csapatok.
Nos!
Álláspontom szerint a Győr-Vidi meccs játékvezetője, a Vid szabadrúgás visszafújásával, Juhász kiállításával vastagon belenyúlt a meccsbe.
És hogy hol jön mindehhez a stílus?
Ott, hogy a játékvezetőnek is a stílust kéne szolgálnia és védenie.
Angliában a bíró nem fúj le minden piszlicsáré ütközést, faultot. Mert tudja, hogy a párharc, az iram, az ütközés, a küzdelem az angol stílus része. Ezt lefordítva Magyarországra.
A meccs utolsó percében, a Vidi ellen elkövetett fault után, stílusvédő bíróként nem a támadó stílust megjelenítő csapatot büntetem azzal, hogy nem engedem elvégezni a kezdeményezési fölényben lévő Vidi játékosaival a szabadrúgást.
Stílusvédő bíróként, nem a szabálytalanságot elkövető Győrt jutalmazom, hogy biztosítom számukra a visszarendeződés lehetőségét és utólag kiderült a meccs megnyerésének lehetőségét.
A bírók védelmében sokszor elmondják, hogy ők is emberek, ők is tévedhetnek. A játékos is hibázik, velük nem foglalkozik senki.
Nos!
A bírók ne tévedjenek! Mert amíg a játékos azért hibázik, hogy az ellenfél hibára kényszeríti őt, addig a bírót senki sem kényszeríti hibára, senki sem gátolja meg a helyes döntés meghozatalában.
A komikum kategóriája, hogy az edzőképzésen vizsgázni kell a hallgatónak játékvezetésből, de a játékvezető nem tanul labdarúgó játékelméletet az oktatás során, hiszen nem tudja, hogy neki a stílust kéne szolgálnia.
Arról nem is beszélve, hogy a meccseket vezető bíróknak (6 db) is azonos játékfelfogást, játékértelmezést, más szóval azonos stílust kéne képviselniük. Az meg már a non plus ultra lenne, ha ez a bírói stílus szinkronban lenne az adott országot reprezentáló játékstílussal.
A játékvezetés pontosan olyan, mint a futball.
Cél: a stíluselsajátítás.
Puhl a Zuhanyhíradó adásában hangosan azon töprengett, hogy sokat gondolkoznak ők is azon, hogyan tudná elősegíteni a játékvezetés a magyar futball fejlődését.
Javaslataim:
1. labdarúgó játékelméleti ismeretek oktatása
2. helyzetfüggő vezetés elsajátítása
3. játékvezetői csapat-stílus kialakítása
Ferenczi Attila
ui: a történelmi hűség kedvéért leírom. Az 1920-as években, amikor történt a legendás osztrák futballkultúra létrehozása, a projekt szellemi vezetője Hugo Meisl - aki játékvezető, sportvezető és zseniális edző is volt egyben -, definiálta a pályán megvalósítandó stílust.
Hozzáillesztette annak képzési rendszerét, és a játékvezetőket meg úgy képezték ki, hogy ezen stílus érvényre jutását segítsék elő. Mindez 90 évvel ezelőtt történt
