Top 5: ma este a németek bizony megverik a brazilokat

Az öt, általunk legfontosabbnak vélt szempont alapján megvizsgáltuk, Brazília vagy Németország nyeri-e meg az első elődöntőt a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon.

FORMA

Mi tagadás, egyik csapat sincs éppen topformában, a brazilok szövetségi kapitánya, Luiz Felipe Scolari rendre idegrángást kap, ha meghallja a jogo bonito szakkifejezést, és jelenleg nagy erőkkel tanulmányozza az 1994-ben világbajnokságot hozó taktikát az akkori mester, jelenlegi segítője, Carlos Alberto Parreira segítségével, és legfőbb gondja: hogyan tudná elölni a nationalelf futballját, hogyan tudná szétfutni az európaiakat a középpályán? Ha őszintén belegondolunk, és szétfújjuk a Didi, Zico-féle ködöt a brazil futballról, akkor látnunk kell: nincs is kivel szépen játszani. Oscar erőlködik ugyan középen, de vegyük észre, hogy többnyire csak erőlködik, mert ha túljut a két szűrőn, még mindig ott áll előtte két középső védő. Willian gyors, de ahogyan a vb-n játszik, ez a legtöbb, ami róla elmondható, Hernanes pedig rájön lassan: a selecao nem a Lazio, de még csak nem is az Inter.

Egyébként meg: Willian 4 bajnoki góllal és 3 gólpasszal a háta mögött érkezett a tornára, Hernanes 5+6-tal; éppen itt táltosodnának meg? A balszellő, Bernard nagy rejtély, Paulinho látványosan szenved, Luiz Gustavo, Fernandinho és Ramires pedig szép csendben szenved. Ha tényleg bedobja Scolari a 3–5–2-t, vagy egy ennek megfelelő 4–3–1–2-t, tényleg kereshetjük a jogo bonito múlt idejű alakját. Győzelem a horvátok ellen (finoman szólva is lejtőn lefelé vezetve a labdát), iksz Mexikóval, siker az ellen a Kamerun ellen, amelyből páran cseppet sem szakadtak meg a győzelemért, pontosabban válogatottja győzelméért, majd egy mázlis győzelem Chile ellen, zárásként pedig Kolumbia eldádázása a két középső védő egy-egy góljával – eddig nem a selecao karneválját hozta a torna.

Valóságos tragédia a brazilok számára Neymar hiánya, hiszen eddig, mint Tostao mondta, két taktikai variáció volt náluk: 1. passzolj Neymarnak, 2. Neymar majd megoldja saját magától.

Nem fáklyásmenet éppen a német válogatott útja sem, még a jó öreg Lothar Matthäus is megéljenezte Joachim Löw célfutballját, amit bátran vehetünk hasbaszúrásszerű baráti hátba veregetésnek, pedig a számok alapján inkább a nationalelftől várhatjuk most a szép játékot. Az elmúlt három vb-n 40-nél több gólt szereztek, ezen a tornán 1000-rel többet passzoltak a braziloknál, és 500-zal többet bárki másnál – miközben a brazilok mindenkinél gyakrabban szabálytalankodtak. Házigazdaként, ráadásul, tegyük hozzá, ami ebben a tekintetben is jár némi hátszéllel, de így is jogo violentóként, azaz erőszakos játékként jellemzik stílusukat a szakértők.

Visszatérve az alapkérdéshez: erősen ingadozó a németek formája is, hiszen a portugálok elleni remek kezdés után megszenvedtek a ghánaiakkal és az amerikaiakkal is, Algéria elverése után pedig kimondottan sok kritikát kaptak odahaza (pedig ha helyzeteik felét berúgják, nyolc gólig meg sem állnak). A franciák ellen elővették a célszerszámot, de jellemző módon Mats Hummels góljával nyertek, legjobbjuk pedig a tornán sokak szerint Manuel Neuer, a kapus – aki a gallok ellen a Kickertől a lehető legjobb, azaz 1-es osztályzatot kapta.

Mégis, úgy érezzük, a forma kategóriát a németek nyerik.

Brazília–Németország 0–1

VEZÉREGYÉNISÉG

Kiesett Pelé? Mané Garrincha, majd Jairzinho megoldja! Zico kidőlt? Ott van Sócrates és Falcao! Lefogták Romáriót? Érkezik Bebeto! Ronaldo fodrásznál? Addig Rivaldo és Ronaldinho parádézik! Kidőlt Neymar? Ööö, hát...

