Harry Kane: Valamit jól csinálunk, ha elődöntősök vagyunk

– Anglia bejutott az elődöntőbe, önnek ugyan nem újdonság a torna e szakasza, de azért különleges érzés ismét a legjobb négy között lenni?
– Hihetetlen, mondhatni, hullámvasútaznak az érzelmeim – válaszolta a kilencvenhat válogatottságán eddig hatvanöt találatig jutó Harry Kane. – Gratulálok a srácoknak, mindenki előtt le a kalappal, kiválóan játszottunk, ne feledjük, hátrányból kellett felállnunk. Ma is nagy lelkierőről tettünk tanúbizonyságot, csakúgy, mint a torna eddigi összes mérkőzésén. Ugyanezzel a lelkierővel mentünk neki a tizenegyeseknek, és kimagasló módon zártuk a párbajt: ötből ötöt értékesítettünk, Jordan Pickford pedig kivédett egyet – mintha minden nap ezt csinálná. Büszkeséggel tölt el a mai teljesítményünk, és már alig várjuk az elődöntőt.

– Milyen érzés volt a kispadról figyelni, ahogy a csapattársak odaállnak a tizenegyesekhez? Merthogy ez viszont már újdonság önnek.
– Igen, valóban nem tapasztaltam meg sokszor hasonlót, de talán még engem is meglepett, hogy mennyire nyugodt maradtam a tizenegyesek során. Persze tudtam, hogy mindenki tökéletesen felkészült a feladatra, láttam a többiek arcán, hogy minden idegszálukkal össz­pontosítanak, és persze a klubjukban is találkoztak már hasonlóan nagy nyomás alatt elvégzendő feladattal. Ezeknél a szituációknál a felkészültség a legfontosabb, tudni kell, ki a legalkalmasabb a feladatra, ki a legmagabiztosabb végrehajtó. A srácok egytől egyig bátran vállalták a felelősséget, Jordan is odatette magát, szóval nagyon büszke vagyok rájuk.

– Bukayo Saka a három évvel ezelőtti döntőn kihagyta a maga tizenegyesét Olaszország ellen, Anglia pedig elbukott. Ezúttal ő szerezte az egyenlítő gólt, a tizenegyesét magabiztosan értékesítette és a meccs emberének választották. Mit szól a fordulathoz?
– Megérdemelten lett a meccs embere, mert százhúsz percen át kiváló teljesítményt nyújtott olyan pozícióban, gyakorlatilag jobbszélsőként, amelyben ugyan már játszott korábban, de nem ez a megszokott helye. Fáradhatatlanul hozta fel a labdát, folyamatosan gondot okozva az ellenfél védőinek, és szerzett egy szenzációs gólt is – ragyogó megoldás volt az átlövés –, amire óriási szükségünk volt, mert már nem sok időnk maradt visszajönni a meccsbe, miután az ellenfél megszerezte a vezetést. Mindemellett labda nélkül is irdatlan munkát végzett, blokkolt, szerelt, ütközött még a százhuszadik percben is. Jól ismerem a gondolkodásmódját, tudom, hogy félelem nélkül állt oda a tizenegyeshez, hiába kísértette a múlt, mert tökéletesen felkészül ezekre a pillanatokra, és persze hogy berúgta. Megérdemli ezt a fantasztikus estét.

– Akadtak azért nehezebb pillanatok is a mérkőzés során, Anglia mégis talpra állt. Ez volt a csapat eddigi legjobb meccse a tornán?
– Egyértelműen ez volt az eddigi legjobb teljesítményünk. Sokkal több gondot okoztunk az ellenfélnek, mint a korábbi meccseinken, sokkal többször jutottunk el a kapuja elé a meccs utolsó harmadában. A helyzetkialakításon és a -kihasználáson még van mit csiszolnunk, de ez nehéz torna roppant kemény ellenfelekkel, mindenkivel szemben meg kell találni a megfelelő ellenszert. Viszont ahogy haladunk előre, úgy nő az önbizalmunk, hisz eddig rendre sikerült megtalálni a sikerhez vezető utat, és ez egy igen fontos tényező a nagy tornákon. Élvezzük az utazást, boldogok vagyunk , hogy ismét elődöntősök lehetünk, tudjuk, hogy ez mennyit jelent odahaza az embereknek. Mindenkit büszkévé szeretnénk tenni, az elődöntőnek is ebben a szellemiségben megyünk majd neki.

