Lamine Yamal: Az utcai futball sok mindenre megtanított

– Márciusban, a Kolumbia és a Brazília elleni felkészülési mérkőzés előtt azt mondta, meglátjuk, mi lesz az Európa-bajnokságon. Mi lett?
– Egyelőre az, amit elterveztünk, mindig csak a következő mérkőzésre gondolunk – mondta Lamine Yamal, akinek az Európa-bajnokságon már több játékperce van a válogatottban, mint az azt megelőző időszakban összesen. – Magabiztosan érkeztünk Németországba, tudtuk, mire vagyunk képesek, elégedettek vagyunk a torna eddigi alakulásával.

– Önmagával is elégedett?
– Sokat változtam a tavasz óta, idősebb lettem, átalakult a játékom. Sokkal jobban bízom magamban, érzem, hogy erőnlétileg is fejlődtem, boldog vagyok.

– Hányszor küldték el a telefonjára a franciáknak rúgott gólját?
– Sokszor. Egy idő után úgy tűnt, mintha nem is én szereztem volna a gólt vagy nem láttam volna. Rengeteg támogató és bátorító üzenetet kaptam, örültem nekik.

– Amikor elrúgta a labdát, érezte, hogy bemegy, igaz?
– Igen. Láttam egy fényképet, hogy már megiramodok örömömben, pedig még száll a labda. Az ilyen lövések után az ember érzi, hogy gól lesz, vagy legalábbis nagy az esély rá.

– Miért a lövés és nem egy másik megoldás mellett döntött?
– Abban a pillanatban éreztem, hogy van szabad területem, felnéztem, megláttam a kaput, és tudtam, hogy belőhetem. Persze némi szerencse is kellett hozzá.

– Ráadásul Adrien Rabiot állt önnel szemben, aki a mérkőzés előtt azt mondta, többet kell letennie az asztalra, hogy bejuthasson a döntőbe…
– Abban a pillanatban nem gondolunk ilyesmire, mindegy, ki áll előttünk. Engem csak az érdekelt, hogy elmenjek a védő mellett és gólt szerezzek, amivel segítek a csapatnak. Ennyi. A többinek nem tulajdonítottam jelentőséget.

– Mire számít vasárnap?
– Álomdöntőre. Mindenki ilyen mérkőzésekről ábrándozik. Haza akarjuk vinni a kupát Spanyolországba.

– Pedig nemrégiben még az utánpótlás-válogatottban játszott mérkőzéseket. Hogyan kezeli ezt a hatalmas változást?
– Nem rágódom rajta sokat, inkább arra gondolok, hogy megnyerhetem az Európa-bajnokság döntőjét nem sokkal a tizenhetedik születésnapom után. Ilyesmi azért ritkán fordul elő a futballban.

– Kire gondol a legtöbbet a döntő előtti órákban?
– Elsősorban a szüleimre, akik óriási áldozatokat hoztak értem, mindig támogattak, mindig mellettem voltak. Ők vittek az edzésekre és a meccsekre, amikor kisebb voltam. Olyan jó érzés volt belegondolni a franciák elleni meccs után, hogy milyen boldogok lehetnek, hiszen az én gólommal egyenlítettünk.

– Honnan ez a varázslat és a félelmet nem ismerő játék ennyi idősen?
– Az utcáról. Gyerekkoromban minden percet az utcán töltöttem, a barátaimmal futballoztunk. Innen jön, hogy az egyik irányba nézek és másik irányba indulok. Az utcán nagyon sok mindent meg lehet tanulni.

– A környékbeli barátai milyen üzeneteket küldenek mostanában?
– Hogy megőrülnek! A franciák elleni mérkőzést követően nemcsak ők vesztették el a hidegvérüket, hanem az egész környék. Azt írták, a meccs után az emberek az utcára vonultak és a nevemet skandálták.

– Nemcsak ők őrültek meg, hanem egész Spanyolország – ezzel tisztában van?
– Nem igazán, mert itt el vagyunk szigetelve, szinte semmit sem érzékelünk a külvilágból. Jobb is.

