Amikor tévedésből látod a brazilokat Kazanyban

Vágólapra másolva!
2018.07.07. 12:49
null
Julianus barát után csaknem nyolcszáz évvel kollégánk is eljutott Kazanyba, ahol brazil szurkolókkal és különös jó barátokkal találkozott (Fotó: AFP)
Míg Julianus barát csaknem nyolcszáz évvel ezelőtt a magyar őshazát keresve jutott el erre a környékre, én a nem kevésbé mozgékony Csillag Péter kollégám nyomában érkeztem meg Tatárföld székhelyére, Kazanyba. A Domonkos-rendi szerzetessel ellentétben szerencsére nem látom jelét annak, hogy hamarosan tízezrek indulnának el Magyarország felé lóháton, hogy lángba borítsák a bevásárlóközpontokat és szétnyilazzák a vb idejére felállított óriáskivetítőket. Sőt most épp Kazanyt „rohanták le”, igaz, a negyeddöntőre érkező drukkerek szándékai békések.

 

A vallási együttélés mintapéldájának (a lakosság nagyjából fele ortodox keresztény, a másik a szunnita iszlám követője) tartott városban jórészt brazil szurkolókkal találkozhatott az ember, valamint a dél-amerikai ország médiahadseregével, amely egy régebbi, igaz, bizonytalan eredetű fohász elmormolására késztetett: „A brazilok mikrofonjaitól ments meg, Uram, minket!"

Miközben csütörtök este a Bauman utcában vártam a belga kollégákat egy háttérbeszélgetésre (rendben, töredelmesen bevallom, egy sörre, mert a szállodámban lóhúst és sült sündisznót kapni, sört azonban nem), egy érdekes kanadai párosba futottam. A harmincas éveiben járó két egyetemi jó barát napjainkban egymástól távol él, egyikük Vancouverben, a másik Ottawában, de úgy gondolták, kalandoznak kicsit, és elutaznak Oroszországba. Kazany előtt először Moszkvában, majd Szentpéterváron jártak, de megfordultak Szamarában, illetve több, nem vb-rendező városban is.

Miután nagyjából kiveséztük az útközben szerzett tapasztalatokat, egyikük felém fordult.

– Szerinted ki jut tovább pénteken, a franciák vagy az uruguayiak? – kérdezte.
– Talán a franciák – mondtam, ekkor még mit sem sejtve.
– Láttad őket már ezen a tornán?
– Aha, Peru ellen, akkor annyira nem voltam tőlük elájulva.
– Legalább megint megnézheted őket, mi is szereztünk két jegyet.
– Á, legfeljebb tévében nézem, én a brazilok meccsére megyek – válaszoltam, de még mindig nem gyanakodtam.
– Nyizsnyij Novgorodba?
– Nem, nem. Itt lesz Kazanyban.
– Most szívatsz?
– Miért tenném?
– Kazanyban játszanak a brazilok?
– Igen.

Beszélgetőtársamon látszott, hogy még mindig nem hisz nekem. Ezért a telefonomon megmutattam neki a meccsnaptárt, amely fehéren-feketén leírta, Kazanyban péntek este Brazília játszik Belgiummal.

A fickó szája mosolyra húzódott, haverjához fordult, és odakiabált neki.
– Hé, Ed! Tudod, milyen meccsre megyünk?
– Persze, a francia–uruguayira.
– Nem! A BRAZILRA!!!
– Micsodaaa?!

Összeölelkezve ugráltak, lapogatták egymás hátát, és őszintén boldognak tűntek. Én meg bíztam benne, hogy csakugyan a brazilok meccsére volt jegyük.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik