Vb-meglepetéspontok: Európa futballszíve a jégben is dobog

Sok résztvevős, nívós sportesemény ma már nem nagyon létezik irányított sorsolás és/vagy kiemelési rendszer nélkül. A labdarúgó világ- és Európa-bajnokságok selejtezőjének csoportbeosztását megelőzi az úgynevezett kalapok összeállítása, ennek során – esetünkben az aktuális világranglistát véve alapul – hat különböző erősségű hálóba terelik a nagyjából azonos erősségűnek mutatkozó válogatottakat, majd ezekből húzva megkísérelnek azonos erősségű selejtezőcsoportokat kialakítani. Tudjuk, ez lehetetlen, hiszen a kalaprendszer természeténél fogva csalafinta. Ahhoz azonban remek alap, hogy megvizsgáljuk, az egyformának tetsző (de persze nem egyforma) halacskák hogyan fickándoznak az egyforma igényességgel berendezett (és persze korántsem egyforma) akváriumokban.

Összeállításunkban azt vizsgáltuk, hogy
– a válogatottak hogyan teljesítettek a náluk erősebb kalapokból érkező vetélytársak ellen (az ellenük megszerzett „meglepetéspontokat” pluszként vettük számításba, a táblázatban ez a második oszlop);
– milyen teljesítményt nyújtottak a gyengébb besorolásúak ellen (az ellenük elvesztett pontokat negatív előjellel vettük figyelembe, harmadik oszlop).

Végül az egyenleg alapján tettünk rendet a kalapokban (első oszlop). Feltüntettük a csoportban elfoglalt jelenlegi helyezést is (negyedik oszlop).

1. KALAP: …ÉS MI PONT EZEKET A HOLLANDOKAT FOGTUK KI

Az első kalapban (ahol értelemszerűen meglepetéspont nincs, csak kockára tett „saját” pontkészlet) eddig is Hollandia volt az egyetlen százszázalékos csapat, úgyhogy semmi meglepő sincs abban, hogy két újabb sima győzelem került a tulipános ládába. Louis van Gaal csapatának közfelkiáltással oda is adhatnánk a vb-kvótát, nemde?

Két magabiztos győzelemmel hizlalta tovább tetemes előnyét Németország, és Olaszország is bekasszírozta a Máltán – ha nem is tálcán – kínált három pontot. A tavaly nyár óta Igor Stimac (és segítői, a szintén a fiatal edzőgenerációhoz tartozó Alen Boksic és Igor Tudor) irányításával dolgozó Horvátország a szerbek elleni hazai és a walesiek elleni idegenbeli győzelemmel szintén nagyot lépett előre, ám egyelőre nem Brazília, hanem a körvonalazódó csoportdöntő felé, hiszen a belgák személyében makacs vetélytársra lelt (lásd 3. kalap).

Anglia San Marino kiütése után két pontot Montenegróban felejtett, elveszítette csoportja első helyét, de hátralévő három hazai meccse (fogadja az éllovas Montenegrót is) láttán drukkerei még mondhatják: ez múló állapot. Portugália is odahaza játszik majd a két legfontosabb riválissal (Oroszország, Izrael), ezzel azonban nem intézhető el az újabb botlás (két pont elhullajtása Izraelben).

Görögország – ez ám a kínos fejlemény – éppen a legerősebb vetélytárs, Bosznia-Hercegovina ellen veszítette el a veretlenségét pénteken, Norvégia pedig talán a dupla játéknap legmegdöbbentőbb eredményét produkálta azzal, hogy odahaza kikapott Albániától. Az északiak már csak a negyedikek az őrült E-csoportban, lassan tényleg időszerűvé válik Kovács Péter honosítása…

Sokan kételkedni kezdtek a fizika törvényszerűségeiben, amikor értesültek arról, hogy Spanyolország napnál is fényesebben csillogó világbajnok válogatottja nem tudott a szokásos keringési pályára kényszeríteni egy olyan „bolygócskát”, mint a finn nemzeti tizenegy (1–1), de néhány nap elteltével úgy véljük, ajánlatos inkább csak a futball törvényszerűségeivel foglalkozni. Vagyis: a spanyolok azzal, hogy idegenben legyőzték legerősebb riválisukat, Franciaországot, saját kézben tartották sorsuk irányítását – négy elvesztegetett pont ide vagy oda, áll nekik a csoport első helye. Mellesleg néhány napnyi közjáték után ott is állnak.

2. KALAP: CSALÓDÁSRA CSALÓDÁS A TRÓNKÖVETELŐK TÁBORÁBAN

Itt csoportosulnak azok a válogatottak, amelyek induláskor a legnagyobb eséllyel reménykedhettek a legjobbak eredményes megszorongatásában. Hogy mit hozott nekik a március? Többnyire csalódást.