– Hogyan tud megbirkózni ilyen hosszú elzártsággal és a folyamatos összpontosítást megkívánó állapottal?
– Nagyon jól. Semmiben sem szenvedünk hiányt, ráadásul adva van olyasmi, ami Spanyolországban nem: kimehetek sétálni az utcára és az emberek nem szólítanak meg. Sokat vagyok együtt Nico Williamsszel, Fermín Lópezzel, továbbá rendszeresen beszélgetek Aymeric Laporte-tal és Álvaro Moratával is.

– Tizenhat évesen, az Európa-bajnokság egyik sztárjaként ki kérte el öntől a mezét a torna során?
– Például Kylian Mbappé, korábban pedig Federico Chiesa. Na jó, egy ruhatáros kérte el, mert mindig ők jönnek oda, és mondják el, hogy kinek lesz. Ha Mbappé kéri, természetesen odaadom, de igazság szerint fel sem fogtam, kinek küldöm a mezt, mert annyira izgatott voltam a döntőbe jutás miatt.

– Milyen ajándékot kért a születésnapjára?
– Azt mondtam édesanyámnak, hogy ha megnyerjük az Európa-bajnokságot, nem is kérek ajándékot. Csak ünnepelni szeretnék Madridban a csapattársaimmal – ennyi. Óriási banzáj lenne! Már a repülőtéren elkezdődne a fieszta, euforikus hangulatban érkeznénk meg. Szenzációs érzés lehet megnyerni az Európa-bajnokságot, ami 2012 óta nem sikerült Spanyolországnak.

– Mit gondol, miként lehet legyőzni Angliát?
– Ugyanazzal a játékkal, mint Németországot és Franciaországot. A saját futballunkat kell játszanunk, sok labdabirtoklással, minél többet irányítva a mérkőzés menetét. Úgy érzem, ha nem zökkenünk ki, mi vagyunk a jobbak és senki sem tud megállítani minket. Egyértelmű, hogy csapatként Spanyolország kimagaslik a mezőnyből. A lényeg, hogy nyomást gyakoroljunk az ellenfélre, végig intenzív tempót kell diktálni – ezek nélkül nem lehet Európa-bajnokságot nyerni.

– Sok szó esik ezen az Európa-bajnokságon önről, Nico Williamsről, de mit gondol Rodri szerepéről?
– A posztján ő a legjobb a világon, ezzel mindenki tisztában van. A klubjában, a Manchester Cityben, valamint a válogatottban is az egyik legfontosabb láncszem, nélküle sokkal nehezebben érvényesülnénk, mert irányítás nélkül maradunk. Igaz, hogy Nicóval és velem nagyon jól megy a támadójáték, de mindig ő áll mögöttünk, rajta megy át a labda, ő az, aki fazont szab a válogatott játékának. Rodri a csapat egyik legfontosabb tagja.

– Önt sokan Lionel Messihez hasonlítják. Mit gondol erről?
– Igyekszem megmaradni Lamine-nak. Szeretném, ha önmagamért kedvelnének és ismernének el az emberek. Nem biztos, hogy segít, ha minden idők egyik legjobbjához hasonlítanak, mert sohasem leszek olyan, mint ő. Csak magamra összpontosítok, és remélem, hogy saját erőmből is lehetek akkora nagyság, mint Lionel Messi.

– Sokat köszönhet Luis de la Fuentének. Hogyan vélekedik a szövetségi kapitányról?
– Önbizalmat öntött belém. Mégiscsak ő tett be a felnőttválogatott kezdőjébe, ami nem mindenkinek adatik meg. Más még várt volna, hogy érettebbé váljak, de ő megbízott bennem, és leszámítva az Albánia elleni mérkőzést, minden Eb-meccsen a kezdőbe jelölt. Végtelenül hálás vagyok neki!

– Mit mesél a most másfél éves öccsének az Európa-bajnokságról, ha felnő?
– Bánja majd, hogy minderre nem emlékszik, mert hihetetlen történet eddig. Remélem, a befejezés még szebb lesz.

EURÓPA-BAJNOKSÁG, NÉMETORSZÁG
DÖNTŐ
21.00: Spanyolország–Anglia, Berlin (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!