Kotta nélkül – Malonyai Péter jegyzete

Nincs messze már az időszak, amikor majd egyre-másra arról beszélnek a felkent és az önkéntes hozzáértők, hogy megérdemelten lett-e világbajnok – aki vasárnap megnyeri a döntőt. Eszem ágában sincs előjogokat vindikálni magamnak, de én már most rávágom: igen. Érvem tömör s cáfolhatatlan: győzött a fináléban.

Azt viszont már meg nem mondom, melyik csapat lesz a legjobb, Franciaország (1998) vagy Anglia (1966) ismétel-e, esetleg új országot köszönthetünk, esélyes ugyebár Belgium és Horvátország.

Mindenesetre jó látni ezt a négyest, már csak azért is, mert aligha hiszem, hogy akadt olyan futballkorifeus, aki megjósolta volna, hogy így állunk majd az elődöntők előtt. Hogy miért éppen ők maradtak versenyben, millió oka van, ám egyik sem olyan, amelyik szakmailag megrengetheti a futballvilágot.

Angliának azért nem adtak esélyt, mert a Premier League nívóját az importfutballisták határozzák meg, a franciáknál nem hittek abban, hogy együtt lesz a társaság, a belgákat örök ígéretként emlegették, a horvátoknál az volt a fanyalgás oka, hogy egyszemélyes (Luka Modric) csapat. Közhelyek, amelyek mögött van igazság, ám a futball már csak olyan játék, hogy képtelenség kottából játszani, hát még statisztikákból, elemzésekből. A pályán a pillanat törtrésze alatt kell dönteni szituációról szituációra, az ilyesmire szinte képtelenség felkészülni. Az az igazán jó futballista, aki rendre helyes irányba mozdítja el csapata szekerét, ám hogy a pillanat mit kíván meg, esete válogatja. És persze klasszisa, hiszen a többre, esetleg a legtöbbre hivatott tehetség az átlagosnál gyakrabban jut túl a feladaton.

Ez a világbajnokság azért (is) jó, mert nem fedezhető fel semmiféle általánosítható törvényszerűség.

Elemezhető persze, hogy egy-egy meccsen miben nőtt ellenfele fölé a győztes, ám felesleges holnaptól tankönyvbe foglalni a receptet – a győzelem jegyei pillanatnyiak (értsd: egymeccsnyiek). Miközben már az sem igaz, hogy a legtöbbre taksáltak (első három: Ronaldo, Messi, Neymar) képesek a végsőkig magukkal ragadni a társakat.

Minden megtörténhet a következő napokban – ez nagy értéke a mostani tornának. És történjék bármi, a végső győztes a világ legjobbja lesz.

Jó ebbe előre beletörődniük a szemük helyett a statisztikára esküdőknek.