Nem tizenegy, hanem millió ellenféllel kellett megküzdeniük a volgográdi stadionban hétfőn este pályára lépő tunéziai és angol játékosoknak – a Volga folyó partján fekvő város ugyanis hetek óta muslicainvázióval küzd. Noha a városvezetés jó ideje igyekszik helikopterről szórt vegyszerekkel irtani a rovarokat, sőt a válogatottaknak otthont adó szállodák és a stadion környékén külön akciót is végrehajtott, ezt a meccset egymillió–nullára a muslicák nyerték meg. Így aztán a mérkőzés előtti bemelegítés új elemmel bővült: a nyújtás, lazítás, cicázás után következett a befújás, kézről kézre járt a játékosok között a spray, amelytől az embert felhőkben üldöző rovarok távol tartását várták. Akár örülhetünk is annak, hogy kedves kis állatkákról írunk a meccs körítéséről szólva, korábban ugyanis sokan tartottak a 2016-os marseille-i orosz–angol huligánharc volgográdi megismétlődésétől, nem is beszélve a találkozó előtt elképesztő biztonsági óvintézkedésékre okot adó terrorfenyegetésről.
Ami a mérkőzést illeti, egy pillanatig sem volt kétség afelől, hogy az angoloknak nyerniük kell. Nem mintha verhetetlen csodacsapatot alkotnának, egyszerűen azért, mert ha a labdarúgásban is úgy működne a rendszer, mint a jégkorongban, az oroszországi tornára érkező tunéziai válogatott csupán a Divízió I-es, esetleg a Divízió II-es világbajnokságon szerepelne. Már az első percek súlyos védelmi zavarai jelezték, az afrikai együttes nem áll egy súlycsoportban ellenfelével, szinte törvényszerűen született meg a 11. percben Harry Kane vezető gólja.
A futball nem számmisztika, csupán érdekességként jegyezzük meg, hogy húsz évvel ezelőtt, a franciaországi világbajnokságon szintén a válogatott 9-es mezszámú játékosa szerezte Anglia első mérkőzésének vezető gólját, szintén Tunézia ellen. A két évtizeddel ezelőtti, 2–0-ra megnyert találkozó gólszerzőjét Alan Shearernek hívják, benne akkoriban az 1966-os világbajnoki győzelem óta időről időre kitermelődő angol reménynemzedék aktuális vezéralakját tisztelte a hátország. Azért sem mellékes a történeti visszatekintés, mert az elmúlt 52 év fájdalma – „fifty-two years of hurt”, szólna az ismert dal újraírt változata – megtanította az angolokat beárazni mindenkori válogatottjukat. A Steven Gerrard, Frank Lampard, Paul Scholes-féle aranygenerációban azért hittek, mert mindig esélyesnek számított, a 2016 Európa-bajnoki csapatban azért, mert esélytelennek, a mostaniban pedig azért, mert se nem különösebben esélyes, se nem különösebben esélytelen, viszont nagyon rokonszenves.
Allűrök nélkül kiszolgálja a nyilvánosságot, Gareth Southgate szövetségi kapitány kezdeményezésére a játékosok például közös dartsversenyt rendeztek a brit újságírókkal, mi több, még a a tunéziaiak elleni mérkőzésen is becsületesen próbálkoztak… Ám szimpátia ide vagy oda, a tény, hogy Tunézia a Kyle Walker könyöklése miatt megítélt kósza tizenegyesből Ferdzsani Szasszi révén egyenlíteni tudott, sőt Kane folyamatos lebirkózása segítségével ötvenhat percen át tartotta magát, mégiscsak a vetélytársa kapuját körbelövöldöző angol csapat hatékonyságának erős kritikája. Erénye volt ellenben a megzavarhatatlan türelem, amely kissé későn bár, de csak meghozta a gyümölcsét. Kane a 91. percben közeli fejes góllal kialakította a 2–1-es végeredményt, így legalább angol szempontból már nem az a legbiztatóbb világbajnoki mozzanat, hogy előzőleg a játékosok 3–0-ra győztek – az újságírók ellen, dartsban.
FIFA VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
G-CSOPORT, 1. FORDULÓ
TUNÉZIA–ANGLIA 1–2 (1–1)
Volgográd, 41 064 néző, Vezette: Roldán (kolumbiai)
Tunézia: Hasszen (Ben Musztafa 15.) – Meriah, Sz. Ben Jusszef, Bronn, Maalul – Szkiri, Badri, Szasszi – F. Ben Jusszef, Kazri (Kalifa 85.), Szliti (Ben Amor 74.). Szövetségi kapitány: Nabil Maalul
Anglia: Pickford – Maguire, Stones, Walker – Young, Lingard (Dier 90+3.), Henderson, Dele Ali (Loftus-Cheek 81.), Trippier – Kane, Sterling (Rashford 68.). Szövetségi kapitány: Gareth Southgate
Gólszerző: Szasszi (36. – 11-esből), ill. Kane (11., 91.)
Sárga lap: Walker (34.)
ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!
1. Belgium | 1 | 1 | – | – | 3–0 | +3 | 3 |
2. Anglia | 1 | 1 | – | – | 2–1 | +1 | 3 |
3. Tunézia | 1 | – | – | 1 | 1–2 | –1 | 0 |
4. Panama | 1 | – | – | 1 | 0–3 | –3 | 0 |