Igen, a mai brazil válogatott pengéssége per pillanat Oscaron áll vagy bukik, ezért is lett volna a keretben sokak szerint hely Kakának vagy Ronaldinhónak vagy bármely más brazil karmesternek. Hulk és Fred lassan köznevetség tárgya, ők aztán semmit sem vesznek vállukra jelen állás szerint, nemhogy egy egész csapatot; maximum a torna után a vándorbotot.

Jobban áll e téren a másik oldal: a középpályán Mesut Özil és Toni Kroos személyében „két izmos Oscarral" rendelkezik Löw, Thomas Müllert kiismerni lehetetlen, de az ő és Özil formaingadozása reményt ad a hazaiaknak. Lukas Podolski a németek Willianja, ám Mario Götzének előbb-utóbb nagyon ki kell jöjjön a lépés, akárcsak André Schürrlének, aki, ha picit figyelmesebb, akár öt gólnál is járhatna már a vb-n. Miroslav Klose lassan elvirágzik, de még mindig inkább gólveszélyes, mint „Fredzs", ráadásul hajtja az örökös vb-gólkirályság iránti vágy. Láthatjuk, a németeknél a kispadra is jut reménybeli nyerőember, a braziloknál a kezdőbe sem biztos.

Egy szó mint száz: ezt a kategóriát nagy fölénnyel az európaiak viszik.

Brazília–Németország 0–2

FRISSESSÉG

Beszéljenek először a számok: ha a várt Júlio César – Maicon, Dante, David Luiz, Marcelo – Luiz Gustavo, Fernandinho – Willian, Oscar, Hulk – Fred, illetve Neuer – Lahm, J. Boateng, Hummels, Höwedes – Schweinsteiger, Khedira – Kroos, Özil, Podolski – Th. Müller csapatokból indulunk ki, akkor az elmúlt (Frednél a most futó, ő Brazíliában játszik) idényt és ezt a nyarat figyelembe véve a következő mérkőzésszámok „lépnek pályára": 21 – 38, 54, 49, 50 – 46, 51 – 54, 61, 46 – 13, ill. 59 – 57, 54, 43, 43 – 43, 26 – 61, 52, 33 – 60.

Az összkép azonban csalóka.

Nem szabad elfelejteni, hogy több brazil játékos klubjában nem mindig alapember, sokszor csak perceket, félidőket kap, és ez azért ilyenkor jól jöhet (Oscar viszont borzasztóan fáradt, látszik is, miért), a másik oldalon pedig Bastian Schweinsteiger és Sami Khedira súlyos sérülésből tértek vissza nemrégiben, és egyáltalán nincsenek még csúcsformában, semmilyen értelemben sem. Feltűnő, hogy leginkább a bayernesek érkeznek fizikailag kifacsarva az elődöntőre (Dante a brazilok között holtversenyben a második legtöbb mérkőzést játszotta az idényben!), és akár továbbmennek, akár nem, a müncheni vezetők máris aggódhatnak, kik fognak közülük kidőlni az ősz elején a menetrendszerű fáradásos szakadás miatt.

Véleményünk szerint szépítettek a brazilok.

Brazília–Németország 1–2

CSAPATRÉSZEK

Tudjuk, nem több furcsa elméleti játéknál, ha egymással szembekerülő csapatrészenként megnézzük, hogy ki jöhet ki jobban a derbiből, de talán nem érdektelen. A kapusok és a csatárok csatáját egyértelműen a németek nyerik meg papíron, Fred és Hulk előbbi révén összesen két gólnál jár a vb-n, Neuer pedig az egész torna egyik legjobbja (csak úgy ne járjon, mint szegény Oliver Kahn 2002-ben). Az Interben évekig remeklő Júlio César kikopott az európai topligákból, a beíveléseknél borzasztóan bizonytalan, és ez, ismerve a német légierőt, sokba kerülhet alkalomadtán. Nem jeleskedik éppen a szélről az ötösre visszalőtt labdáknál sem, márpedig ilyenre bőven lehet számítani Müller miatt, mint ahogyan Özil és Kroos klasszikus indításaira is. Nem mindig César volt a ludas a kapott brazil gólokban, és ez átvisz minket a védelmek és a támadók küzdelmeihez.