Dánia a csehországi nagyszerű (ám a kalapbesorolás értelmében papírforma-) győzelem után odahaza elszórt két pontot Bulgária ellen, így hiába lépett előre egy helyet, nem javított az esélyein. Svédország is odahaza hullajtott el két fontos pontot, amivel csöppet elértéktelenítette az őszi nyolcgólos németországi döntetlent. Törökország hazai döntetlenjét mindannyian láttuk, örültünk neki, a félholdasok elszállóban vannak. Szlovénia gyakorlatilag el is szállt, az izlandiak elleni hazai vereség után csoportja utolsó helyére csúszott.

A horvátok elleni presztízsmeccs elveszítése után aligha enyhítette Szerbia fájdalmát a skótok valószínűleg semmire sem jó legyőzése, és Szlovákia sem egy pontot kalkulált Litvánia ellen. Igaz, a görögök botladozása némi gyógyírt jelent arra a sebre, amit a balti mumusnak két lépcsőben átengedett négy pont vágott.

Más megítélés alá esik Montenegró hazai döntetlenje: az ugyanis Anglia ellen született meg, és csomagban a moldovai kötelező győzelemmel nem kevesebbet jelent, mint hogy Mirko Vucsinics és társai átvették a H-csoport első helyét az angoloktól!

Franciaország megszerezte a grúzok ellen azt a három pontot, amelyik szükséges a pótselejtező felé vezető utazás megfelelő komfortjához, ugyanakkor elbukta azt a hármat a spanyolok ellen, ami a közvetlen suhanást biztosította volna Brazília felé, és amiben a madridi döntetlen, valamint Spanyolország finnek elleni botlása után sok kék drukker reménykedett.

Oroszországnak egy selejtezője lett volna a márciusi dömpingben, de az a belfasti havazás miatt elmaradt. Fabio Capello tanítványainak csak a brazilok ellen majdnem megnyert londoni felkészülési mérkőzésen volt alkalmuk bizonyítani: ősszel kialakított százszázalékos vb-mérlegükhöz méltó formában vannak. Ha ebben a kalapban valaki erősen reménykedhet a világbajnoki részvételben, azok ők.

3. KALAP: HÁROM CSOPORTELSŐ TALÁLHATÓ A MAGYAR TÁRSASÁGBAN

Mint ismert, Magyarország ebből a kalapból vágott neki a küzdelmeknek. Feltétlenül dicséretre méltó, hogy négy pontot bezsebelt a második rajthelyről induló Törökországtól, árnyalja ugyanakkor a képet, hogy kettőt elvesztett a negyedik kalapból jövő románok ellen. Nem bonyolódunk bele sokadik alkalommal is az esélylatolgatásba, maradjunk annyiban: van a hasonszőrűek társaságában jobb és rosszabb mutatójú csapat is – az utóbbiból valamivel több, ennek örülhetünk.

Belgium a jó passzban lévő első kalaposokra jellemző szakszerű kíméletlenséggel gyűjtötte be a kétszer három pontot Macedóniától, és ugyanúgy vezeti csoportját, mint a pénteken az első kalap alól görög skalpot hasító Bosznia-Hercegovina, valamint Svájc, amely történetesen éppen most herdált el először a kalapméret szerint neki ígérkező pontokat (Ciprus).

A magyar csapathoz hasonlóan Izrael is őrzi második helyét, köszönhetően a belfasti győzelemnek és a Portugáliával szemben otthon tartott egy pontnak (amely kis híján három lett). Írország amennyire örülhetett a Svédországban kiharcolt első meglepetéspontjának, annyira bosszankodhatott ama kettő miatt, ami kicsúszott a kezéből az osztrákok elleni végjátékban kedden.

A dánoktól elszenvedett vereség tényén túl annak mértéke (0–3) is elkeseredést okozott Csehországban, és ezt aligha feledtette a keddi örményországi siker. A csehek helyzete ezzel együtt kedvezőbb, mint a hasonló kalapméretű Ukrajnáé, amely előbb Lengyelországban, majd hazai pályán Moldovával szemben szakított három pontot. Különösen a varsói siker enged arra következtetni, hogy az ukránok a végsőkig elszántak: ameddig az állomásról kihúzó vb-vonat fényei pislákolnak, ők bizony loholnak utána!

S miközben mindez megtörtént, Fehéroroszország válogatottja – a márciusi selejtezők egyetlen európai pihenőjeként – a Közép-Keleten edzőtáborozott

4. KALAP: ROMÁNIÁNAK IS NÉGY, DE NINCS NEKI MÍNUSZ KETTŐ

Ebben a kalapban található a legtöbb pozitív egyenlegű csapat, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a tisztes játékerőhöz képest sok a meglepetéspont-szerzési lehetőség (vagyis sok a magasabb besorolású rivális). Nagy ellenlábasunknak, Romániának a napokban két alkalma is nyílt a rablásra, és bár Hollandiában tökéletesen működött a biztonsági rendszer (0–4), a Budapestről elcsent pontocska – a korábban Isztambulból hazavitt háromhoz hozzácsapva – még sokat érhet.

