Indul a Nagy Brazil Fájdalomcsillapító Hadművelet

A szerdai Brazília–Mexikó mérkőzés érdekessége, hogy sokan a 2012-es olimpiai döntő visszavágójának tekintik. Londonban meglepetésre a közép-amerikai alakulat nyert 2–1-re, így érthető módon Luiz Felipe Scolari együttesét fűti inkább a bizonyítási vágy.

„Nem mondanám, hogy elszorul a torkom, ha eszembe jut a tavalyi mérkőzés – utasította el a „revánsértelmezést” Marcelo, aki a brazilok hátvédjeként végig játszott augusztusban a Wembleyben. – Természetesen nem felejtem el, és el kell ismerni, nagyon szomorú pillanat volt a játékosoknak és az országnak. Mindmáig nehéz megmagyarázni, mi volt a kudarc valódi oka. Akkor is megtapasztaltuk, amit egyébként is tudtunk: a mexikóiaknak kiváló játékosaik vannak. A szerdai mérkőzés közeledtével azonban nem árt hangsúlyozni, valószínűleg ők is ugyanezt mondják ránk.”

Az olimpiai finálé résztvevői közül 14-en léphetnek pályára a szerda esti fortalezai meccsen: a mexikói aranyérmesek közül nyolcan, a bennük bujkáló fájdalom csillapítására törekvő brazilok részéről – akiket akkor még nem Scolari, hanem Mano Menezes irányított – hatan (köztük Neymar, Oscar és Lucas).

Jelentős különbség a londoni mérkőzéshez képest, hogy Brazília ezúttal szinte egy teljes stadionnyi szurkolót tudhat majd maga mögött, és nem elhanyagolható eltérés az sem, hogy a két csapat korántsem azonos lelkiállapotban lép pályára – a tavaly nyáron meglehetősen felszabadult Mexikó ugyebár most nem nagyon hibázhat.

A recifei olasz–japán mérkőzés különlegessége, hogy az ázsiai válogatott szövetségi kapitányi posztját egy olasz szakember, a korábban a Milant, a Juventust és az Internazionalét is edző Alberto Zaccheroni tölti be.

„A japánok egy nappal többet pihenhettek, ez aprócska előny, plusz ott áll az élükön Alberto, aki kiválóan ismer bennünket – vezette fel a meccset Cesare Prandelli, az olaszok szövetségi kapitánya. – Biztos vagyok benne, hogy alaposan megdolgoztat majd bennünket, kíváncsian várom, milyen stratégiát alkalmaz.”

Japán eddig háromszor találkozott európai csapattal a Konföderációs Kupán, és mindig egygólos eredmény született: 2001-ben és 2003-ban a franciák ellen vereség (0–1, 1–2), 2005-ben a görögök ellen győzelem (1–0) került a jegyzőkönyvbe.

„Papíron egyértelműen Olaszország az esélyes, de van olyan, hogy a jobbik csapat rossz napot fog ki. Ebben az esetben készen kell állni arra, hogy magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést” – adott ízelítőt keleti bölcsességéből Alberto Zaccheroni, aki nyilvánosan figyelmeztette csapatát: ha az első percekben megint olyan félénk játékot tapasztal, mint a brazilok ellen, könyörtelenül „belenyúl a meccsbe”.

Prandelli kettő-négy változtatást helyezett kilátásba a Mexikó elleni kezdőcsapathoz képest; az olasz szaksajtó nem lepődne meg, ha Christian Maggio és Alberto Aquilani bekerülne a kezdőbe Ignazio Abete, illetve Claudio Marchisio helyére.

KONFÖDERÁCIÓS KUPA, BRAZÍLIA
CSOPORTKÖR, 2. FORDULÓ
A-csoport
Fortaleza: Brazília–Mexikó, 21.00 (m1, élő). Vezeti: Webb (angol)
Recife: Olaszország–Japán, 24.00 (m1, élő). Vezeti: Abal (argentin)