Egervári fejlődik

Amagyar labdarúgó válogatott az utóbbi két meccsen előrelépett a védekezésszervezés területén.Amagyar labdarúgó válogatott az utóbbi két meccsen előrelépett a védekezésszervezés területén.

A románok elleni letámadás. illetve a törökök elleni négyesláncban való védekezés során, tudatos védőmozgásokat véltünk felfedezni a csapat játékában. Olyanokat, amiket az elmúlt két év alatt nem tudtunk. Ha csapatunk ilyen tempóban lépkedett volna eddig előre, értsd: mérkőzésről-mérkőzésre újabb és újabb játékelemmel bővíti repertoárját, akkor csapatjátékunk sokkal olajozottabban működne, mint jelenleg.

Az elmúlt meccsek során csak pontrúgás utáni helyzetből tudtunk gólt elérni, ami mutatja, hogy támadópotenciálunk messze van a kívánatostól.

A legnagyobb problémának azt látom, hogy amíg az ellenfeleknél vannak jól cselező játékosok, addig nálunk nincsenek. 1:1 elleni helyzetben képtelen bármelyik támadónk, fedezetünk elmenni ellenfele mellett. Nézzük meg például a törököket, ahol több emlékezetes szóló is volt. A török támadó, mindenféle nehézség nélkül átkígyózott 3-4 magyar védőn. A jól cselező magyar játékos - sajnos -, annak az edzőképzési rendszernek az egyenes következménye, amely átdolgozta az UEFA által ajánlott holland képzési rendszert.

Both-Mezey kettős, a kicselezős holland képzési rendszerből, kipasszolós magyaros képzési rendszert csinált.

Noha Egervári fennen hirdeti, hogy vannak kreatív játékosaink, azonban ezek a játékosok legfeljebb a váratlan passzokban jók, de nem az 1:1 elleni játékban. Holott az utóbbi kívánja meg az edző részéről a legkevesebb játékszervezést.

Egervárinak nagy példaképe dr. Mezey. Azonban Mezey egyik tanítását Egervári elfelejtette magáévá tenni. Miszerint az ellenfél kapujának 30 m-es vonaláig az edző meg tudja szervezni a csapatjátékot. Értsd: a nagy tér miatt, tudatos együttmozgásokkal fel lehetne építeni a támadást anélkül, hogy az ellenfél labdát tudna szerezni. Azonban ennek leoktatása immáron több, mint két éve nem akar megtörténni. Ami tudatosság felfedezhető volt a játékunkban, az az, hogy labdajáratás után Hajnalt, - akitől várjuk a labdafelhozatalt -, meg tudjuk játszani, illetve Szalay fejét próbáljuk eltalálni a labdával.Ez minden.

Ha már csapatunk sansztalan a tudatos támadásépítésben, és erős a pontrúgásokban (ez persze nem probléma, ha működőképes a dolog), akkor célszerű lett volna a jól cselező Kovácsot a csapatba tenni. Kovács egymaga több szabadrúgást harcolt volna ki, mint a három támadófedezetünk együttvéve.

Egervárinak a tétmeccseken köszön vissza a csapatépítési filozófiájának eredménye. Ti. azért, hogy csapatunk önbizalmat szerezzen ezért kamendusz ellenfelekkel játszottunk felhozó meccseket. Ellentétben Matthaus-szall, aki brazil, francia, német, argentin, japán válogatott ellen játszatta csapatunkat. Ugyanis a nehéz meccseken derül ki, ki az, aki bírja a nyomást és ki az aki nem. Mert aki nem bírja a nyomást az gólt hoz össze az ellenfélnek, hibázik. Ilyenkor jön az a standard edzői nyilatkozat, hogy egyéni hibák miatt kaptuk a gólt, vagy nem koncentráltunk eléggé. Ha megfigyeljük Egervári meccs utáni nyilatkozatait, akkor a fenti gondolatokat tükröző nyilatkozatok tétmeccsek után hangzottak el, és nem barátságos meccseken.

A lényeg! Egy VB sorozat előtt már illenék tudni, hogy melyik játékosnál, mire számíthatunk. Ne lepődjünk meg Böde játékán, de például lássuk, hogy Koman komolyabb ellenfél ellen súlytalan és vezérszerepre alkalmatlan, vagy Lipták az egyik legnagyobb hibaforrás. (Szerencsére Korcsmár helyett nem őt küldték a pályára!)

Ferenczi Attila