A napokban sokat foglalkoztunk Románia kedvező pozíciójával – mit írjunk akkor a kalap három második helyezettjéről? Bulgária Málta zárt kapus alázásán felbuzdulva elvitt egy pontot Dániából, és mivel hasonló szuvenírrel tért haza korábban Csehországból is, méltán ábrándozik a második helyen.

Ausztria harmadszor is elégtételt vett Feröeren a ma már legendaként emlegetett 1990-es 0–1-ért (a mostani hatos volt a legvéresebb bosszú), ezen fellelkesülve egy pontot meglovasított Írországból is – igaz, a korábbi kazahsztáni 0–0 még így sincs rendbe téve. Albánia norvégiai sikere különösebb hangszerelés nélkül is nagyot szól – a szkipetárok most sajnálhatják csak igazán, hogy korábban hazai pályán kikaptak az E-csoport másik betyárjától, Izlandtól (lásd 6. kalap).

A László Csaba irányításával munkálkodó Litvánia büszke lehet, hogy korábban otthon és most idegenben is pontot szerzett a három éve vb-n szereplő Szlovákiától. Lengyelország fájó pontrablási lehetőséget szalasztott el Ukrajna ellen (a varsói meccs kizárólag a kalapok miatt minősíthető így, a lengyelek valószínűleg kalkuláltak a három ponttal), Észak-Írország hasonlóképp járt Izraellel, Grúzia franciaországi kudarca inkább az elmaradt csoda kategóriája.

Skócia pedig, ha így folytatja, ebből a kalapból is alábucskázik, és lassan ott találja magát, ahonnan Wales próbál menekülni – amelynek válogatottjától mellesleg ugyanúgy kikapott a napokban, mint Szerbiától.

5. KALAP: RENDKÍVÜLI ESEMÉNY – PONTRABLÁS A VILÁGBAJNOK OTTHONÁBÓL!

Teltek-múltak a játéknapok, és szép lassan minden csapat a saját helyére, az ötödikre rázódott – leszámítva Feröert, amelyet a múltja mintha visszahúzna a hatodik kalapba. Ebben a társaságban mindössze egy győzelmet hoztak a márciusi selejtezők (csoporttársunk, Észtország örülhetett neki), és akadt egy olyan eredmény, amelyikről kiharcolói – akik a továbbjutási tülekedésben látszólag már nem érdekeltek – büszkén mesélhetnek majd az unokáiknak: Finnország pontot rabolt a világ- és Európa-bajnok spanyolok otthonából!

Ciprus megszerezte első meglepetéspontját (a széthulló bankrendszerű ország a pénzvilág etalonja, Svájc ellen – vicces, hogy éppen most akadtak össze…), Moldova és Macedónia otthon is, idegenben is elkönyvelt egy-egy vereséget, Örményország pedig olyan simán kikapott odahaza a nem éppen a csúcson lévő csehektől, hogy elbizonytalanodtunk: valóban ez a csapat volt az előző Eb-selejtezősorozat meglepetéscsapata? Az volt, bizony, megnéztük.

Azerbajdzsán a luxemburgi pontveszéssel arra szolgáltatott példát, hogy két értékesnek elkönyvelt döntetlent (Észak-Írország, Izrael) teljes mértékben kiolt egyetlen kellemetlen döntetlen, míg a Liechtensteinben ikszelő Lettország arra, hogy még ebben a kalapban is át lehet fordulni a negatív tartományba.

6. KALAP: IZLAND A CSOPORTELSŐSÉGÉRT IS VERSENYBEN VAN

Miután elkönyveljük a szokásos negatív tételeket a „minden pont meglepetés” kalapban – San Marino két gyalázatos különbségű, Andorra két elfogadható mértékű vereséget nyelt be a napokban, Málta egy ilyet, egy olyat, Kazahsztán pedig oda-vissza beleszorult a papírforma német kalodájába –, megtapsolhatjuk Liechtensteint az első, Luxemburgot a második pontja megkaparintásáért. Wales is közelebb kapaszkodott a hatos számú gödör pereméhez, ráadásul regionális riválist (Skócia) gyűrt maga alá, mielőtt dicséretes módon megszorongatta a csoportelső horvátokat.

Az igazi sztorit azonban odafent Izlandon írják! A svéd hadvezér, Lars Lagerbäck ismert (Gylfi Sigurdsson, Eidur Gudjohnsen) és kevésbé ismert (Alfred Finnbogason, Brikir Saevarsson, stb.) légiósokból toborzott legénysége az első kalapos Norvégia és a negyedik kalapos Albánia után most a második kalap gyengélkedőjét, Szlovéniát is legyőzte (méghozzá Ljubljanában), és az E-csoport különös forgatagában semmi oka arra, hogy feladja a csoport megnyeréséről szőtt álmait – ha már megszőtte őket egyáltalán…