Ha van valami jó abban, hogy nem vagyunk ott a futball-világbajnokságon, talán az, hogy a megszokottnál átgondoltabban fanyaloghatunk. Most éppen a svédek és a svájciak labdabirkózásán, amely után, bevallom, csodálkoztam, hogy egyáltalán létezik adat a labdabirtoklásról. Ez persze túlzás (Svédország: 36 százalék, Svájc: 64 százalék), az már kevésbé, hogy három nap múlva aligha emlékszem valami játékszerűre a meccsből.
Biztos védekezés és megpattanó lövés – negyeddöntőt ért a svéd recept |
„Valamit nagyon jól csinálunk” – véli a svéd gólszerző |
Ezzel együtt nem becsülöm le a svédek tettét. Sőt! Kétségtelen, jóvoltukból aligha szerettek bele tömegesen a kisgyerekek a futballba, de uszodai kifejezéssel élve „megcsinálták a melót". Trükkökre nem is gondol(hat)tak, ám amit csapatként, fennköltebben közösségként meg lehet tenni a pályán, azt hozták. Magabiztosan. Sütött a svájciakról, fogalmuk sincs arról, mit lehetne tenni azért, hogy egyről a kettőre jussanak. Nem is nagyon láttam eddig egy nullás vezetésnél ilyen nyugodtan védekező csapatot, mint a svédeké.
Akik azért is megérdemlik a főhajtást, mert következetesek. A selejtezőben, ha gólkülönbséggel is, de maguk mögé utasították a vb-ről sokak által hiányolt Hollandiát, s a pótselejtezőn az olaszok ellen is elég volt nekik az 1–0, a solnai minimális előnyt megőrizték Milánóban.
A világbajnokságon aztán csoportelsőként léptek a tizenhat közé, Dél-Koreát és Mexikót legyőzték, míg a németektől úgy kaptak ki, hogy beleszaladtak a címvédő egyetlen jó oroszországi félidejébe. Most pedig, a tegnapi – megengedem – unalom után a nyolc között várhatják a folytatást.
Ez persze nagyobb öröm nekik, mint amekkora bosszúság, hogy az egyetlen svéd világsztár, a válogatottságról két esztendeje lemondó Zlatan Ibrahimovic – miközben megszellőzteti, kicsit könyöröghettek volna neki, hogy vonja vissza a döntését – arra utal(gat): vele minden jobb lenne. Hogy színesebb, az tény, ám eredményesebb nem biztos. Tizenkét éve ugyanis vele búcsúzott a nyolcaddöntőben Svédország, utána kétszer ki sem jutott. Most meg már itt a negyeddöntő, ugyebár.
Mi pedig, ha kérhetem, ne fanyalogjunk, inkább tudatosítsuk, hogy jól felkészített sportemberek a világelitben is sokra vihetik.
Jól felkészített és sportember – ismétlem, hogy ne legyen félreértés.