Dante és Luiz elvétve játszott egymás oldalán, Marcelo nincs csúcsformába, és gyakran elöl ragad, akárcsak a 30 fölötti „márősemarégi" Maicon. Ezt viszont ellensúlyozza a németeknél Benedikt Höwedes, aki sokak szerint a nationalelf Achilles-sarka, és az a tény, hogy Dante aztán jól kiismerhette Kroosékat az edzéseken és korábban ellenfélként. Lahm a támadások során jól jöhet, de helyén befuthat Hulk vagy a sokoldalú Willian, és láthattuk akár Algéria ellen, vagy gondoljunk csak Karim Benzema kihagyott ziccereire, hogy a Jérome Boateng, Hummels kettős sem az a kimondott betonbunker – különben hogyan is lenne Neuer a legjobb német játékos? Ilyenkor – és a munkaidő végének közeledtével – szoktuk elővenni a közhelyet: apróságok döntenek majd ebben a csatában, de Neymar és Thiago Silva hiánya miatt némi német fölényt látunk itt. Ha gonoszak akarnánk lenni: a Fred és Hulk alkotta csatársorról egyébként is mindent elmond, hogy azt Fred és Hulk alkotja...

Igen szemléletesen jelzi az idők változását, hogy a középpálya tengelyében, ahol mostanában eldőlnek a mérkőzések, erős hazai fölényre számítunk, Scolari is abban bízik, hogy Fernandinho, a Bundesligában szereplő Luiz Gustavo, esetleg Paulinhóval trióban egyszerűen szétfutja a Khedira, Schweini kettőst, ezzel pedig kihúzzák a lepedőt a támadó középpályások alól is, mint ahogyan James Rodríguezt is sikerült semlegesíteniük legutóbb. Ha Gustavo leveszi a pályáról Kroost, Dantéék lezárják a területet Müller elől, Fernandinho elszívja a levegőt Schweinitől, Oscar és Hulk felváltva visszajár Khedirával, Özil hozza szokásos formáját, a brazilok pedig ismét elfelejtkeznek arról a tényről, hogy minden híresztelés ellenére gyors szélsőkkel bírnak, egészen unalmas mérkőzésre van kilátásunk.

Brazília–Németország 1–3

KAPITÁNYOK

Nem kérdés, Felipaónak kisujját nyomja a szakma, de belülről ám: a mostani gyengébb szereplést áttolja az ellenfelekre, a játékvezetőkre, a sérülésekre, a sajtóra, a zöld színű kerékpárt hajtókra és bárkire, aki a stadionok közelében kószál; és esze ágában sincs egykerekezni a Romettel, azaz belehalni a szép játékba. Silva és Neymar távollétében lesz mivel takaróznia a németek ellen szinte 100 százalékos bizonyossággal elővezetendő dzsungelfoci miatt, hiszen nagyon jól tudja, nincs annyi kreatív játékosa, mint 2002-ben. Az „ellenünk az egész világ, mögöttünk az egész ország" felütéssel remekül motiválja övéit, és mérkőzések közben is sokkal impulzívabb, mint a konszolidált, pulóveres stílusban vezénylő Löw, akinek varázsa mintha megtört volna a legutóbbi Európa-bajnokságon.

Azért azt el kell ismerni, hogy a német mester is rájött arra, hogy ha erről a tornáról is szép játékkal, de arany nélkül térnek haza, az karrierjébe kerülhet. A terv felét megvalósították: nem csillognak-villognak, mint az új traktor, de az elődöntőbe nagy reményekkel érkeznek. Mindezek ellenére kollégája sokkal bátrabban nyúl a mérkőzésbe, és talán jobban fel tudja övéit lelkesíteni, hatalmas, sokrétű tapasztalatára támaszkodva enyhíteni képes a rajtuk lévő nyomást.

Löw félénken bütykölget, Scolari nagy lendülettel és önbizalommal kalapál, tehát egy hályogkovács magabiztosságával mi is végeredményt hirdethetünk:

Brazília–Németország 2–3.

Nagy kár, hogy a másodpercnyi kihagyásokat, az ihletett pillanatokat, a szerencsét, ehhez kapcsolódóan az esetleges játékvezetői tévedéseket, a brazil játékosokra és a játékvezetőre is ható fergeteges hangulatot (lehet kontraproduktív is) nem tudjuk egyenletekbe foglalni – de minek is számolgatni a kiszámolhatatlant, amikor azzal mindenki egyformán számolhat?

Maradjunk az öt szempontnál: Top 5-ünk alapján elbukik a házigazda. Ön szerint? Vagy kihagytunk, elfeledtünk valamit? Mind mindig, most is várjuk véleményüket fórumunkon!