Miért van annyi szurkoló a nem vb-résztvevő országokból?

A csoportkörre értékesített 2.2 millió jegy felét a hazai, azaz orosz szurkolók kapták, a többit nemzetközi értékesítésre bocsátotta a FIFA. A hivatalos adatok szerint az Egyesült Államokból – melynek válogatottja ki sem jutott a világbajnokságra – vásárolták a legtöbbet (97 500), utána Brazíliából (75 000) és Németországból (72 000).

A városokat és stadionokat járva sok olyan zászlóval találkoztunk, amelyek arról tanúskodtak, hogy nem vb-résztvevő országokból is érkeztek érdeklődők. Kezdjük is rögtön a magyar drukkerekkel, akikkel Szentpéterváron futottunk össze. Tóth György és barátai Egerből, illetve néhányan Budapestről jöttek Oroszországba, hogy többnyire Brazíliát buzdítsák. A baráti társaság egy hetet töltött az egykori cári fővárosban, amibe két csoportmeccset és egy kis városnézést is belesűrítettek.

„Gyönyörű hely Szentpétervár, itt a stadion környékén fantasztikus a hangulat, a belvárosban azonban nem tapasztaltuk annyira a vébélázat. Nagyon örülünk, hogy itt vagyunk, próbáljuk kiélvezni minden pillanatát" – így szinte kórusban a társaság, amely egy talpig brazil felszerelésben lévő öregurat is magához hívott egy közös fotó erejéig, a közös nyelv pedig természetesen a futball volt, míg a csalogató szó Ronaldo. Számukra ez volt a nyaralás, a kikapcsolódás a nyáron, amit imádott sportáguknak szenteltek.

Indiai zászlót is látni szinte minden stadionban, a Nyizsnyij Novgorodból Moszkvába tartó repülőn találkoztunk is egy kalkuttai úriemberrel, aki a világbajnokság miatt érkezett Oroszországba. „Ez az első világbajnokságom, régóta vágytam már rá, hogy itt lehessek, nagyon élvezem. A kieséses szakaszra érkeztem, egy hetet maradok, megpróbálok két-három mérkőzést belesűríteni" – mondta az egyébként semleges szurkoló, bár hozzátette: titkos favoritként figyeli Belgiumot, továbbá a franciákat és a brazilokat is esélyesnek tartja a végső győzelemre.

Szocsiban két olyan fiatalemberbe botlottunk, akik fehérorosz zászlót tekertek magukra, és a skót bajnok Celtic mezét viselték. Ők tényleg csak a futballélmény miatt jöhettek ide… Megpróbáltuk megérdeklődni tőlük ezt, de az általuk elfogyasztott sör mennyisége miatt – úgy tíz-tíz műanyag korsó lehetett náluk gondosan egymásba rakva – csak nyomdafestéket nem tűrő párbeszédet tudtunk folytatni, bár az kiderült, hogy élvezik az itt töltött időt.

Az Egyesült Államokból jegyet vásárlók népes táborának két tagjával is sikerült összefutnunk Szocsiban. A 28, illetve 27 éves urak valójában kínaiak, de a texasi Austinban élnek és dolgoznak mérnökként már csaknem tíz esztendeje. Sem Kína, sem az USA nem kvalifikált, ám az ő esetükben nem volt nehéz kitalálni, kinek drukkolnak: egyikükön francia mez volt Griezmann felirattal, másikukon argentin trikó Messi nevével a hátán.

„Ha Kínában élnénk, el sem tudtunk volna jönni a világbajnokságra. Ott átlagosan 60-70 órát dolgoznak az emberek hetente, és nem kaptunk volna ennyi szabadságot – mondta Vang Ruo-an, aki barátjával, Vang Pej-csunnal érkezett Szocsiba. – Kínában a legnépszerűbb sport a futball, gyerekként mi is játszottunk, de a szüleink inkább a munka felé tereltek minket. Fél évig spóroltunk, hogy itt lehessünk, ez azonban minden pénzt megér."

Megtudtam tőlük, hogy sanghajiak, és a helyi újgazdag klub, a Senhua szurkolói, de mivel Austinból évente nagyjából kétszer látogatnak haza, kevés otthoni meccsre jutnak el. Az utóbbi években a kínai ligában megforduló magyarok közül Huszti Szabolcs nevének hallatán hevesen bólogattak, a jelenleg másodosztályban szereplő Guzmics Richárdról még nem hallottak. Egyébként a Formula–1 rajongói, olyannyira, hogy az elmúlt két évben az Amerikai Nagydíjon dolgoztak pályamunkásként.

Túl sok ismeretlen nincs tehát a szurkolói egyenletben: a futball megszállottjai, akik hajlandóak hónapokig is spórolni, hogy megtapasztalhassák a sportág csúcseseményének máshoz nem fogható élményét. Az olimpia pátosza és sokszínűsége, vagy a technikai sportok benzingőzös levegője is összehozza az embereket, ám a labdarúgás erejével egyik sem ér fel.