– Számít arra, hogy a folytatásban is tizenegyesekkel kell kivívni a továbbjutást vagy éppenséggel az Eb-győzelmet?
– A legjobb esetben még két meccsünk lesz a tornán, ezen a ponton nem tudhatjuk, mi vár ránk, így a rövid válaszom, hogy igen. Ám megint csak azt mondhatom erre, hogy a felkészülés a legfontosabb. A srácok azért rúgták olyan jól a tizenegyeseket, mert felkészülten álltak oda, és ha legközelebb is ilyen helyzetbe kerülnek, ugyanilyen koncentráltak lesznek.

– Ha nem lenne az angol válogatott tagja, és semleges szemlélőként kellene értékelnie, mit mondana a válogatott eddigi teljesítményéről?
– Elődöntősök vagyunk, tehát valamit biztosan jól csinálunk. Továbbá folytonos fejlődést lehet észrevenni a csapaton, Svájc ellen teljesítettünk a legjobban, mert ugyan kiváló ellenféllel néztünk szembe, amely rengeteg nehézséget okozott, de nem lehetett nyugodt egyetlen pillanatra sem. Az, hogy hátrányból sikerült fordítani, a válogatott lelkierejét dicséri. A jelenkori csapatnak egyébként is az ellenálló képesség az egyik legerősebb fegyvere, nálunk nincs olyan, hogy feladnánk a harcot.

– Mire számít a folytatásban?
– A legjobbakra.

Maguk az angol szurkolók sem tudják pontosan, hogyan álljanak csapatuk eddigi Eb-szerepléséhez. Mivel eddig nem mutatott kiemelkedő teljesítményt, nem egyszer a szerencsének köszönhette az egyenlítést, a győzelmet és a továbbjutást, óhatatlan, hogy szinte nyílt csata folyik a szövetségi kapitány, a sajtó és persze a szurkolók között, de ahogy egyre tovább jut a csapat, mindinkább egy se veled, se nélküled párkapcsolatra kezd hasonlítani a helyzet. „Most már szeretnénk nagyot gurítani! A válogatott még sosem nyert semmit Anglián kívül, sosem volt Európa-bajnok, tehát mindkét fronton történelmet szeretnénk írni. Éppen ezért érthetetlen számomra, hogy egy olyan világban, amelyben a meglepetésfaktor aranyat ér, hogy szivároghat ki néhány nappal egy létfontosságú meccs előtt a saját sajtónkban az az információ, hogy átállunk a háromvédős játékrendre” – fakadt ki például a Svájc elleni negyeddöntőt követő sajtótájékoztatóján Gareth Southgate szövetségi kapitány, akinek az utódját már napok óta „keresi” a vele elégedetlen brit média. Nem sokkal később, a düsseldorfi stadionból kiözönlő angol szurkolók szinte másról sem beszéltek, mint hogy valóban esélyes-e csapatuk a végső diadalra. „Nálunk játszik a spanyol bajnokság legjobb játékosa, Jude Bellingham, az angol bajnokság legjobbja, Phil Foden és a Bundesliga legjobbja, Harry Kane. Az Európa-bajnokságon mégis csapnivaló, amit művelnek, pontosabban a válogatott képtelen arra a játékra, amit hoznia kellene ilyen kerettel” – magyarázta lapunknak egy Birminghamből érkező szimpatizáns, aki hozzátette, hogy szerinte a Gareth Southgate utódjaként hírbe hozott Eddie Howe biztosan nem lenne jó megoldás: „Életében nem edzett nagycsapatot, és ha marad a Newcastle-nál, amint a klub szintet lép, érkezik a helyére egy külföldi.” Oberhausenbe is egyre több angol drukker érkezett (a Hollandia elleni elődöntőt Dortmundban rendezik), akik szintén úgy vélekednek, hogy a válogatott a szerencsének köszönheti a továbbjutást. „Ez a válogatott győzelemre van ítélve, miként az előző válogatottjaink is, tehát ha mégsem nyer, az kudarc. Már hozzászoktunk a kudarchoz, viszont a reménykedéshez is” – jelentette ki a Nemzeti Sportnak a londoni illetőségű David Goodman.